A Sztár Sport 1998-as indulásától kezdve egészen a megszűnéséig a magyar sportlappiac meghatározó terméke volt. 2011-től azonban már nem lehet megtalálni az újságárusoknál. Hivatalos közlemény sosem érkezett a megszűnés okairól, így az olvasók gyakorlatilag válasz nélkül maradtak, hogy miért szűnt meg kedvenc sportlapjuk. Négyrészes cikksorozatomban részleteket olvashattok a kutatásomból, első ízben a Buzgó Józseffel – aki 10 éven keresztül irányította főszerkesztőként a lapot és ma a Nemzeti Sport főszerkesztőjeként dolgozik – készült interjúmat adom közre.
Honnan származott a magyar Sztár Sport ötlete?
A Sztár Sport Bravo Sport néven indult, a VICO kiadó égisze alatt 1998 elején. Volt a kiadóban egy rovatunk, a Népszava sportrovata, és mindenképpen szerettünk volna egy hiánypótló hetilapot, mert a Képes Sport évekkel korábban megszűnt. 1997 nyarán fogalmazódott meg a kiadóban, hogy lehetne a Bravo Sporttal foglalkozni, mert korábban a Bravo Girl és a Bravo a Bauer-Verlag kiadó tulajdonában volt. Fenyő János, a kiadó vezetője különösen az élére állt ennek a tervnek. Ezért egy vegyes társaságot alakítottunk, s ennek az égisze alatt kezdtük szervezni a lapot. Az első címlapon Ronaldo volt, bár eleinte voltak átvett anyagok, a legtöbbjét mi készítettük el. Posztereket is adtunk – többek között Michael Jordanről Scottie Pippenről – az újsághoz, és a 9-17 éves korosztályból származtak az első vásárlóink. Készítettünk statisztikákat, kérdőíveket gyártottunk, majd hamar elértük az 50.000 feletti értékesített példányszámot, mely egészen megdöbbentő volt abban az időben.
Arra volt valamilyen statisztika, hogy az előfizetők és a laponként vásárlók aránya hogyan alakult?
Akkor 2000 körül volt az előfizetők száma, mely később fokozatosan csökkent. 98 forintos áron indultunk, a gyerekek többnyire a zsebpénzükből csippentették el azt a 100 forintot.
A lapindítás kapcsán felmerültek-e valamilyen nehézségek?
A lapindítás előtt egy hetet töltöttünk el a német Bravónál, és megfigyeltük azokat a technikákat, amiket ott használtak. A Bravo akkor sokkal szellősebb volt, a képek voltak túlsúlyban. Komoly nehézségünk nem volt, poroszos rendben állítottuk fel a lap szerkezetét, melyhez végig ragaszkodtunk. A labdarúgás volt az elsődleges, főleg a külföldi, némileg a magyar futball, az NBA, az NHL és magyar érdekességek. Mi kezdtük el sztárolni a sportolókat, amire a magyar sajtóban addig nem volt példa, oly módon, hogy a megjelenítésben is hoztuk az olyan példát, mint pl. Michael Jordannél. Így a Dávid Kornéllal foglalkozó anyagunk is olyan volt, mintha egy NBA-sztár jelent volna meg.
1999 szeptemberében jött el a változás, amikor leváltak az anyacégről. Hogy zajlott ez a folyamat?
Fenyő János halála után elég nagy összevisszaság uralkodott a cégnél, hiszen az ő elképzelése volt, hogy a Bravo Sportnak Magyarországon meg kell valósulnia. Mivel eredetileg fotós volt, nagyon élvezte, hogy nagy képek jelentek meg az újságban. Sajnos hamar partvonalra kerültünk a kiadónál, és mivel elég nagy licenszdíjat kellett fizetnünk a Bauer-Verlagnak, az átvett cikkek megszűntek. A képügynökségekkel szerződésben álltunk, így a fotóink megvoltak, és az újságírói kvalitásokkal sem volt probléma. Akkor elkezdtünk azzal foglalkozni, hogy ezt mindenképp tovább kell vinni, és egy tuti nevet választottunk a Sztár Sporttal, igazából más nem is jött szóba. A példányszám a következő héten megugrott 1-2 ezerrel, majd stabilan tartottuk magunkat. 2000 májusában kiváltunk a VICO-ból, akkor Piros Ferenccel mi lettünk a tulajdonosok, az Infoland kft-vel dolgoztunk együtt. Mi hoztuk létre az első sportportált, a sporthirek.hu-t is. Innentől kezdődve nagyon nehéz volt az életünk, hiszen csak egylapos kiadó voltunk. Viszont sikerült az Ifjúsági- és Sportminisztéruimmal kötni egy együttműködései szerződést, anyagilag stabilizálódott a helyzetünk, növeltük is az oldalszámot, az iskolai és diáksport-eseményeket is megjelenítettük. Korosztályilag jó volt ez a húzás, de az olvasók nem igazán kedvelték azokat a részeket, nem ment át az az üzenet, amit szerettünk volna. Aztán újabb anyagi nehézségek jöttek, de végül is fennmaradt a lap, én 2008-ig voltam főszerkesztő.
Kezdetben is sokat foglalkoztak a Forma 1-gyel, majd miután leváltak az anyacégről, maradt a sportág iránti figyelem.
Ez első sorban Németh Andreának köszönhető, aki az egyik legtájékozottabb volt az országban a témát illetően, járt futamokra, és nekünk a sportág mindenképpen húzóágazat volt.
Feltűnt, hogy kezdetben a német örökséget vitte tovább a lap a sportág kapcsán, majd a leválás után úgy tűnt, hogy a rajongók megszerették, így továbbá is fent tudott maradni, később a kettőből négy oldal is lett.
Ha Andreának lett volna rá kapacitása, még több is lehetett volna. Akkor a német BRAVO Sport Schumi-centrikus volt, a nagy futballsztárok és Michael Jordan mellett. Mivel a régebbi felméréseket, amiket a németektől kaptunk, kénytelenek voltunk nélkülözni, mi is végeztünk közvélemény-kutatást. A visszajelzések többsége a külföldi futballt, az olasz, a német, az angol és a spanyol bajnokságokat érintették, de azt is látni lehetett, hogy a rajongók tudták, hogy „cipőt a cipőboltból, Forma 1-et a Sztár Sportból” lehet megszerezniük. Úgy gondolom, Németh Andi olyan magas szinten csinálta, hogy formálta is a fiatalok ízlését a Forma 1-gyel kapcsolatban. A Sztár Sport mindig is pozitív irányultságú újság volt, első szlogenünk is az volt, hogy ha a sportban a szépet, a jót, a példaképeket keresed, a Sztár Sport a te lapod. Érdekes, hogy az internet elterjedésével a pozitív megközelítésnek nem volt olyan hozadéka, mint a kezdetben.
A rajongói tábor hogy oszlott meg?
Inkább személyekhez – eleinte Beckhamhez, aztán Cristiano Ronaldóhoz –, mintsem bajnokságokhoz lehetett kötni a rajongókat. A poszterek száma is ezt mutatta, melyet a végére szinte teljesen elhagyott a lap, mivel idősebbektől kaptunk visszajelzést, így sokkal inkább a betű került előtérbe. 36%-ban voltak lányolvasóink, ami elég nagy szám, ők sokkal nagyobb rajongók tudnak lenni, mint a fiúk.
Ez azért is érdekes, mert 10 évvel korábban külön posztermellékletek jártak a laphoz, nem volt ritka a 10 poszter sem egy számban.
Annak volt ez köszönhető, hogy újabb tini korosztály nőtt fel, akiket meg kellett szólítani, így próbáltunk ugyanabba a folyóba lépni, és „felnevelni” egy olyan generációt, akiknek a Sztár Sport az életük részévé válik.
A Sztár Sport Extra kiadványt mikor és milyen indíttatásból dobták piacra?
Elsősorban úgy gondoltuk, hogy a hirdetési piacon egy lappal nem lehet érvényesülni, így a Sztár Sport Extrával nagyobb szeletet próbáltunk kihasítani abból a bizonyos tortából. Sajnos ez nem jött be, hiszen nem volt annyira nyereséges, mint azt mi szerettük volna. Voltak olyan vásárlóink, akik csak a poszterek miatt vették az újságot, részben miattuk is döntöttünk úgy, hogy létrehozunk egy ilyen lapot. Miután a Ringiernél megjelent a Képes Sport 2003-ban, óriási háttérrel és forgótőkével, még évekig mi voltunk az elsők a piacon, amikor viszont rendszeresen ajándékok jártak az újsághoz, már nem tudtunk ezzel mit kezdeni. Noha mi is próbálkoztunk matricával, de a kézzelfogható dolgokkal nem lehetett versenyre kelni. Ami azt illeti, inkább a vájtfülűek és az igényesebb olvasók maradtak a Sztár Sportnál.
