Utazás az ismeretlen zónába

Alex Garland legújabb alkotása, a 2018-as Expedíció túlságosan megosztónak tűnt a tesztközönség köreiben ahhoz, hogy a 4 évvel ezelőtti Ex Machina megrendezése után újabb filmet vigyen a mozivászonra. A gyártó stúdió (Paramount) ugyanis eladta a Netflixnek a forgalmazás jogát, cserébe a gyártási költségek java részének átvállalásáért. 

A brit filmrendező neve ismerősen csenghet a science fiction történetek rajóngóinak fülében, ugyanis egyáltalán nem áll tőle messze a műfaj, sőt korábban együtt dolgozott az Oscar-díjas Danny Boyle-lal a 28 nappal később, A part és a Napfény című alkotásokon, igaz akkor még forgatókönyvíróként. Első saját rendezése a 2014-es Ex Machina című tudományos-fantasztikus film volt a mesterséges intelligencia öntudatra ébredéséről, melynek forgatókönyvét az akadémikusok is díjazták egy Oscar jelöléssel. Legújabb műve pedig egy azonos műfajon belüli, ám témájában teljesen más történetet mesél el, melynek alapjául Jeff VanderMeer Déli végek című regénytrilógiájának első része szolgált.

A sztori szerint adott egy neonszínekben pompázó, ismeretlen és egyre terebélyesedő övezet, a Vibrálás, mely egy meteorit becsapódás következtében kelt bizarr életre egy floridai mocsárvidéken. A területről még senki nem tért vissza élve, ennek ellenére öt nő újabb expedícióra vállalkozik, hogy felkutassák a rejtélyes területet. A főszereplő Lena (Natalie Portman) férje, Kane (Oscar Isaac) korábban már megjárta ugyanezen területet és egyedüli túlélőként tért vissza. Főhősnőnk egyrészt emiatt, másrészt pedig kényszerből (a hatóság egy üldözés során elfogja őt) vállalkozik a misszióra. A küldetés vezetőjét Dr. Ventress pszichológus szerepében Jennifer Jason Leigh alakítja, emellett a korábban a Westworld című sorozatban is felbukkanó Tessa Thompson (Josie) szintén a csoport tagjaként van jelen.

Fotó: Paramount Pictures
Fotó: Paramount Pictures

A zónába érkezve hamar kiderül, hogy óriási mértékű sejtmutációk zajlanak le, állati, növényi és, mint később kiderül, emberi szinten egyaránt. Az élőlények tudata és teste úgy esik szét apró darabokra ebben a mutánsövezetben, mint ahogyan egy prizma megtöri a fényt. Ez a tér egyaránt eszünkbe juttathatja Cronenberg testhorrorjait, Carpenter klasszikusát, A dolog című filmet, Tarkovszkij Stalkerének zónáját, a Solaris óceánját, a kezdő jelenetben is látható űrutazás Kubrick 2001: Űrodüsszeiáját, valamint a medencés szekvencia esetében Bryan Fuller Hannibal sorozatát.

Maga a film egy időnként horror elemekkel átszőtt történet, mely leginkább a science fiction műfajába sorolható be. Gyenge pontjaként talán a helyenként kilógó CGI technikát lehetne megemlíteni, ez azonban az összképből nem sokat von le. Összességében egy olyan gondolatébresztő történetről van szó, amely pontosan a szabad interpretációja miatt válik diskurzust keltővé a nézői között. Azt gondolom, hogy az Expedíció egy megosztó, mély, rétegzett, ambíciózus, nehéz film, egy veretes sci-fi műremek, amit talán már a műfaj új klasszikusaként lehet említeni.

FacebookTwitterGoogle+tumblrLinkedInDiggPinterestRedditEmail

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

hozzászólás