Buzgó Józseffel, a Sztár Sport korábbi és a Nemzeti Sport jelenleg főszerkesztőjével készült interjúsorozatom első részéből kiderült, hogyan vált a Sztár Sport kis lapból, az ország piacvezető magazinjává. A második részből megtudhatjuk, hogy mi volt az oka a hanyatlásnak, milyen tervek voltak a magazin felvirágoztatására, majd megismerhetjük a lap megmentésére tett kísérleteket.
Még az ön főszerkesztői pozíciója alatt mutatták a statisztikák, hogy a Képes Sport beelőzött?
Igen, ez 2007-ben történt, akkor már érezhető volt, hogy az új korosztály jobban fogékony a csecsebecsékre. Ekkoriban egy stabil 12000-14000-es eladott lapszámunk volt, melyeket főleg az úgynevezett heavy user-ek vásároltak, kaptunk is olyan levelet, hogy a Sztár Sport afféle életforma. Sajnos ezt nem tudtuk meglovagolni, ráadásul a szocialista kormány alatt nem kaptunk semmiféle támogatást.
Egy idősebb korosztály megcélzásán, szakmailag magasabb színvonalú tartalmak szolgáltatásán nem gondolkodtak el?
Ehhez bevezető kampányra lett volna szükség, mely horribilis pénzeket emésztett volna fel. Nem volt meg bennünk a potenciál, hogy egyet feljebb lépjünk. Egy nagyobb kiadóhoz kellett volna kerülnünk, a Híd Rádió Zrt. próbálta a lapot megvásárolni, volt a Ringier részéről is egy kísérlet, hogy összeolvasztják a két lapot. Korábban mi is csináltunk ilyet, a Sport Boulevard-dal, de ez rossz ötlet volt. Az ollót sohasem szabad nyitni, mindig zárni kell. Sajnos az igényesebb olvasók is kezdtek emiatt elpártolni.
Visszagondolva rengeteg saját rovat jelent meg az újságban. A kezdeti német cikkek mellett a 25, majd 20 kérdés, a Sztár-vendég, a Fókusz, a Csillagvizsgáló is.
Próbálkoztunk, de mivel jó bornak is kell a cégér – noha a VICO-nál ez még ment – magunkban nem tudtuk ezt csinálni. A Lapker egyre kevesebbet vett át, a remittendára is figyelni kellett, hiszen 50%-os eladás alatt csökkenteni kellett a nyomott példányszámot. Ilyen körülmények között nem voltunk életképesek. Amikor eljöttem, a Quaestor-ral egyeztettem, hogy legalább biztonságban maradjon a lap. Mikor a Ringierhez kerültem, még tulajdonos voltam, hiszen mégsem egy zsák liszt volt a lap, melytől olyan gyorsan meg lehet szabadulni. A kiadónál jelezték, hogy belátható időn belül válljak meg a tulajdonomtól. Olyan nagy hasznot nem is lehetett várni, hiszen majdnem egy Ft-ért adtam át a lap tulajdonjogát. Németh Andi abban az időben megbízott főszerkesztő volt, a kiadó a Quaestor valamilyen alága lett. Én 2008 áprilisában megcsináltam az utolsó lapot, el sem búcsúztam az olvasóktól. Március 31-én jelent meg az első jegyzetem a Nemzeti Sportban, elsején pedig az első Sztár Sport nélkülem. Az első jegyzetem felkerült az online-ra is, melyet több mint 120 Sztár Sport olvasó kommentelt.
Milyen hangvételű hozzászólások voltak ezek?
Sajnálkozóak, de egyben nagyon meghatóak is, hogy milyen kár hogy otthagytam az újságot. Akkor láttam, hogy tényleg érdemes volt csinálni ezt az elmúlt évek alatt. Bíztatták is a NS olvasóit, hogy bennem bízhatnak, mivel sportszerető és pozitív hozzáállású ember vagyok. Engem 2007 szeptemberében kerestek meg a Ringier-től, de eleinte nem akartam elhagyni a Sztár Sportot, sokat hezitáltam, de úgy tűnt, ha otthagyom a fizetésem és biztosítom a jövőjét, talán segíthetek rajta. Érzelmileg nehéz volt a szakítás, de bele kellett vágni. Volt egy álmom, hogy három évet lehúzok itt Mihók Attila ügyvezetővel, míg sínre tesszük a lapot, de ez már nem valósult meg.
Miután távozott, figyelemmel követte a lap további alakulását?
Persze, ahol tudtam, ott próbáltam segíteni a lapon.
Azért érdekes, amit mond, hiszen két rivális kiadóról volt szó.
Igen, de sajnos egyre kevésbé voltak azok. Voltak is belőle kellemetlenségek, mert néhány személy úgy gondolta, hogy „kettős ügynök” vagyok. Erről szó nem volt, emberileg segítettem, hiszen „együtt húztunk surranót”, együtt csináltunk egy lapot a semmiből, melyre mindig szívesen emlékeznek az emberek. Gyakran előfordul, hogy idős emberek írnak levelet, vagy hívnak föl telefonon. Milyen az élet, ma a Képes Sport főszerkesztője is én vagyok.
A lap példányszáma hogyan alakult a nagy világversenyek során?
Érdekes, hogy míg a Nemzeti Sport-nál a foci vb és eb nem hoz semmit, míg az olimpia igen, addig a Sztár Sport-nál ez fordítva volt. Ha nem F1-es versenyző, vagy ismert futballista volt a címlapon, azt azonnal érzékelni lehetett. Az elején a legmenőbb kosarasok is ide tartoztak még, de még Dávid Kornél esetében is esett a példányszám.
Feltűnt, hogy a kezdeti stádiumban nagyon maximalista volt az újság a címlapot illetően, aztán minimalizmusra váltott, majd ismét kezdődött elölről.
Mivel eleinte túl sok minden volt a címlapon, elvonták a figyelmet a főalakról, így ismételten esett a példányszám. Ezek a változtatások is empirikus úton működtek, nem pedig kutatások alapján. Az, hogy visszatértünk a maximalistább címlaphoz, jól jelezte a bizonytalanságunkat, mert sok embert szerettünk volna megszólítani. Nagyon hamar le szerettük volna reagálni az eladásokat, hiszen még a 4-5000-es csökkenés sem fért bele a keretünkbe, mert veszélyeztette volna a havi fizetést. Sajnos ez örökös harcnak számított, mivel nem volt elég nagy hátterünk arra, hogy komolyabban végigvigyünk egy tervet. Így csak a popularitás volt az egyetlen szempont.
A Bravo Sport idején előfordult olyan is, hogy NBA-kosaras kártyákat adtak a laphoz.
Ha azt tudtuk volna tartani, a KS-nak esélye sem lett volna. Akkor persze kiadói hátterünk volt, melynek megszűnése után nem tudtunk ilyeneket megengedni magunknak. Szó szerint a nulláról kezdtünk el lapot csinálni, az elején gyakorlatilag semmink nem volt. Magántőkével kellett beszállni, hogy fenn tudjunk maradni.
Kezdetekben a Forma 1 jelentette a technikai sportok egyetlen formáját, majd megjelent a rali, később a Moto GP, Talmácsi Gábor sikerei kapcsán.
Nyilván felültünk arra a hullámra, hiszen Talma népszerű fickó volt, majd később teljesen felmentünk a legmagasabb kategóriáig. Volt egy szakíró lány, Budur Gabriella, valamint szegény Böröczky József, ők nagyon járatosak voltak a témában. Gabi baráti viszonyban volt a versenyzőkkel, pl. Carlos Checával, neki sok exkluzív anyagot köszönhettünk. Aztán Répa Kata írta a ralit, mindketten „haveri” alapon csinálták ezeket a munkákat. Kata helyzete érdekes volt, hiszen tévés akkreditációt nem fogadtak el a rali vb-re, neki szüksége volt arra, hogy az írásai megjelenjenek a Sztár Sport-ban.
Volt a ralira igény?
A Forma 1-hez képest tíz százalék. Próbáltuk mi bevezetni, hogy a hirdetők hátha ugranak rá, például a Pirelli, de sajnos nem így alakult, hamarosan meg is szűnt a rovat.
A Moto GP esetében ez hogyan történt?
Talma sikerei idején kb. 4000 ember vásárolta az újságot csak a motor miatt, aztán amikor Gábor kikeveredett belőle, hihetetlenül megcsappant az érdeklődés a sportág iránt. Tüntetés nem volt emiatt a szerkesztőség előtt, maradt húzóágazatként a foci és a Forma 1.
A külföldi és hazai labdarúgás milyen viszonyban állt egymással a szurkolók szemében?
A SZS olvasói jó esetben eredmény-szintig követték a magyar focit, bár Bánki Dodó megjelenése sokat segített ebben, hiszen bensőségesebben tudott beszélni a játékosokkal. Aztán Dzsudzsák Balázs megjelenése, sztársága, allűrjei picit hozzásegítették a hazai futballt ahhoz, hogy odafigyeljenek rá. Ha számokat kell mondanom, a külföldi foci 80-20 arányban nyert a magyarral szemben. A SZS olvasó igényesebb volt annál, hogy a magyar futballba energiát öljön, akár csak elolvasás szintjén is.
Eleinte az olasz, német, angol és spanyol bajnokságok voltak terítéken, majd megjelent a Ligue 1, a francia pontvadászat is. Ez minek volt köszönhető?
Ahogy megjelent a tévében, egyből érdekessé vált, a sztárok mellett a picit háttérben lévők is, így azt a réteget is ki kellett szolgálni, akiket ez érdekelt.
Az ön főszerkesztői pozíciója alatt gondoltak arra, hogy az internet világa akár menekülési útvonalat jelenthet?
Ezek evidenciák voltak, végig is gondoltunk mindent, csak sajnos nem volt megfelelő technikai hátterünk hozzá, hogy ezt online folytathassuk. Lemaradtunk ebben a versenyben, nem tudtunk egy fenékkel két lovat megülni.
Mindenképpen egy nagyobb és gazdagabb kiadóra lett volna szükség, hogy megmeneküljön a lap?
A konkurencia itt volt a Ringier-nél, de mentünk a Sanomához, és az Axel Springerhez is. Házaltunk sok helyen, de nem jött össze, hiába érdeke egy kiadónak, hogy minél nagyobb területet fedjen le. Győzködtük az illetékeseket, ráadásul a Quaestor nem is lapkiadó, csak finanszírozta a kiadást, így ebből a szempontból semmilyen többletet nem tudott nyújtani. Ha sikerült volna talpra állni, mára egy igényes, Sports Illustrated-szerű újság lehetett volna belőle. Hipotézis, de ha anno Fenyő Jánost nem lövik le, akkor tovább tudtuk volna vinni az akkori értékeket, és egy színes, véleményformáló lapot tudtunk volna készíteni, hiszen ma egyáltalán nincs ilyen a piacon.
