Emlékszem mikor először találkoztunk, te még csak titokban lehettél az enyém. Fiatal voltam még, és a törvény is tiltott tőled, de mégis mindig megoldottuk a találkozást. Minden randevúnk nagy lánggal kezdődött és parázsként izzott, majd füstté vált, de cseppet sem voltunk emiatt szomorúak. Később hármasban tartottuk megszokott légyottjainkat, és ez nem változott évekig. Közös barátunk, kávé nélkül nem volt igazi sem a reggel, sem az ebéd utáni pihenő. Minden vég egy új kezdetet rejtett magában. Soha nem tudtam dönteni, hogy melyik formádat kedveljem, mert olyan sokféle köntösben létezel. Pirosban, kékben, sárgában vagy akár feketében ugyanúgy tetszettél. Később rajongásom alábbhagyott, mert rájöttem mennyire egyoldalú ez a kapcsolat. Csak én rajongtam érted, én költöttem rád sok pénzt, míg te cserébe romboltad az egészségem, elszínezted a fogaim, ráncossá tettél és öregítettél. Sokáig ügyet sem vetettem erre, mert megelégedtem azzal, hogy te soha sem hagynál el. Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád. Többé már nem vagyok rabod. Elhagylak végleg és nem akarok emlékezni rád. Teljes szívemből remélem, hogy az összes ember cserben hagy majd egyszer, és akkor majd eltűnsz a föld színéről. Cigaretta ég… veled!
Orosz Edit
