Luke Greenfield neve nem jelentős a filmszakmában. Olyan filmek kötődnek a nevéhez, mint a Szüzet szüntess, vagy a Példátlan példaképek, amelyek nem arattak nagy sikert nálunk.
Most is eléggé mellényúlt, a nagy sikernek ígérkező, de totál égés Kamuzsaruk esetében. A sztori a következő: két 30-as fickó, Ryan és Justin, kisiklott életúttal, poénból rendőrjelmezt húz, majd rájön, hogy ez tök jó buli, és folytatják. Természetesen kalamajkába keverednek, amiből magukat húzzák ki.
A színészekkel nem volt baj= kamu. A Wayans testvérek nevéhez eddig remekbe szabott mozik fűződtek, „Fake” Johnson két főszerep kivételével csak mellékszerepekben villogott. De pocsék, amit ebben a filmben csinálnak. Wayans Jr.(Justin) egy nyuszit játszik (mint mindig), aki nem képes eladni a videojátékát. Hol van az a tökös fickó, akit várunk? Johnson hozza. Érted? Nem a fekete a menő, hanem a fehér. Egy visszafogottnak tűnő fickó parancsolgat, és üvöltözik az egész filmben. Kioktat mindenkit, pedig egy félresiklott életű senki= kamu.
A film tele van altesti viccel, rosszul ellőtt poénokkal, szörnyű párbeszédekkel, és olyan szituációkkal, amit valószínűnek humorosnak szántak. Nem jött össze.
Van szerelmi szál, ami természetesen bonyolult, mint az egész film cselekménye. Ugyanis a fő gonosz előző csajába szeret bele Justin, és persze nem kaphatja meg olyan könnyen, mint lehet.
Az egyedüli értékelhető dolog, hogy a film Backstreet Boys-zal kezdődik és végződik. A soundtrack az egyetlen nem lehet egy rossz szavunk sem. Az a film húzóereje. És ez nem kamu.
Nem azt kaptam, amit vártam. Tényleg. Kárnak tartottam a pénzt kiadni ezért. A színészi játék pocsék, az érzelmi skála, amit a film alatt bejárunk nulla, az akció film részét 3 percben élte ki, a vígjáték részét meg hagyjuk is inkább.
Nem értem azt a hype-ot, ami körülötte volt, és hogyha már adott volt egy ilyen sztori, akkor miért nem lehetett belőle többet kihozni? Uncsi tömegfilm lett, ami semmi újat nem ad, sőt elvesz az életből másfél órát.
A Kamuzsaruk, kamu élmény. 10/4
Kép forrása: smokingbarrels.blog.hu
