Tizenkét év rengeteg idő, hát még ha annyi ideig dolgozunk valamin. Na, Richard Linklater épp ennyi éven át forgatta filmjét, a Sráckort. Ha egy film elkészítésére ilyen hosszú idő áll rendelkezésre, akkor egy jól kidolgozott eredményre számítunk. Ez így is lett. Az elkészült mű olyan sok gondolatot közvetít, hogy azok részletes bemutatására a közel három órás játékidő nem elég.
Richard Linklater egyik kedvenc témája az emberi mulandóság, erre remek példa a Mielőtt-trilógiája, amelyben egy szerelmes pár találkozásának történetét követi három részen át. Idei alkotása még jobban alátámasztja ezt. A rendező új filmje, a Sráckor egy egyedi filmes kísérlet és különleges mozis élmény. Művében ugyanannak a néhány színésznek a (nem is akármilyen!) játéka figyelhető meg 12 éven keresztül, 2002-től 2013-ig. A film a 6 éves Mason (Ellar Coltrane) életét követi egészen a főiskoláig. Közben anyja (Patricia Arquette) többször elválik, apja (Ethan Hawke) lassan megkomolyodik, két évvel idősebb nővéréből (Lorelei Linklater) pedig felnőtt nő lesz. A történetet tökéletesen összegzi a cím, hiszen végigvezet a gyermekkor örömein, fájdalmain, egy amerikai család életének jelentős alakulásain, és magán az időn.
Az alaphelyzet nem tűnik különösképp érdekesnek, egy amerikai családot látunk, ahol az anya egyedül neveli két gyermekét, miközben a link apuka nincs sehol. A változás az apa karakterének feltűnésével kezdődik. A család Alaszkába költözik, rendszeressé válnak a találkozások, szorosabb lesz a kapcsolat az apjukkal. Itt az a rész következne, hogy a szülők kibékülnek és mindenki boldog, de ez most nem működne. Helyette jönnek az újabb csalódások, válások, költözések.
Miközben szemtanújává válunk a család életének, saját rokonainkként kezdünk tekinteni a szereplőkre. Személyes hangvétele, olyanná teszi, mintha egy naplót olvasnánk. Mason nem tűnik különlegesebbnek a szomszéd gyereknél, és ezzel teszi Linklater hétköznapivá a történetét. A Sráckor varázsa a lényegtelennek tűnő mozzanatokban rejlik. Minden olyan életszagú, az összes dialógus hitelesnek hat, tele van életre nevelő tanításokkal, szép és elgondolkodtató pillanatokkal. Ellenben ez nem az a film, ahol nagy drámai fordulatokra kell számítani. Nincsenek se önfeledt összeborulások, se összeomlások. Végignézzük, ahogy telik az idő és közben néha egy unalmas, máskor egy jelentős történést láthatunk. Az időben való ugrálást amit a korra jellemző elemekkel érzékelteti; aktuális slágerzenék, állandóan változó öltözködési stílusok, telefonok, videojátékok. Az idő múlását a Harry Potter kultusz könyvsorozat megjelenésével is alátámasztja. Az elején még az első részt olvassa az anyuka a gyerekeknek, később már a hatodik kötetről szóló „mágusbulira” igyekeznek. 
Persze azért itt is lesz egy-két csodával határos pillanat, mint amikor az anyuka rászól a spanyol munkásra, hogy inkább tanulnia kéne, majd pár évvel később pedig egészen véletlenül összefutnak. A fiú megköszöni a támogatást, hiszen ő ekkor már sikeres, tanult ember. Jut néhány megszokott drámai elem is nekünk, például az anya második férje, aki alkoholista, veri a feleségét, és lelki terrort alkalmaz a családra. Ezt az agresszivitást valahogy a választás során nem vette észre a mama. Ezek után a kétszer egy folyóba ugyanúgy nem lép senki elmélet itt megbukik, mivel a harmadik férj is alkoholba folytja bánatát. Eltekintve ezektől a tipikus filmes elemektől mégsem lehet átlagosnak nevezni a történetet.
A felnőtté válás rögös útját láthatjuk a filmben, ahogy egy kisfiú biciklizik, ahogy érthetetlenül áll a dolgok elé, ahogy először lesz szerelmes, ahogy az élet értelmét keresi, és ahogyan már egyedül éli életét. A rendező ezzel a filmjével az örök változást bemutatja be, a pillanatok megismételhetetlenségét és jelentőségét. Valószínűleg erre utal Mason hobbija is, amit később hivatásának választ, a fotózás. A Sráckor végén nincs bonyodalom vagy tetőpont, de többletjelentésű a lezárás pillanata. Főszereplőnk végül arra jut, hogy a perc, a pillanat mintha csak az örökös jelent jelentené. Mély gondolat ez. Bármit is jelentsen.
kép forrása: tumblr.com
