Sok futballcsodát és tragédiát láttam már az éteren keresztül ifjonc létemre, de nehezemre esik visszaemlékezni olyan mérkőzésre, melynek kapcsán ennyiszer üthettük fel eme csodás sport vaskos históriás könyvét. Tény, Németország saját padlóját mosta fel a brazil válogatottal, de legalább akkora bárgyúság Neymar és Thiago Silva hiányát okként megjelölni, mint kijelenteni: a Nationalelf már most fogja
A harmadik negyeddöntő sem hozott meglepetést, így nyugodt szívvel konstatálhatjuk: nyugaton a helyzet változatlan. A knockout-szakaszhoz méltóan minimális játékkal nyert az esélyesebbnek tartott csapat, így Messiék a Hollandia-Costa Rica mérkőzés győztesével küzdhetnek meg a döntőbe jutásért. Pedig szépen kezdődött, az argentinok ugyanis hamar fölénybe kerültek, de csak helyzetecskékig jutottak el. A belga védelem jól
A “meglepetések vb-je”-jelzőt már a csoportkörben rá lehetett húzni a tornára, de még mindig meg tudunk lepődni: okés, Chile és Mexikó szép játékot mutatva esett ki, a brazilokat különben is “agyonnyomja a hazai pálya”. A franciáktól alapból nem várt sokat a közvélemény, ráadásul igazán nagy csapattal még nem is találkozott az elmúlt bő két hét
A kameruniak ott aprították Neymart, ahol tudták, sőt, rájuk nem jellemző módon még be is találtak, de Brazílián nem fogott semmi. A házigazda sima győzelemmel lépett túl ellenfelén, így Chilével találkozhatnak a nyolcaddöntőben, míg az oroszlánok továbbra is ácsingóznak Milla apóék sikerei után.
A találkozó tétjével megegyező színvonalú mérkőzést hozott a futballtörténelem első ausztrál-spanyol összecsapása, emlékezetes momentumokat talán csak a leköszönő világbajnok tudott produkálni. Három szépen kivitelezett támadás, három találat – kár, hogy csak a vb-gólokat számlálók örülhetnek ennek.
A portugálok természetesen maguknak köszönhetik, hogy thrillerbe illő módon, a 95. percben Valera fejesével mentették meg magukat a kínos bukástól, nehogy a spanyolok és az angolok után újabb potenciális esélyesként zúgjanak ki a csoportkör után – de kellett az az öt perc hosszabbítás, amikor Ronaldo utolsó labdaérintésével társa fejére varázsolta a lasztit… Ha akadt meccs
Szép játék a futball, még szebb, ha valaki írhat is róla, az viszont már az élet furcsasága, hogy egy megfogalmazott tudósítást kapásból kell áthúzni egyetlen mozdulat miatt. A tizedik játéknap első meccsén Argentína és Irán ha nem is szemkápráztató, de dinamikus játékot nyújtott, érett a meglepetés, de jött Messi, és ekvalizálta vb-góljait aranylabdái számával. Klasszikus
Titkos esélyes Belgium ide, Capello Szbornajája oda, a H csoport küzdelmei hozták összességében a legszínvonaltalanabb mérkőzéseket a vb csoportkörének első fordulója után. Lukakuék csak a meccs végén tudták megfordítani az állást, a ma hajnali mérkőzésen is 70 perc kellett ahhoz, hogy történjen valami említésre méltó momentum. Ha egy egyenesen kellene elhelyeznem, a szerda hajnali mérkőzést
A 80. perc tájékán már kezdett megfogalmazódni bennem, hogyan is kezdek majd neki jelen soroknak: A kezdeti amerikai fölény és gól után a ghánai csapat ragadta magához a kezdeményezést, majd folyamatosan fejlődő futballal teljesen átvették az irányítást. Azonban helyzeteik ellenére nem sikerült felülmúlniuk a jól védekező, ám néhol a játékot ölő Klinsmann-fiúkat. Ha a 82.
Nem volt ez olyan rossz mérkőzés, mint ahogy azt Gundi és a szakértők summázták a végén. Mást ne mondjak, tetszett, hogy nem egy csapat egyoldalú labdázgatása zajlott a Mineiraoban, hanem többször is változott a meccs képe. Hol a kolumbiaiak, hol a görögök próbálták megrengetni az ellenfél kapuját, igaz, a végére befásultak a fiúk, a 2-0-s