Na, akkor kinek is volt igaza? – a világbajnokság szerkesztőségi értékelése, 1. rész

vb_3Emlékszik még valaki arra, hogy a Médiagrund szerkesztősége a vb előtt közzétett egy rövid esélylatolgatást a világesemény végkimenetelét illetően? És arra emlékszek valaki, hogy ki mit jósolt? Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés a döntőt követően: végül kinek a jóslata állt legközelebb a valósághoz? Cikkünk ezt hivatott kideríteni!

Alapvetően egy dologban megegyezhetünk: ez a világbajnokság minden volt, csak szokványos nem. Így azon sem lepődik meg senki, ha egyértelműen kijelentjük: a szerkesztőség tippelési aránya borzalmas volt, egy tényezőt leszámítva.

S hogy mi volt ennek az oka, valamint melyik volt az üdítő kivétel? Néhány pontban összeszedtük:

1. A spanyolok lebőgtek

Bizony, a nyolctagú vb-keretünkből szinte mindenki négy közé várta a címvédőt, sokan előre látták (hozzátesszük, jogosan) a brazil-spanyol döntőt. Arra viszont senki nem számított igazán, hogy a hispán gárda ennyire impotens focival fog előrukkolni. A tiki-taka már az első meccsen meghalt, Del Bosque kapitány mégis folyamatosan igyekezett életet lehelni belé, természetesen eredménytelenül. A csúfos szereplés pedig alapjaiban rengette meg a szerkesztőség tippjátékát, sokan már a csoportkör után elvéreztek, mint a spanyolok.

2. Csodák márpedig vannak!

A címvédő égése mellett a legnagyobb meglepetést egyértelműen Costa Rica nemzeti tizenegye okozta, akik hol „buszoztak”, hol meg fociztak, de egy biztos: teljesen megérdemelten jutottak a negyeddöntőbe, ahol a hollandok is csak Krul védéseinek köszönhetően győzték le őket a büntetőpárbajban. Azáltal, hogy ez a kiscsapat továbbment, rögtön meg is dőlt az, hogy Uruguay vagy Olaszország messzire juthat, sőt mint kiderült, az azurrik a csoportkört sem élték túl, az uruk a döntő szituációban sokkal jobban haraptak. Anglia pedig…

3. „Háromkiscicások”

…na, ők igazolták a szerkesztőség papírformáját, a nyolc szerkesztőből ugyanis öt biztosra vette, Gerrardék három meccs után utaznak is haza. Ez valójában kettő volt, a Costa Rica elleni meccs nem osztott, nem szorzott. A jövőt tekintve azonban biztató az angolok helyzete: sok fiatal játékos kezd egyre jobban beépülni a csapatba, kicsit az az érzésünk, hogy Roy Hodgson feláldozta ezt a vb-t a jövő generációjának oltárán. Ettől még a blama az blama, sokkal többet kellett volna nyújtania ennek a válogatottnak, de persze, mi már megmondtuk előre. Ezt legalábbis igen.

vb_1

4. Végre domináltak az egyéniségek

Nem egy válogatottnál lehetett látni, hogy egy-egy játékos viszi hátán a csapatot, ők pedig nem is nagyon roppantak össze a mázsás súly alatt. Elég csak a hazaiak csillagára, Neymarra, az ecuadori Enner Valenciára, a holland műugró Robbenre, Kolumbia „Hámeszére”, Rodriguezre, az ismét vámpírember szerepében tündöklő Suarezre, az amerikai csodakapusra, Howardra vagy éppen Messire gondolni. Utóbbit csak egy apró paraszthajszál választotta el attól, hogy végre a nemzeti csapattal is a csúcsra érjen, valamint attól, hogy ehhez ő maga is hozzájáruljon. Ezek a játékosok megmutatták, hogy nélkülük semmire nem megy a válogatottjuk, elég csak Suarez vagy Neymar hiányára gondolni, láthattuk, mi lett a vége.

5. A házigazda bukása

Merthogy az elődöntőben és a bronzmeccsen összesen tíz gólt kapni igenis bukás! A vb előtt mindenki minimum elődöntőt jósolt a braziloknak – ez be is jött. Többen is Thiago Silváékat neveztük meg a végső győztesnek – ez nem jött be. Egyedül Horváth Zoli mondta, hogy Scolari csapata szét fog esni – s végül neki lett igaza!

6. Mert mégiscsak egységben az erő

Bár sok remek egyéni teljesítményt emelhetünk ki, mégis a nagybetűs CSAPATként funkcionáló együttesek tudtak igazán messzire jutni. Például a sokat emlegetett Costa Rica vagy éppen a világbajnok németek esetében lehetett megfigyelni, hogy nincs igazán eget rengető egyéniségük, az adott pillanatban mindig más tudta átvenni a vezérürü szerepét, ez pedig hosszútávon kifizetődőnek bizonyult. A Costa Rica-i csodára azonban a szerkesztőség – mint azt már említettem – elég rendesen ráfázott.

7. A németek csak megcsinálták

Ez az, amire mindenki csak mélyen a tudatában elrejtve gondolt. A Nationalelf az elmúlt négy világbajnokságon is ott járt az aranykapuban vagy annak közelében, de valahogy csak nem tudott átbújni rajta. Talán épp ennek köszönhetően csak halkan beszéltünk arról, hogy most megcsinálhatják, mert ez az a generáció, meg hogy mennyire megérdemlik, meg satöbbi. És most TÉNYLEG megnyerték! Végignézhettük, hogyan verekedték át magukat a teljes mezőnyön, hogyan döngölték a földbe a portugálokat, valamint a házigazdákat, s bár a döntőben rezgett a léc, nemegyszer szerencséjük is volt, de végül megszerezték a hőn áhított trófeát – s újabb szerkesztőségi tippeknek mutattak fügét.

vb_4

Ezek után adódhat a kérdés: volt még valami, amiben jók voltunk, vagy csak dilettánsok módjára bénáztunk? Két érdekes egyezést találtunk a végkimenetel és a tippek között, most ezeket mutatjuk be:

8. A citromdíjas játékos

Ahogy azt Dezső Attila írta: „Az abszolút citromdíjamat azonban nem egy csapatnak, hanem egy anonim játékosnak adnám, durva szabálytalanság miatt.” S tessék, Zuniga úgy hátba rúgta Neymart, hogy a Barca ásza pár centire volt csak a lebénulástól. Természetesen mi lennénk a legboldogabbak, ha a brazil játékossal ez nem történt volna meg, ám ez a jóslás már-már boszorkányi magasságokba emelte Attilát.

9. Német-argentin döntő

Egyetlen szerzőnk volt, aki konkrétan ezt a két válogatottat nevezte meg a döntő résztvevőiként: Horváth Zoltán a szerencsés nyertes, gratulálunk neki! A többiek ennek közelében sem voltak, már csak azért sem, mert Messiékre – Zolin kívül – senki nem gondolt potenciális világbajnok-jelöltként. Tévedtünk, megint. Ettől függetlenül Zolinak jár a keksz!

Maracana-Stadium-Brazil-World-Cup-2014

S hogy számunkra mit hozott a világbajnokság? Az utolsó pontban egy mondatban leírjuk mindezt, s ezzel megköszönjük a résztvevő csapatoknak, hogy végül eloszlatták szerkesztőségünk legkomolyabb aggodalmait: azt, hogy nem látunk gólokat, vagy azt, hogy unatkozni fogunk, a végén pedig már elegünk lesz az egészből, és inkább sörözünk, mintsem a meccsekről írunk. Ez azonban nem következett be, hála a válogatottaknak, akik szívüket-lelküket beleadva hajtottak Brazíliában. Így végül boldogan írhatjuk le:

10. Egy nagyon izgalmas és jó színvonalú világbajnokságot láthattunk!

FacebookTwitterGoogle+tumblrLinkedInDiggPinterestRedditEmail

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

hozzászólás