Idén ünnepli harmadik évfordulóját a debreceni Volt egyszer kávézó. Két barátnőmmel egy nyárias őszi délutánon látogattunk el ide. Személy szerint először körülbelül másfél éve hallottam a helyről, egy kerekasztal-beszélgetés keretén belül, amelynek egyik résztvevője a kávézó tulajdonosa, Csendes Attila volt. Már a név önmagában is különleges, de itt kiderült, mit is képvisel valójában. A „Volt egyszer” utal a régi időkre, a vendégszerető, barátságos kiszolgálásra, a családias légkör meglétére. Ekkor keltette fel az érdeklődésemet, és miután ezek a tények beigazolódtak, mai napig visszajárok.
A hely a belvárosban, a Piac utcán található, így nagyon könnyen megközelíthető. Mi villamossal érkeztünk a Kossuth térre, így szinte a kávézó előtt szállhattunk le. A kávézó nem túl nagy, a zöld és szürke színek dominálnak, békés, nagyon komfortos és kellemes hely. Akik először járnak itt, biztos, hogy visszatérnek majd, a legtöbbeket magával ragadja a hely atmoszférája. Az emeleti könyvespolcokon található könyveket a Könyvsziget – KöSzi-nek köszönhetően lehet olvasgatni, cserélgetni, vinni vagy esetleg hozni is. A kávézóban alkalmanként kiállításokat is rendeznek. Ezen kívül időközönként „Rajzold meg a poharunkat” versenyt is tartanak, melynek lényege, hogy egy „Volt egyszer” logóval ellátott pohárra tetszés szerint rajzoljanak vagy fessenek a vendégek, a legkülönlegesebb darabok alkotói pedig nyereményben részesülnek. Ezeket az egyedi alkotásokat viszontláthatjuk a kávézó polcain.
Eltart néhány percig, mire eldöntjük, ki mit rendel, köszönhetően a széles kínálatnak. Itt biztos, hogy mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelő italt – kávét, teát, gyümölcslevet, shake-et – vagy süteményt, esetleg szendvicset. Mire sikerült választanunk, épp felszabadult egy asztal a „kirakatban”, amire azonnal le is csaptunk. Akik mégis úgy döntenek, hogy kint fogyasztják el italaikat és süteményeiket, takarót is kaphatnak, hogy ne fázzanak.
Időközben megkapom a sajttortámat, viszont mivel valószínűleg csúcsidőben érkeztünk, az italainkra még várnunk kellett bő tíz percet. Az egyik pincér az asztalunkhoz jött, miközben a teáinkat, illetve a kávéinkat fogyasztottuk, és megkérdezte, kinek, hogy ízlik. Nem találtunk semmi kifogásolhatót, nagyon jó választás volt a süti is és az italok is. Kevés helyen lehet tapasztalni ilyesmit, hogy ennyire odafigyeljenek a vendégeikre. Miután kiürültek a poharaink, fizetni indultunk, ahol újra várakoznunk kellett néhány percet. Fizetés után mindhárman megkaptuk a kávéért járó pecsétjeinket: ha összegyűjtünk kilencet, a tizedik kávé ingyen van.
Mindent összevetve nagyon hangulatos és otthonos a légkör a forgalom ellenére is. A várakozást pedig kárpótolja a széles, egyedi és minőségi kínálat.
