A korábban már megjósolt „álomhétvége” első állomásaként egy este erejéig a debreceni Roncsbár lett a hazai metal Mekkája. A Dalriada, a Wisdom és a feltörekvő Tales Of Evening mutatták meg, mi az a hamisítatlan metál est, s nem is csalódtunk a lányokban-fiúkban.
Este nyolc, vagyis az első koncert előtt nem sokkal érkeztünk meg a Roncsbárba, melynek koncertterme ekkor már zsúfolásig telt… levegővel. Elszomorítóan kevés ember volt kíváncsi a nagykanizsai Tales Of Evening zenekarra, bár ez bizonyos szinten érthető is volt, elvégre egy „egylemezes”, túl nagy ismertséggel és elismertséggel még nem rendelkező bandáról van szó, s bevallom, én sem hallottam még róluk korábban. Azonban úgy gondoltam, érdemes lehet megnézni/meghallgatni a srácokat, és maximálisan megérte! Egy kicsit Nightwish-beütésű, jól lüktető, energikus produkciót láthattunk, Dudás Ivett énekesnő pedig a hangján kívül az elképesztően furcsa színpadi mozgásával is lenyűgözte a közönséget – hogy jó vagy rossz értelemben, abban már nem vagyok biztos. 🙂 Abban viszont igen, hogy fogunk még hallani erről a tehetséges csapatról.
Az első együttes után kimentünk egy „sörszünetre”, s bizony majdnem pórul jártunk ezzel a cselekedetünkkel. A Wisdom ugyanis hihetetlenül gyorsan, nagyjából negyedóra alatt megcsinálta a beállást, így csak annak köszönhettük, hogy beértünk az első dalra, hogy a Roncs koncerttermének pont annyira voltak vastagok a falai, hogy az intro dallamait még ki tudtuk szűrni. Sprint be, de nem kellett megijednünk a tömegtől, ugyanis nem csak minket lepett meg a banda ezzel a gyorsasággal – a kezdéskor alig 50-en lézengtek a színpad előtt. Mindenesetre a banda rögtön bele is kezdett, méghozzá a legújabb albumuk – szerintem – legütősebb dalával, a War of Angels-szel. Innentől kezdve pedig nem lehetett megállítani a power metalt: jöttek a nagyobbnál nagyobb „slágerek” (mint például a Fate, a Holy Vagabond vagy a Heaven and Hell), a hangulat pedig egyre jobb és jobb lett. Ugyanez nem mondható el a hangosításról, az erre kijelöltek ugyanis nem mindig tudták eltalálni a gitárok hangerejének arányait, ez pedig sokszor a szólók hallhatóságának rovására ment, s ez sajnos az egész estére jellemző volt. Ettől és NG törött ujjától, no meg a bugyuta átvezető szövegektől eltekintve minden tökéletes volt, az urak fantasztikusan játszottak, zárásképpen pedig a két monumentális dalukat, a Judast és a Marching for Liberty-t is előadták, a kettő közé pedig „beszorult” a Live Forevermore. Ezek után nem gondoltuk volna, hogy a Wisdom gyorsasága után majdnem egy órát kell várnunk a következő koncertig.
S bár ez mégis így történt, melynek következtében húszpercnyi késéssel kezdett a Dalriada, utólag elmondható, megérte ennyit várni. A zenekar olyan bulit csinál, melyet metal zenekartól ritkán látni. Tette ezt amolyan „dalriadás” módon: bár ez előtt utoljára körülbelül négy éve voltam Dalriada-koncerten, már akkor is megfigyelhető volt, hogy a tagok a beállás alatt úgy néztek ki, mint akik a hátuk közepére sem kívánják ezt az egész hajcihőt, majd az első hangok felcsendülése után mintha kicserélnék a csapatot, mindenki ugrál, tombol, üvölt és headbangel! Most sem volt ez másképp, s ezt a hangulatot a közönség is tökéletesen képes volt átvenni, a harmadik daltól kezdve a pogó és a néptánc egyvelege volt megfigyelhető az egész teremben. A banda persze kitett magáért, Ficzek András és Binder Laura rendesen kitettek magukért, ám a többiek sem maradtak el a teljesítményben. Olyan dalokat is játszottak, melyeket már évek óta nem (ilyen volt a Téli Ének), sőt egy ízben, a Szent László I. után a rajongók választhatták ki, mely dallal folytatódjon a koncert – a nép a Szent László II. mellett döntött. A buli végén természetesen nem maradhatott el a Walesi Bárdok, valamint az új album nyitódala, A dudás sem. A koncert ekkor csak a zenekar szerint ért véget, a Roncsbár közönsége természetesen visszatapsolta a csapatot, mely mi mással is zárhatta volna le debreceni estjét, mint a Hajdútánccal?! Ám nem ez volt a legnagyobb meglepetés: nagyjából fél perce ment a dal, amikor észrevettem, hogy eggyel kevesebb ember van a színpadon, mint eddig volt! A basszusgitáros Molnár István ugyanis úgy döntött, kihasználja a wireless hangrendszer adta lehetőségeket, és a közönségben, nagyjából a harmadik-negyedik sor környékén játszotta végig a nótát – ez persze részemről egyből selfie-ért kiáltott! 🙂
A koncert után még sikerült elkapni a Wisdom-srácokat egy-egy fotó erejéig, így összességében még jobban sikerült az este, mint ahogy előzetesen gondoltam. Remélem, minél hamarabb visszatér ez a három fantasztikus zenekar, Debrecennek több ilyen metál bulira van szüksége! Köszönjük!
