Interjú egy zenésszel, aki megjárta a Megasztárt.
Az önálló koncertestjére hazalátogató hajdúböszörményi Iván Alexandrával beszélgettem, aki a Megasztár utolsó középdöntőjéből esett ki, és a műsor győztesével, Tolvai Renátával énekelt duettet. Zenei pályafutásáról, valamint a műsorban szerzett tapasztalatairól kérdeztem.
Mivel töltöd a hétköznapjaidat? Mi történt veled, mióta kiestél?
A zene tölti ki a napjaimat. Egy héten háromszor zongorázok és éneklek egy budapesti szállodában. Emellett vannak más zenekarok is, akikkel próbálok. Az első számú természetesen a Soul Station, de van egy Pilinszky verseket megzenésítő zenekarom is. Így végül is a hét minden napján muzsikálok. A Megasztár óta sok levelet kapok, és ezek a visszajelzések megerősítenek. Azóta többen jönnek el a koncertekre, bár még mindig nincs teltház. Ahhoz egy kicsit többet kellett volna megmutatni magamból.
Hogyan vált a zenélés hivatásoddá?
Gimnáziumban alakítottunk egy bandát Oldstreets néven. Aztán kitaláltam, hogy gimi után szeretnék zenét tanulni. Sokat hezitáltam. Apukám le akart beszélni erről az ötletről azzal az indokkal, hogy ebből nem lehet megélni. Jó tanuló voltam, akárhova felvettek volna. Zakar Zoltán, a tanárom erősített meg abban, hogy a zene legyen a hivatásom. Azt vallotta, hogy előfordul, hogy az ember nyomorog életében, de legalább abban nyomorogjon, amit szeret csinálni. Ez a mondat nagyon jó hatással volt rám, így feltettem a zenélésre az életemet. Azóta már bebizonyosodott, hogy szinte csak ehhez értek. A Kőbányai Zenei Stúdióba jártam zongora szakra. Idén végeztem. Kicsit féltem tőle, hogy mi mi lesz velem utána, de megtaláltak a különböző felkérések.
Melyik áll hozzád közelebb: a zongora mellett ülni vagy a színpadon állni? Szokott lámpalázad lenni?
Mind a kettőnek megvan a maga varázsa. Zongorista-énekesnek indultam, és ezt is szerettem volna kiteljesíteni. Aztán jött egy ínhüvelygyulladás a jobb kezemben. Emiatt sokáig csak énekeltem, és végül kinn maradtam a színpadon. Eleinte botrányosan ment, de most már egyre jobban élvezem a „frontemberkedést”. Amikor úgy tartja kedvem, olyankor visszaülök a zongora mögé, és néhány számot eljátszok, de alapjában véve most már inkább kint állok a színpadon.
A szállodát jó lehetőségnek tartom. Tulajdonképpen fizetett gyakorlás. Amit az egyik nap elrontok, azt a másik nap már biztosan nem teszem bele. Fejlesztem a repertoárt, egyre jobb leszek. Eleinte volt lámpalázam. Annyira erőszakosan zongoráztam, hogy két óra elteltével már nagyon fájt a vállam. Izgultam és feszengtem. Ahhoz is hozzá kellett szoknom, hogy nagyon sokat énekeljek egyhuzamban. Sokszor, amikor végeztem, még a telefont sem volt kedvem felvenni. Most már a négy órás munka után másfél órás koncerteket tolok le a Soul Station-nel. Már megedződtem.
Mit gondolsz, mennyi lehetősége van ma Magyarországon egy tehetségnek?
A tehetség egy dolog. Viszont a rosszat is el lehet adni, ha jó mögötte a marketing. Régen ez nem így működött. Nem volt ennyi hely, ahol megmutatkozhattak a zenészek. Egy volt, ahová azok kerülhettek be, akik tényleg a legjobbnak számítottak, vagy akiknek a legjobb kapcsolataik voltak. Most bárkiből lehet sztárt csinálni, csak pénz kérdése.
Hogyan jött az ötlet, hogy jelentkezz a Megasztárba?
Hittem benne, hogy a Megasztár egy tehetségkutató. De nem az, hanem sztárcsináló. Egy korábbi szériánál is próbálkoztam, akkor siker nélkül. Sokáig biztattak, hogy jelentkezzek, de nem éreztem azt, hogy eleget tudnék adni az embereknek. Ezúttal a zenekarral jelentkeztünk, de csak egyedül jutottam tovább. A zenénket akartam kicsit népszerűsíteni, hogy helyet kapjanak a saját dalaink. Kevesen ismernek minket, és ki akartam használni a média adta lehetőséget.
Sikerült megmutatni magadból azt, amit szerettél volna?
Emelt fővel sikerült távoznom. Nem történt olyan, ami miatt szégyenkeznem kéne. Minden egyes hangért és nyilatkozatért vállalom a felelősséget. Mindig megpróbálták kihozni az emberből a botrányos oldalát, én azonban mindenre tényszerűen válaszoltam, talán pont ezért nem is voltam annyira érdekes. Voltak, akik rájátszottak erre, és nem tudtak anélkül elmesélni egy történetet, hogy ne legyen ott hat kamera. Én nem vagyok sztorigyáros, és nem is kevertem volna bele a magánéletemet sem a műsorba. A zene szent, és úgy gondoltam, hogy erről szól a dolog. Most látjuk az újságokban, hogy ez nem így van. Vicces kitalált dolgokat olvasni olyan emberekről, akiket megismertem, és kialakítottam róluk egy képet. Ülök a metrón, nézem a mellettem ülő újságját, és csak a fejemet fogom. Valótlanságot írnak le róluk, csak azért, hogy az emberek nézzék, vegyék, hallgassák, figyeljék őket. Végül is örülök neki, hogy így alakult, mert sok lehetőségtől estem volna el, hogyha köt a szerződés, és ott maradok a show-ban. Nem irigylem őket, mert sok áldozatot hoztak azért, hogy ott lehessenek azon a színpadon. El kell tűrniük, amiket a média ír. Ezt nem biztos, hogy tudtam volna vállalni.
Egy show-ról van szó. Mennyire szabtak keretek közé?
Ez függ a nézettségtől. Emellett felmérések alapján azt is nézik, hogy milyen számok a legnépszerűbbek. Ha jó a nézettség, akkor hagyják, hogy a következő adásban megvalósítsd önmagad. Máskülönben megszabják, hogy mit énekelhetsz. Halottam, hogy az egyik régi széria versenyzőinek két nappal az élő adás előtt szóltak, hogy nagyon rossz a nézettség, gyorsan tanuljanak be új számokat.
Nekem az elején nem szabták meg, mit énekeljek. Aztán Renivel kaptunk egy nagyon rossz dalt, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Kértünk egy másikat, ami jól is sikerült. Aztán egy botrányos listáról lehetett választani, ami elvileg nézői felmérések alapján lett összeállítva, de ezt kizártnak tartom. Nagyon nehéz volt onnan választani.
Egy szobában laktatok, és együtt énekeltetek Tolvai Renátával. Mit gondolsz róla?
Egyszer egy vacsoránál ott volt a zenei rendező, és közölte Tolvai Renivel, hogy rákerestek interneten a nevére, és látták, hogy már szerepelt mindenféle romániai tehetségkutatóban. Mindenkinek utánanéznek, és Reninél látszott, hogy ő már megszokta ezt. Neki már nem volt új a színpad. Ez érezhető is. Jó volt vele énekelni. Nagyon sok energiája van. Tehetséges, és jól építette fel önmagát. Kész sztáralkat. Énekileg rengeteget fejlődött a Megasztárban. Még fiatal, hisz csak 19 éves. Kis idő kell még neki, és szerintem nagyon jó lesz.
Hiszel még a „megasztárosdiban”?
Számomra már kicsit unalmas ez a műsor, és sokaknak ez a véleménye. Mind az X-Faktorról, mind a Megasztárról. Azonban akkor hiszek benne, ha valakinek van mondanivalója. Ha csak mögé raknak egy stábot, aki megcsinál neki egy lemezt, ami nem is biztos, hogy róla szól, akkor az egynyári lesz.
Viszont az egész műsor nem is annyira a zenéről szól. A műsorvezetők a színpadon arról nyilatkoztatják a résztvevőket, hogy kivel aludtak együtt. A régi Megasztárokban hangok voltak, karakterek: Oláh Ibolya, Szabó Eszter. Őket meghallottad, és tudtad, hogy ki az. Most nem volt ilyen. Nem tudtam megkülönböztetni a hangokat egymástól. Egyedül Szíj Melinda volt az, akibe ha belehallgattál, azt mondtad, hogy Barbara Streisand magyarul énekel. Mindenesetre az is érdekes, hogy egyáltalán mi alapján juthatnak be az emberek. Még én is gondolkozom rajta. Még keresem azt, hogy miért estem ki, mit nem láttak bennem.
A zsűrivel volt valamilyen személyes élményed?
Friderikusz Sándor nagyon szimpatikus. Nagyon jó megjegyzései vannak, amiket az adásba nem adnak be. Presser Gábor hozzászólásai pedig mindig is tetszettek. Ő manapság persze már eléggé elfogult. Tőle kaptam egy nagy elismerést. Azt mondta: nemcsak énekest, hanem zenészt is látott a színpadon.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Most adódott egy lehetőség, ami ha összejön, akkor jövő év elején Japánban fogok zenélni. Szállodákban kell majd énekelnem. Nyárra itthon tervezek fesztiválozást. Ősszel pedig Grenada szigetére szeretnék kimenni, szintén zenélni.
Rengeteg vágyam van: zenekarokat szeretnék összerakni, egyszer egy énekegyüttest csinálni, gospel kórusban részt venni. Sőt, big band-ben is játszanék. De ezekhez sokat kell még tanulni.
Annyi jó zenész van szerte a világon, és sokról nem is hallunk, mert nem érdeklődünk. Üresek a koncerttermek. Ezt nagyon sajnálom. Mi a Soul Station-nel a magyar szövegek révén próbáljuk meg népszerűsíteni a fekete zenét. Nehéz ezt megvalósítani, de igyekszünk. A média show-k sajnos az ilyen törekvések ellenlábasai.
Gilányi Dóra
