Itt egy újabb, klasszikus recept alapján készült romantikus komédia: adott egy jóképű, kidolgozott testű, fiatal fiú, meg egy csinos, őzikeszemű lány, akik között szikrázik a levegő. Keverjünk hozzá némi tragédiát, mondjuk valami halálos betegséget, de hogy a reformkonyha híveinek is örömet szerezzünk, adjunk hozzá a megszokottnál kicsit több szexet. Így egy olyan eklektikus filmet kapunk, amelynek egyik végpontján a Viagra forradalma, a másikon pár Parkinson-kór elleni gyógyszer hivatott jelezni az érem két oldalát. Nyilvánvaló azonban, hogy nem lehet egyszerre könnyed szexelős vígjátékot és súlyos betegségről szóló vérkomoly drámát csinálni. Így nem kapunk mást, csak Szerelmet és más drogokat….
Egy romantikus film mindig jó dolog, a szerelem hálás téma, de ha van benne valamilyen csavar, akkor a legjobb.
Edward Zwick, a rendező ért az érzelmekhez, az nem vitás. Neki köszönhetjük Brad Pitt abszolút szexszimbólummá avanzsálását a végtelenül melodramatikus Szenvedélyek viharában című filmmel, de rendezett korrekt és kifejezetten erős akcióthrillert (Véres gyémánt) is, na meg producerként is egész jó ízlése van (Szerelmes Shakespeare, Traffic). Esetünkben a szerelem témájához nyúl vissza, és a Szenvedélyek viharában-hoz hasonlóan itt sem fukarkodik a könnyfakasztó pillanatokkal. Pofátlan maximalistának is nevezhetjük. Maximalista, mert két ismert és közkedvelt színészt dirigált majd két órás filmen át úgy, hogy működjön közöttük a kémia is, és a női fél játékán érződjön az a rettentő betegség, amely bizonyos idő elteltével megfosztja őt emberi mivoltától – a Parkinson-kór. Pofátlan, mert úgy próbálja leplezni a dolgok valódi mivoltát, hogy elszórakoztat, hol önfeledten mosolygunk, hol szánakozunk, hol pedig a széket szorítjuk kellemetlenségeink közepette.
A Szerelem és más drogok olyan, mintha két film lenne, de mégsem az “egyet fizet, kettőt kap” akcióról van szó. Az egyikben egy vagány lány, Maggie (Anne Hathaway), és egy hasonlóan vagány fiú, Jamie (Jake Gyllenhaal) találnak egymásra; először testileg, aztán nagyon gyorsan minden értelemben. Ez a vonal megfelelően működik, minden sablonossága ellenére szerethető. Ez elsősorban Hathaway és Gyllenhaal párosának köszönhető, pedig van benne közhelyes lebukós szex a raktárban, meg dagadt, infantilis fiútestvér, na meg a főhősre tapadókorongként ragadó egészségügyis hölgygárda is. Egy igazi, vérbeli romantikus vígjátékhoz ez a szituáció bőségesen elég is lenne, de itt jön a csavar.
A másik történet főhőse az orvoslátogató fiatalember. Jamie agilitása és sármja révén képes fölfelé jutni az egészségügyi ranglétrán, miközben megismerkedik a súlyosan Parkinson-kóros Maggie-vel, akivel egyre intimebb szerelmi kapcsolatba bonyolódik. Egészen addig, amíg egy konferencián történő beszélgetés rá nem ébreszti arra, hogy karrierje talán sokkal magasabbra ívelhetne, ha nem ragadna meg egy párkapcsolatban azzal a lánnyal, akinek állapota idővel egyre több odafigyelést és gondoskodást igényel majd. Különösen azután, hogy Jamie hatalmas lehetőséget kezd el látni a Viagra nevű, forradalmi teljesítményfokozóban. Ez a két dimenzió időről időre metszi egymást, érezzük, hogy mit akarhatnak az alkotók, de valahogy folyamatosan két történet megy a fejünkben.
A történet vége a szokásos nagymonológgal zárul, hogy a szerelem ereje megváltoztat minden szoknyapecér férfit, csak az kell, hogy megtalálja azt az egy bizonyos nőt, akiért érdemes.
A Szerelem és más drogok a Viagrával ellentétben nem tartja be az ígéretét: a film elején humorral és szexszel provokált néző kissé lankadtan távozik a moziból. Két dolog biztos: az egyik, hogy semmit nem tudunk meg arról a betegségről, amiben ez a gyönyörű és fiatal lány szenved, pedig nagy szükség volna rá ahhoz, hogy megértsük miért ilyen Anne karaktere. A másik, hogy egy igazán érzelmes filmet láthatunk, ha megnézzük.
Szerelem és más drogok ( Love and Other Drugs)
színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 115 perc, 2010
Illés Gabriella
