Kereskedő cívisek nyomában – Debrecen, a cívisváros története városnéző kalandozással

Közel két órás belvárosi sétával egybekötve ismerhették meg az érdeklődők Debrecen kialakulását, a város történetében fontos szerepet játszó kereskedődinasztiákat szeptember 23-án, délelőtt.

A tematikus városnéző „túrák” egyre népszerűbbek napjainkban. Képesek kiszakítani minket a hétköznapok rutinjából és olyan dolgokat mutathatnak meg, melyek mellett ugyan nap, mint nap elhaladunk, igazi részleteit mégsem látjuk, igazi történetét mégsem ismerjük. Az Imagine Debrecen szervezésével létrejött, Tessék, csak tessék! – A kereskedő cívisek nyomában Debrecenben nevű esemény pontosan ezeket a részleteket, ezeket a régi történeteket mutatta meg térben és időben kalandozva.

Szombat reggel tíz óra, eső. Az időjárás ugyan nem volt kegyes a Megyeháza főbejáratánál gyülekező, elszánt városi túrázókkal, ők azonban szép számmal indultak neki a város felfedezésének. Az előzetes regisztrációt követően a helyszínen még egy gyors ellenőrzésre került sor, megérkezett-e mindenki. Ekkor a figyelmesebbek fülét megüthette egy név, Kaszanyitzky András. De lássuk, csak lássuk, hogyan is kapcsolódik mind ő, mind pedig a többi kereskedőcsalád a cívisvároshoz!

Idegenvezetőnk, dr. Bordás Péter által felvázolt programmal kezdődött a séta, illetve egy kis történelmi bevezetővel, az 1900-as évektől kezdődően. Itt hallhattunk Debrecen földrajzi elhelyezkedéséről, és hogy miért is pont ezen a helyen jött létre a város. Három nagy tájegység (Nyírség, Hajdúság, Sárrét) találkozása. Szerencsés helyzet, hiszen itt ment végig az a kereskedő útvonal mely nyugat és kelet között biztosított kapcsolatot. Választ kaptunk arra is, ki a cívis. Tősgyökeres debreceni, vagyonos paraszti réteg, alföldi ember, aki makacs, konzervatív politikát folytat. Egyfajta „lokálpatrióta”. Még egy kérdés, na de miért pont itt gyülekezünk? A Megyeháza nem volt más, mint a Fehérló fogadó. Itt szálltak meg a Miklós utca felől érkező kereskedők. De a Miklós-kapun keresztül érkezett Kossuth Lajos is Debrecenbe, akinek a hagyományok szerint maga Boka Károly cigányprímás játszott a Fehérló fogadóban.

Elindultunk hát, nyakunkba véve a várost, melynek utcái a főtértől kifelé szélesednek, s melyet egy 670 méter hosszú fahíd kötött össze a Nagytemplomtól a Megyeházáig. A híd a kocsik közlekedését biztosította, melyet azonban jó időben lezártak, hogy ne kopjon feleslegesen. Idegenvezetőnk megjegyezte, hogy ez is a híres cívis mentalitást mutatja. Kétségbevonhatatlan állítás, melyen a társaság is jót derült. Első állomásunk a Piac utca 57. szám alatt található, ma Líra Könyvesbolt, Kaszanyitzky-ház. Lehetőségünk nyílt felmenni az emeletre, ahol az egykori kupolás fürdőszobában, előtte dohányszoba, két képet tekinthettünk meg az üvegekkel kereskedő családról. Ekkor társaságunk pár tagja könnyes szemmel mesélte el, hogy az egyik képen őket is láthatjuk. Sétánk legmeghatóbb pillanata volt ez, itt mindenkihez igazán közel került a múlt, a történelem, melyet pontosan ezekért a pillanatokért ápolunk, őrzünk.

kaszanyitzky

3

Sétánk során a mai McDonald’s épületéről megtudhattuk, hogy az egykori Hungária étterem és kávéház oszlopait csodálhatjuk még most is odabenn. A túloldalon pedig, szinte ezzel szemben, a Hangyás-kapu mellett, Löfkovits Artur órás és ékszerész kisboltja állt. Szabó Lőrinc Tücsökzene című versét erről az üzletről írta, mely verset idegenvezetőnk fel is olvasott.

4

Visszatérve a Piac utca másik oldalára, a Csanak-palota mellett haladtunk el, majd betértünk a pontosan az utca közepén található Rickl József fűszerkereskedő házának udvarára. Ez a mostani T-bolyda kapualja. Még ma is az eredeti kapukat láthatjuk, melyeket a Rickl-család csináltatott. A monda szerint Rickl lemérte az utcát, hogy üzlete a közepén állhasson. Egy másik monda szerint pedig Petőfi kardját itt dugták el az ereszben.

5 6

A Csonka templom mellett sétálva a Halköz felé vettük az irányt, ahol már 1690-ben fogadó és postakocsi állomás állt. A Simonffy utcáról megtudhattuk, hogy egykoron halpiac volt. És itt pihenésképp beültünk egy frissítőre is a Maszekba.

7

8

Utolsóként a Sesztina-család egykori vaskereskedését, a Tisza-palotát, az Aranybikát és a Nagytemplom melletti sárga épületet tekintettük meg, mely épület a kereskedelmi tevékenységek irányítására szolgált.

9

Három órásra sikeredett sétánk a főtéren ért véget. Végül mindenki elfelejtette, hogy az eső még mindig esik, hiszen színes élménnyel gazdagodhattunk. A következő debreceni sétára pedig február 17-én kerül sor Ide jártatok Ti… – irodalmi városnéző séta Debrecenben címmel.

FacebookTwitterGoogle+tumblrLinkedInDiggPinterestRedditEmail

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

hozzászólás