A komádi hímzés több mint másfél évszázados múltra tekint vissza, és ma is élő hagyományként formálja a város kulturális identitását. A komádi fehér- és vászonhímzés jellegzetes motívumai, mint a rák, a tulipán, a rózsa és az életfa, máig őrzik a település múltját. A hímzéstechnika ma reneszánszát éli: modern ruhákon, táskákon, sőt a Nemzeti Színház új
A Debreceni Egyetem kommunikáció szakos hallgatói az első Made in Debrecen Fesztivál óta szerves részét képezik az esemény önkéntes csapatának. A folyton változó komméd-stáb helyszíni videókkal, interjúkkal, fotókkal és előkommunikációval teszi hozzá a részét a város és a régió legnagyobb ingyenes zenei szemléjéhez. Az idén 5. alkalommal megrendezett fesztivál méretei rekordgyanúsak, hiszen 10 színpadon, közel
Gyermeteg álcába bújt hatalmas bölcsesség. 2026 első Pixar animációs filmje egy rejtett kincs. Nemcsak szórakoztat, de nevel is: rengeteg a mesés szürrealizmus és elegendő a bohóckodás, hogy mindenki jót mulasson, de közben tanulunk a természetről, populizmusról és egyensúlyról. Az Agyugrász főhőse Mabel, az állatbarát kislány, aki 19 éves korára elveszti természetkedvelő nagymamáját. A mama öröksége
A modern szülők mindennapi rutinjává vált a közösségi oldalakon való posztolás. Manapság anyák és apák előszeretettel osztanak meg különböző tartalmakat az interneten gyermekükről, egyesek pedig könnyen túlzásba esnek a kisbabás képek posztolásával, hiszen sokszor a gyermek kiszolgáltatott helyzetéről készülnek felvételek, ám ezekről szinte senki nem beszél. Pedig kellene. Annak ellenére, hogy nem rossz szándékkal teszik
A magyar irodalmi és művészeti közélet egyszerre látszik pezsgő, aktív terepnek és működésképtelen, segítségért kiáltó szcénának. Míg a kortárs próza rendkívül élénk, a kritikai diskurzusok, a folyóiratok, a kulturális újságírás és a líra messze nem élveznek elegendő figyelmet és anyagi támogatást. Miben gyökereznek az iparág problémái? Hogyan alkalmazkodhatnak a válságos helyzethez a kultúrában tevékenykedők? Riportom
A Fesztiválország egy dokumentumfilm, ami afféle fesztiválkánont állít fel Magyarország könnyűzenei kultúráján belül. Ez a kánon önkényes válogatással készült, enyhén Budapest-centrikus látásmóddal, de ennek jó oka van. A korai fesztiválok nulláról építkeztek, ma pedig Európa legegyedibb eseményei mutatkoznak be nyárról-nyárra – bár az elmúlt évek tapasztalatai aggodalomra adhatnak okot. 1993-tól az első (Diáksziget) Sziget Fesztiváltól
Idegen arcok és elkapott tekintetek. Egy odamotyogott “jó estét”, néhanapján egy bátortalan félmosoly. Az egymáshoz való kapcsolódás, a közvetlen lakókörnyezetünkkel való érintkezés szándéka tényleg annyira elsüllyedt volna az ember önközpontúságában, hogy csupán a radiátoron való felkopogásra telik? Arra, hogy miképpen alakultak át a húsz-harminc évvel ezelőtti panelközösségek és hogy vissza lehet-e építeni valamit abból az
A horrorjátékok világában ritka, hogy valami igazán kényelmetlenül ismerős érzést váltson ki. A No, I’m Not a Human viszont nem ijesztget hirtelen felbukkanó szörnyekkel, hanem a létezés legmélyebb rétegeibe nyúl: arra kérdez rá, mit jelent embernek lenni – vagy épp annak nem lenni. A groteszk grafika és a nyugtalanító hangulat egy olyan világba ránt, ahol
A digitális világba született korosztály, tehát az alfa generáció az, amely globálisan is érezhető változásokat hoz magával, de nem kell túl messzire mennünk ahhoz, hogy meglássuk, hogyan formálják a világunkat – a Szent Imre Katolikus Gimnáziumba tettem látogatást, hogy utánajárhassak, miként alakítja át egy hagyományos értékrendre építkező iskolát az új generáció. A közbeszédben leggyakrabban kései
Az F1 című film tavaly nyár közepén került a mozikba, azonban a sport rajongói számára csalódásnál többet nem igazán hozott. Drámai visszatérés, csapatbalhék, tiltott szerelem, na de ki is volt a film valódi célközönsége? Rendezője nem kisebb név, mint Joseph Kosinski, aki korábban olyan produkciókat készített, mint a Tron: Örökség (2010), az Feledés (2013) vagy
