Lezó Ádám a debreceni Csokonai Színház súgója, akinek a súgás nem csak a szakmája, hanem a hivatása is. Nevét immáron színészként is ismerhetjük. Vele beszélgettünk a szakma szépségéről, nehézségéről, nem mindennapi életéről. Két próba között. A színpad másik oldalán.
Hogyan, mikor jöttél rá, hogy ez lesz a te utad?
Igazából egy véletlen folytán alakult így. A szüleim is a Csokonai Színházban dolgoztak. Gyerekkorom óta bejártam, ott nőttem fel. Eredetileg szlavisztika szakon végeztem a Debreceni Egyetemen. Majd jött egy felkérés egy előadásra. Az egyik súgó gyesre ment és akkor kértek meg erre az egy alkalomra, hogy ha tudok, segítsek. Mert ismerem a színházi kifejezéseket meg magát az egész közeget. Majd ott ragadtam. Még egyre kértek, még egyre, utána kaptam egy határozatlan idejű szerződést. Ez 2012-ben volt, úgyhogy már lassan hat éve.
Melyik volt a kedvenc munkád mint súgó?
Nem tudnék kiragadni kedvenc darabot. Volt egy pár, amiket szerettem és volt, amiket egyáltalán nem. Mint munka, úgy éreztem, hogy muszáj megcsinálni a rosszat is, csakúgy, mint bárhol máshol.
Volt esetleg olyan, amelyiket a legnehezebbnek érezted vagy nehezebbnek, mint a többit?
Voltak, amik több energiát és odafigyelést igényeltek, mint a többi. Ezt nem lehet ahhoz kötni, hogy mondjuk több szereplős egy darab vagy egyszereplős. Az egyszereplős is például nagyon nehéz. De a rengeteg szereplős is tud nehéz is lenni és könnyű is.
Emlékszem, hogy a Hét Randiban, aminek szintén te voltál a súgója, volt egy jelenet, ahol jelnyelven beszéltek a színészek. Ezt neked is meg kellett tanulni és jelnyelven súgni. Mennyire okozott ez nehézséget?
Egyáltalán nem. Ezt is, mint minden mást, rengetegszer elpróbáltuk. A próbák alatt az előadás teljes szövegét megjegyzem, így ezt a 15 percnyi jelelést is könnyen elsajátítottam.
Van kedvenc rendeződ?
Nagyon szeretem az orosz színházi vonalat.
A nézők sokszor a súgót keresik előadás közben, próbálják kiszúrni. Hol van ő?
Régebben az volt a bevált szokás, hogy a proszcénium nyílás előtt súgólyuk volt a színpad közepén. Ez már elég régóta megszűnt. Itt Debrecenben például, a Csokonaiban, ha a színpaddal szemben állunk, akkor jobb oldalon vagyunk a takarásban. A stúdiószínpadon vagy a Kamaraszínházban pedig a nézők között, az első sorban.
Mi a titka a jó súgásnak, a jó súgónak?
Nem árt, ha tud olvasni az ember, de 90%-a ritmusérzék. Fontos még, hogy fél tekintetből is látni kell, a színésznek segítségre van szüksége. Ismerni kell a színészeket. Minden színésznek más a reakciója, amikor nem tudja a szöveget. Ezt már hamarabb ki lehet szúrni.
Előfordulnak konfliktusok súgó és színész között?
Nem. Soha. De. Persze. Mint minden munkahelyen, itt is vannak feszültségek. Súgó és színész között elég sok kontakt van nap, mint nap. De ezek a feszültségek megoldódnak.
Minden szakmának, gondolom a súgásnak is van valamilyen nehézsége. Mi ez a nehézség?
Nem könnyű minden színészt gyorsan megismerni. Milyen igényei vannak, hogy kell neki segíteni súgásban. Ez nehéz. Na meg, aki nem szereti ezt az időbeosztást, ami nekünk van, annak is elég nehézkes. Általában két-három hónap után van a vízválasztó. Akkor eldől, hogy valaki bírja ezt csinálni vagy nem.
Mikor nagyobb a szerepe a súgónak? A próbák idején vagy az előadásokon?
Egyértelműen a próbákon. Együtt, szép lassan megtanuljuk a szöveget. Mindannyian együtt látjuk először a szövegkönyvet. A próbafolyamatban gyakorlatilag nyolc órán keresztül olvasnom kell, beszélnem.
Voltak már szerepeid mint színész. Hogyan kezdődött ez, és hol tart most?
Mielőtt súgó lettem, gyerekszerepeim már voltak. Utána Rusznyák Gábor rendezőnek az egyik darabjában elég sok szereplőre volt szüksége és megmozgatott mindenkit, akit tudott. Mindenki benne volt már az énekkartól kezdve, de volt egy kis szerep, amire nem talált embert. Megkérdezett, hogy lenne-e kedvem ezt megcsinálni, én pedig, természetesen igent mondtam. Majd elindult ez a munkám is. Egyre többször kérnek meg már ilyenekre is.
Mikben láthattunk eddig?
Színházban a Mester és Margaritával kezdődött, következő évben a Szélfútta levél, most pedig a Játék a kastélyban-t próbáljuk. Ebben egy elég nagy szerepet kaptam. Volt már filmes szerep is. A Kossuth papja című filmben két évvel ezelőtt, ami egyébként több díjat is nyert. Illetve dokumentumfilmekben. Cséke Zsolt rendezővel sokat dolgozunk együtt.
Milyen egy tipikus Lezó Ádám mint súgó nap?
Amikor rendes munkanap van, tíz órára járunk dolgozni. Én a színház mellett lakom, így nem kell sokkal korábban felkelnem. Tíztől kettőig elég intenzíven dolgozunk. Ez igen fárasztó. Van, hogy a délután kettő és hat közötti ebédszünetben megebédelek és lepihenek, mert elfárad a szemem. Majd hattól tízig újra próbálunk. Ha előadás van, akkor is hat óra körül bemegyek, általában ilyenkor is tízkor végzünk. Ezután esetleg lemegyünk a színház büféjébe. Éjfél körül hazamegyek. És kezdődik minden elölről.
