1917. szeptember 15-én nyitotta meg kapuit a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium. A középiskola a 2017/2018-as tanév tematikáját a centenárium köré építette, az ünnepi hangulat pedig a hétköznapokra is kihat. Az őszi szünet előtti utolsó tanítási nap délutánja az emlékezésnek és a jövőbetekintésnek volt szentelve. Díszünnepség a 100 év tiszteletére.
Csupán négy évig koptattam az iskola padjait, mégis úgy érzem, számomra jelentőségteljes évek voltak, máskülönben miért is tértem volna vissza? Hisz annak idején alig vártuk, hogy leérettségizzünk, megünnepeljük és lelépjünk. Nem az iskola bejárata felől érkezem, először a régi ismerősöket látogatom meg a suli mellett lévő kollégiumban. Laci bácsi, a portás még most is jó kedélyű ember. Az egykori nevelőtanárunk – aki annyi stiklinket elnézte – nagy öleléssel indít és nosztalgiázunk. Nagyon azért nem mélyedünk bele, mert pár percen belül 2 óra, kezdődik az esemény és még igazolnom is kell magam, hátha elfelejtettek. A ZIG épületébe belépve az alkalmi díszleten kívül leginkább arra lettem figyelmes, hogy szinte minden eszköz kicserélődött. Műanyag asztalok, széksorok, színek kavalkádja, mintha csak a „Csináld magad!”-mozgalom egyik kísérleti helyszínén lennék. Meg van ennek is a bája, de jómagam a kissé poros kanapék és foszladozó székek hiányát éreztem. Az ünnepség a tornateremben zajlott, a közönség nagy részét pedig végzős tanulók, egykori nebulók, mostani és hajdani tanárok egyvelege alkotta.
A legutóbbi szalagavatón már bemutatott keringő nyitotta az események sorát. Ezt követően az iskola igazgatónője, Huszárné Kádár Ibolya köszöntötte a vendégeket. Kiemelte, már az igazán nagy dolog, hogy az iskola túlélte a viszontagságokkal teli időszakokat, de a zrínyis közösség erős, így nincs mitől félni. – Az elmúlt 100 évnél csak a következő 100 év fontosabb – emelte ki az igazgató asszony. Mintha csak felvezette volna ezzel Nyíregyháza polgármesterének, dr. Kovács Ferencnek a beszédét. A város vezetője a Zrínyiben rövidesen elkezdődő felújítási munkálatokról beszélt: – Ez az iskola megérdemli, hogy híréhez és színvonalához méltó küllemmel rendelkezzen – mondta. Kovács egyébiránt nem csak polgármesterként, szülőként is megtisztelte az eseményt, lánya ugyanis végzős tanuló a Zrínyi Ilona Gimnáziumban.
A továbbiakban német és finn testvériskola képviselői beszéltek a közös munkáról és annak pozitív hatásairól, majd szünet következett. A körülbelül negyedórás lélegzetvétel ideje alatt bátorkodtam felmenni és megnézni a tablónkat, benézni az egykori osztálytermünkbe és megtekinteni azokat a helyeket, amelyekhez a legtöbb emlék fűz. Miután újra visszaszivárgott a közönség, annak a Nagy Ricsinek az előadása következett, aki 2014-ben az X-Faktor 3. helyezettje lett, és az idő tájt járt be nap mint nap a ZIG-be, amikor én is. Őt az iskola két tanárának tudományos előadása követte, majd elérkezett az esemény szerintem legegyedibb pontja. Sok-sok évtizeddel ezelőtti vendégkönyvrészletek, naplóbejegyzések kerültek a vászonra, melyeket a közelmúltban érettségizett és jelenlegi zrínyis diákok iskolához köthető, internetre feltöltött képei, bejegyzései követtek. A második blokkot a másfél évvel ezelőtt újra összeálló ZIG Singers előadása zárta, amely a ’80-as, ’90-es években még országszerte ismert és elismert kórus volt.
A díszünnepség megható pillanatokkal ért véget. Zrínyi Ilona szobrának megkoszorúzását követően azokra a diákokra, tanárokra emlékeztünk, akik már nem élhették meg ezt a jeles eseményt. Egy dolog elfogultság nélkül állítható: ennek a csütörtök délutánnak a hangulata arra enged következtetni, hogy a gimnázium közel- és távoli jövője is biztosítva van szakmai, humán és anyagi téren egyaránt. Csak legyenek tehetséges, tenni akaró diákok!
