Nem értem a mai fiatalokat. Mindenki szerelmes, mindenki házasodik, és mindenkinek gyereke van. Velem egyidős lány, együtt játszottunk az oviban, ma meg már a saját gyerekével játszik. Osztálytársam volt a gimiben, és tegnap tartották az eljegyzésüket. Nem tartom normálisnak. Vírusnak tartom, vagy ha úgy tetszik divatnak. Egy láznak, ami olyan, mint annak idején a Gangnam Style.
Amikor én kisebb voltam, mindig azt hittem, hogy az emberek majd csak akkor fognak házasodni, meg gyereket vállalni, amikor már felnőttek lesznek. Nem a jogi értelemben, hanem az emberi értelmében. Amikor ténylegesen felnőnek, testileg és lelkileg. Abban, hogy felnőtt fejjel végig tudják gondolni, hogy mi a jó, és mi a rossz. Hogy védekezés nélkül nemi aktusba bonyolódni: rossz. Hogy elvenni egy lányt, azért, mert teherbe esett: rossz. Hogy elhinni egy szépfiú buta szavait: rossz.
Ez a mai társadalom nagyon érdekes. A társas kapcsolataink pedig annál inkább. Egyfajta hajszába kezdtünk. Minél több skalpom van, annál jobb. Minél többet randizom, annál jobb. Minél többet bulizok, annál jobb. Hihetetlennek tartom azt, hogy én vagyok lenézve azért, mert nem próbálok meg minden buliban más fiút felszedni. Karrierista strébernek neveznek, amiért nincs párom. Elkorcsult szerelmeknek tartom ezeket. Amikor kirakják a facebook-ra, hogy kapcsolatban, de egy hét múlva már leveszik, mert addigra derült ki, hogy nem is neki való a másik. Majd elindult az online mocskolódás, és egy hét múlva már valaki más oldalán mutatkozik az illető.
Annyira érdekesnek tartom ezt az egészet. Sokszor eszembe jut, hogy vagy én vagyok lemaradva, vagy mindenki más élete gyorsult fel. Vagy talán egyik sem. Csak a világ pörög, egyre gyorsabban, és gyorsabban házasságokat, és gyerekeket ontva magából.
Kép forrása: vilagnezet.blog.hu
