A modern szülők mindennapi rutinjává vált a közösségi oldalakon való posztolás. Manapság anyák és apák előszeretettel osztanak meg különböző tartalmakat az interneten gyermekükről, egyesek pedig könnyen túlzásba esnek a kisbabás képek posztolásával, hiszen sokszor a gyermek kiszolgáltatott helyzetéről készülnek felvételek, ám ezekről szinte senki nem beszél. Pedig kellene. Annak ellenére, hogy nem rossz szándékkal teszik
A magyar irodalmi és művészeti közélet egyszerre látszik pezsgő, aktív terepnek és működésképtelen, segítségért kiáltó szcénának. Míg a kortárs próza rendkívül élénk, a kritikai diskurzusok, a folyóiratok, a kulturális újságírás és a líra messze nem élveznek elegendő figyelmet és anyagi támogatást. Miben gyökereznek az iparág problémái? Hogyan alkalmazkodhatnak a válságos helyzethez a kultúrában tevékenykedők? Riportom
A Fesztiválország egy dokumentumfilm, ami afféle fesztiválkánont állít fel Magyarország könnyűzenei kultúráján belül. Ez a kánon önkényes válogatással készült, enyhén Budapest-centrikus látásmóddal, de ennek jó oka van. A korai fesztiválok nulláról építkeztek, ma pedig Európa legegyedibb eseményei mutatkoznak be nyárról-nyárra – bár az elmúlt évek tapasztalatai aggodalomra adhatnak okot. 1993-tól az első (Diáksziget) Sziget Fesztiváltól
Idegen arcok és elkapott tekintetek. Egy odamotyogott “jó estét”, néhanapján egy bátortalan félmosoly. Az egymáshoz való kapcsolódás, a közvetlen lakókörnyezetünkkel való érintkezés szándéka tényleg annyira elsüllyedt volna az ember önközpontúságában, hogy csupán a radiátoron való felkopogásra telik? Arra, hogy miképpen alakultak át a húsz-harminc évvel ezelőtti panelközösségek és hogy vissza lehet-e építeni valamit abból az
A horrorjátékok világában ritka, hogy valami igazán kényelmetlenül ismerős érzést váltson ki. A No, I’m Not a Human viszont nem ijesztget hirtelen felbukkanó szörnyekkel, hanem a létezés legmélyebb rétegeibe nyúl: arra kérdez rá, mit jelent embernek lenni – vagy épp annak nem lenni. A groteszk grafika és a nyugtalanító hangulat egy olyan világba ránt, ahol
A digitális világba született korosztály, tehát az alfa generáció az, amely globálisan is érezhető változásokat hoz magával, de nem kell túl messzire mennünk ahhoz, hogy meglássuk, hogyan formálják a világunkat – a Szent Imre Katolikus Gimnáziumba tettem látogatást, hogy utánajárhassak, miként alakítja át egy hagyományos értékrendre építkező iskolát az új generáció. A közbeszédben leggyakrabban kései
Az F1 című film tavaly nyár közepén került a mozikba, azonban a sport rajongói számára csalódásnál többet nem igazán hozott. Drámai visszatérés, csapatbalhék, tiltott szerelem, na de ki is volt a film valódi célközönsége? Rendezője nem kisebb név, mint Joseph Kosinski, aki korábban olyan produkciókat készített, mint a Tron: Örökség (2010), az Feledés (2013) vagy
A Debreceni Egyetem hallgatóinak száma a 2025 őszi adatok alapján megközelíti a harmincnégyezer főt, ami magába foglalja a nappalis és a levelezős hallgatókat is, illetve a közel nyolcezres létszámban jelenlévő külföldi hallgatókat is. Ez a teljes létszám körülbelül egynegyedét jelenti, amit nem azért emelek ki, mert esetleg egy pályatévesztett matekmániás lennék, hanem mert nemrég felmerült
James Cameron belehúzott. Az első Avatar film után 13 évvel, a Víz útja folytatta Jake Sully történetét Pandora fennséges dzsungeleibe, miután sikeresen kiűzték a gyarló emberiséget az első etapban, és befogadták főhősünket a Na’vi törzsbe. A második epizód új helyszínekre, új környezetbe kalouzolta el a nézőt, bemutatva Pandora vízi élővilágát, a maga National Geogrpahicot idéző
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a nemzeti színű mez alatt nem gépalkatrészek, hanem érző idegek dolgoznak. Mikor a sportoló rajtvonalhoz áll, egy egész ország várja tőle a csodát. A nyomás elképesztő, a hibázás pedig végzetes lehet. A világklasszis sportolókat nemcsak az izomzatuk különbözteti meg az átlagembertől, hanem az is, hogy mit kezdenek a félelemmel. Hagyják, hogy
