A hobbit-trilógia befejező részének címe tökéletesen megfogalmazza számunkra, hogy miről fog szólni a film és tulajdonképpen minden lényegi információt el is árul róla. Meglepetésben nem sok részünk lesz, Peter Jackson csaknem két és fél órás alkotásának végigülésekor.

 
Az öt sereg csatája lényegében végig arról szól, hogy hogyan küzdenek a törpök, tündék, emberek, orkok, sasmadarak egymással, és csak néhány olyan jelenetet láthatunk, mikor nem az Erebor lábainál történő kardcsattogtatás áll a középpontban. A második rész cliffhangerrel végződött, ez a szál az első percekben tisztázódik. A sárkány, Smaug tehát Tóváros fölé repül, és ennek a következményei vannak igazán jól ábrázolva. A következő, sorból kilógó elem az, mikor Gandalf Szauron fogságában van, majd mikor 2 tünde és egy mágus – Galadriel, Elrond és Szarumán – a segítségére sietnek.

Mit is tud nyújtani ez a film? Azon kívül, hogy a végéhez közeledve nyakfájdalmaim lettek, persze a történet is hatással volt rám.Azt tudni kell, hogy egy, A Gyűrűk Uránál rövidebb könyvből gyártottak három filmet (ami eredetileg kettőnek indult), így nem is meglepő, hogy nem nagyon volt már mivel kitölteni az időt, csak hosszúra nyújtott harcjelenetekkel. A regény és a filmadaptáció között természetesen számos eltérés van, de úgy gondolom, hogy ezen már meg sem lepődik senki.

A sorozat ezen része még azért lehet különleges, mert nem azt nézzük több órán keresztül, hogy vándorolnak, mászkálnák egy adott cél irányába a szereplők, hanem jóformán egy helyben vannak és küzdenek. Nehéz eldönteni, hogy ez most pozitív vagy negatív, lehet, hogy inkább az utóbbi, mert így kevesebb az esemény.A Martin Freeman által játszott Bilbó karaktere a csatáknál lényegesen több figyelmet kap a mozivásznon, mint papíralapon, de az ember ezt nem is bánja, ugyanis a színész nagyszerű alakítása feldobja az amúgy szinte történésektől mentes film nézésének élményét.

A fantasy-n túlmenően helyenként horrorisztikusnak ható elemekkel is találkozunk, de a szerelmi szál és csalódás sem maradhat ki a sorból. A humort tekintve voltak olyan pillanatai a filmnek, amin a mozi teremben ülők nevetgéltek, de ez a fonal nem erős. Ezzel szemben intenzívebb volt a meghatottságot okozó percek jelenléte.Arra is volt alkalom, mikor a fejemet csóváltam a hihetetlen események, illetve az abszurd felvételek miatt. Ezek valahogy mindig Legolassal kapcsolatos jelenetek voltak.

Nem ámuldozom a filmtől, mert kicsit üresnek gondolom, ám azt meg kell hagyni, hogy a rendező, amit csak tudott megtett a sikeres végeredmény érdekében.Kérdés, hogy vajon a rajongók itt le is zárhatják Középfölde lakói életének filmes adaptációinak, vagy sikerül megszerezni J. R. R. Tolkien örököseitől a jogokat az újabb forgatáshoz?!Ez még a jövő zenéje, most maradjunk annyiban, hogy mindenképpen érdemes megnézni Az öt sereg csatáját, ha láttuk az előző részeket, azért; ha nem, akkor azért; ha olvastuk a könyvet, azért; ha pedig nem, akkor azért.

Rácz Barbara

FacebookTwitterGoogle+tumblrLinkedInDiggPinterestRedditEmail

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

hozzászólás