vonat, hideg tél váltó máv befagy„Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat és a vonatra várakozókat, hogy a Fehérgyarmat-Mátészalka felől közlekedő személyvonat, előreláthatólag 15 percet késik. A késésért elnézésüket és szíves türelmüket kérjük.” Hangzik a jól ismert, és unalomig ismételt mondat a nyírbátori vasútállomáson, s ez így rendben is van.

Mert kérem szépen tisztelettel a Magyar Álomvasutak Zrt. döntéshozó apparátusát, s végrehajtó apparátusát is egyben, hogy az égvilágon ne tegyenek semmi mást, csak azt, amit tesznek hosszú-hosszú évek óta. Ne változtassanak semmit, a retro stílus nagyon klassz, és manapság nagyon trendi, na meg úgyse szeret senki időben oda érni, ahová éppen az akarata, sorsa, vagy a Ktulu viszi.

Mert őszinte rajongással és lelkesedéssel szeretném megköszönni a Magyar Álomvasút társaságnak – s nem csak a magam nevében – hogy parádés utazási élményekhez juttatja kedves utasait, s hogy mindig logikusan és ésszerűen cselekszik. Sőt, tovább megyek, már önmagában azt a tényt szeretném megköszönni, hogy része a magyar emberek életének, különösen Magyarország sötétebb, keleti felében.

Mert ugye a Magyar Álomvasút társaság nemtől és kortól függetlenül mindenkinek egyenlő mértékű nagyszerű szolgáltatást nyújt. Gondol a nyugdíjasokra, hiszen a mai magyar vasút dízel járműparkjának gerincét azok a mozdonyok alkotják, amelyeket 1973-ban gyártott le nagyszerű országunk, így az idősebb korosztály a jól megszokott mozdonyokkal utazhat több évtizede.

Gondol a fiatalokra, a tanulókra is, ó, igen. Merthogy egy egész milliárd forintot költ el új jegyértékesítő rendszerére 2015-ben. Ennek köszönhetően a droidizált, telefonjából soha fel nem pillantó nemzedék most már okostelefonján keresztül is megvásárolhatja a komoly eszmei értékkel bíró vasúti utazásra jogosító szelvényét.

S még véletlenül se jusson eszébe a mélyen tisztelt Magyar Álomvasút társaságnak ezt a kevéske pénzt új vasúti pályák létrehozására költeni, ne adj Isten új, korszerű mozdonyokba invesztálni. Maradjon minden a régiben, mert mi, utasok nagyon szeretünk két megállóhely között több órát poshadni egy túlfűtött vagonban. Mert a mi időnk más népekével szemben nem pénz. Ráérünk. Ez így legalább a velejéig kelet-európai.

FacebookTwitterGoogle+tumblrLinkedInDiggPinterestRedditEmail

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

hozzászólás