Vízilabdacsapatunk Benedek Tiborral a medencében Sydney-ben, Athénban és Pekingben három egymást követő olimpián, háromszor is a dobogó legmagasabb fokán állhatott. A rákövetkező szűk hat esztendőben az aranycsapat a döntőkig sem jutott el, „csupán” két EB-bronzot szereztünk. Aztán jött egy fiatalember, Benedek Tibor, telis-tele hittel, motivációval, amit továbbadott az általa épített új csapatnak, és 2003 után tíz évvel, 2013-ban Barcelonából hazavitte a világbajnoki aranyérmet immár a válogatott szövetségi kapitányaként.
Amikor megkapta a kapitányi tisztséget, mekkora nyomás nehezedett a vállára azáltal, hogy Kemény Dénest kellett váltania?
– Nem elsősorban Kemény Dénes váltása volt a nehézség, hanem a magyar vízilabdának az eredményessége, úgyhogy én inkább ezzel foglalkoztam, bár az emberek Dénes utódjaként tekintettek rám és a csapatra. Az elsődleges célom az volt, hogy a magyar vízilabda sikerességét tudjuk folytatni.
2012-es londoni olimpia után a nemzeti csapat több tagja lemondta a válogatottságot, a hiányzó emberek pótlása ennek ellenére sikeresen zajlott le.
– Pozitívan értékelem, hogy ilyen gyorsan sikerült az új embereket beépíteni a csapatba. Nem volt olyan nagy várakozás velünk szemben, mint az előző években, ezért voltunk talán nyugodtabbak. A válogatottban jelenleg vannak stabil emberek és a bekerülők között az aktuális forma dönt.
A kezdés erősen sikerült, nem volt elvárás az érem szerzés, viszont idén már más a helyzet, a hazai rendezésű Európa-bajnokságon a szurkolók nem is fogadnak el mást a végső győzelmen kívül a világbajnok csapattól. Mennyiben teremt ez új kihívást Önöknek?
– Tavaly a világbajnokság mellett a világligán is döntőt játszottunk, egyébként benne volt a szerződésemben, hogyha nem kerülünk be a legjobb négy közé akkor, akár a szerződésemet is felbonthatják. Ebben a mezőnyben hiába játszunk otthon, már érmet szerezni is nagyon nagy dolog. Az én célkitűzésem az éremszerzés és nem a végső győzelem, nem akarok túl nagy súlyt tenni a játékosok vállára azáltal, hogy azt mondom: csak az arany az elfogadható.
A válogatott csapat évtizedek óta ott van a legjobbak között, míg a klubcsapatok nem tudnak kilépni saját árnyékukból a Bajnokok Ligájában. Mi az oka ennek a kettősségnek?
– Kétségtelen, hogy az elmúlt 15 évben nem igazán voltak sikeresek a klubjaink, a válogatott viszont egyenletes, megbízható formát produkál már hosszú ideje, és én bízom benne, hogy ez a stabilitás idén is folytatódik.
Egy év óta szövetségi kapitány, ez idő alatt komoly sikereket ért el. Nem véletlen tehát, hogy Önt választották 2013 legjobb edzőjének.
– A semmiből jöttünk, a megalakuló csapatnak bizonyos szempontból könnyű dolga volt. Nekem is amennyire nehéz volt létrehozni az új csapatot, olyannyira könnyű is volt, hiszen a játékosok teljesen motiváltan és győzni akarással szálltak a vízbe minden edzésen, mérkőzésen, ezért úgy gondolom, hogy a nagyon kemény munkának volt az eredménye a vb-győzelem, amivel megleptük az egész országot, sok örömöt szereztünk az embereknek és ennek köszönhető az a sok díj, amit kaptunk.
Játékosként vagy edzőként nehezebb végigcsinálni egy felkészülést és egy világversenyt?
– Teljesen más, nem is tudnám összehasonlítani a kettőt, de az előbbi számomra már lezárt ügy. Én inkább arra összpontosítok, hogy tavaly milyen volt az első felkészülés szövetségi kapitányként, miben tudok a tapasztalataim alapján fejlődni, hogy tudok még hatékonyabban irányítani az edzések és a mérkőzések alatt. Jelenleg minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy a csapat ismét sikeres legyen a budapesti Európa-bajnokságon.
