Daniel Keyes regénye, mely 1968-ban jelent meg először Magyarországon, egy 70-es IQ-val rendelkező, pékségben mindenesként dolgozó, harmincas évei elején járó fiatalembert, Charlie Gordont helyezi a főszerepbe.
Charlie emlékek nélkül, magányosan éli életét, és semmi másra nem vágyik jobban, mint arra, hogy ő is okos legyen. A Dorothy-sztoriból jól ismert madárijesztő-karakter még speciális iskolába is jár, ahol Ms. Kinnian tart órákat csökkent szellemi képességgel bíró felnőttek számára. Charlie napjai egyszerűen telnek, „barátai” (vagyis a kollégái) társaságában, akik valójában állandó gúnyt űznek helyzetéből és naivitásából – anélkül, hogy főszereplőnknek ez akár egyszer is feltűnne – egészen addig, mígnem egy szép napon egy orvosi csoport felkérésére aláveti magát egy különleges kezelésnek, melynek célja az intelligenciahányados látványos növelése. És láss csodát: működik! Charlie IQ-ja rohamosan emelkedni kezd, elkezdi visszanyerni emlékeit, megismerkedik az érzelmek világával, szerelmes, majd csalódott lesz, végre szembesül régi „barátai” hozzá fűződő viszonyával, utoléri, majd túlszárnyalja orvosai szellemi teljesítményét, miközben lassan, de biztosan csodaszámba menő, kiállítási tárggyá válik.
Meghökkentő történet egy férfiról, aki okossá válni vágyott, hogy elűzze életéből a magányt, majd szembesült a világ borzalmaival, érzelmi kihívásaival és boldogtalanabbá vált, mint bárki más a Földön, miközben egy végtelenül egyszerű lényben lel igaz barátra, akit Algernonnak hívnak, szereti a sósperecet, és minden bizonnyal a Yankee-csapatnak szurkol.
