Ha a világbajnokság előtt valaki kézhez kapta volna azt a képletet, amelyben X 3-0-ra veri Görögországot, 2-1-re Elefántcsontpartot, majd 4-1-re kiüti Japánt, akkor valószínűleg nem Kolumbiát helyettesítette volna az ismeretlen helyére, hanem valamelyik európai topcsapatot, esetleg egy jobb formában lévő dél-amerikait.
Sajnos én matekból egész életemben olyan teljesítményt nyújtottam, mint az öreg kontinens nagy csapatai ezen a vb-n, de a számokból még nekem is világossá válik, hogy Kolumbia valami iszonyú magabiztossággal nyerte meg a csoportját.
Bevallom a vb előtt nem voltam a kolumbiai futball nagy szakértője, csupán annyit tudtam a sárgákról, hogy ott játszik Falcao, az AS Monaco csatára. A dél-amerikai csapatot a legnagyobb sztárjuk nélkül pedig szinte esélytelennek tartottam a továbblépésre. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.
Az utolsó meccsnek ugyanis úgy vághatott neki Kolumbia, hogy biztosan ott lesz a nyolcaddöntőben. A japánok szempontjából viszont nagy tétje volt a találkozónak, mert ha megverték volna a csoportelsőt, miközben az elefántok ikszelnek a görögökkel, akkor akár tovább is léphettek volna az egyeneskieséses szakaszba.
A mérkőzés első fele, sőt még a második félidő egy része is azzal telt, hogy a játékosok kellemetlen szabálytalanságokkal tördelték a játékot, folyamatos labdajáratás alig alakult ki. Az 1-1-el záruló félidő végén nem sok jóra számíthattunk, mert azt érezhettük, hogy Kolumbia nem akar, Japán pedig nem tud többet. A második játékrészben azonban ránk cáfolt a dél-amerikai csapat, és James Rodriguezék elkezdtek focizni.
Gyakorlatilag akkor rúgtak gólt, amikor akartak, ami miatt José Pékerman még egy nagyvonalú gesztust is megengedhetett magának. A kolumbiaiak mestere az utolsó öt percre lehetőséget adott a 43 éves legeándának, Faryd Mondragónnak, aki David Ospinát váltotta a kapuban.
A mérkőzés eredménye 4-1 lett, amivel Kolumbia hibátlan teljesítménnyel lelépte a C-csoportot.
