Annak idején egy középiskolai poén révén jött létre, majd a Debreceni Egyetem keretein belül nem csak újjáalakult, hanem új értelmet nyert a Sinter FC. Mára az intézmény kispályás tornái elképzelhetetlenek a mintegy 50 főt foglalkoztató csapat nélkül. Az idáig vezető út hosszú volt, a siker kovácsa, az alapító tag mesél a klub történetéről. (S)interjú Móré Bendegúzzal.
– Mikor alakult és milyen célból jött létre a Sinter FC?
– A csapat 2010 februárjában alakult a Medgyessy Ferenc Gimnáziumban, ahol a testnevelés órákon egy kisebb fociszerető társaságot verbuváltam, olyanok is elkezdték rúgni a bőrt, akik azelőtt soha. Egy alkalommal Tatár Dénes barátom és alapítótársam teljesen váratlanul megkérdezte, nem-e hozunk-e létre egy zenekart. Végül zenekar nem lett, így platinalemezek helyett a sporttrófeák megszerzésére törekszünk. A megalakulás a 2010-es diákönkormányzati nap focibajnokságához köthető, ahol szerettük volna megmérettetni magunkat. A névválasztás a Mónika Show egyik jelenetéből adódott, tehát a történet nem nélkülözte a humort. A sikereknek köszönhetően azonban mára már a Sinter FC bennünket definiál, sokkal inkább mi jutunk az emberek eszébe, mint a Mónika Showból kiragadott részlet.
– A csapat alapszíne a piros-fehér, logóját pedig a CFR Kolozsvár címere ihlette. Honnan jött az ötlet?
– A színválasztás természetesen köthető a debreceni futballcsapat alapszínéhez, de köze van az én Manchester Unitedhez való kötődésemhez is. 2010-ben, kilencedikesként még nem rendelkeztünk olyan technikai ismeretekkel, hogy saját címert alkossunk, így elkezdtünk kutakodni. Nem szerettük volna sem a DVSC, sem pedig valamely sztárcsapat címerét átalakítani, mert az elcsépelt lett volna. A választásunk végül Erdély szívére, Kolozsvárra esett, amely Debrecenhez hasonlóan vasutas város. Ezt a címert formáltuk a magunk képére, időről időre kiegészítettük és 2017-ben tértünk át egy valóban mai trendekhez jól igazodó logóra, melyről már csak a nagyon elmélyült futballszakértők tudják megállapítani, hogy valaha a CFR Kolozsvár címere adta az alapot. A 2017-es változatot már a saját verziónknak tekintjük
– Mióta szerepel a csapat az egyetemi bajnokságokban?
– 2013-ban elballagtunk a Medgyessyből, aztán a Sinter FC projekt egy rövid ideig szünetelt, mert a gimnáziumi osztályból jóformán csak én kerültem a Debreceni Egyetemre, a többiek más utat választottak. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy létezik az Ős-Sinter és az újkori Sinter, előbbi a középiskolai, utóbbi az egyetemi időszakra vonatkozik. Az Egyetemen aztán új közegbe kerültem és így gyakorlatilag újra fel kellett építeni a kapcsolatokat. Első két félévemben két különböző kispályás csapatban is kipróbáltam magam, ám inkább csak negatív élmények értek. Aztán 2014 tavaszán egy sportszervezős önkéntesség alkalmával ismerkedtem meg Künstler Andrással. Az ő késztetésére úgy döntöttünk, a következő szemeszterben újraélesztjük a Sinter FC-t. Ő hozta az ő baráti részlegét, én a magamét, melyből egy remek egyveleg jött létre, és így indultunk neki az egyetemi kalandnak.
– Jelenleg négy csapat (Sinter FC, Sinter FC Primavera, Sinter FC Akadémia, Sinter FC Ladies) szerepel a Buzánszky Kupában. Hogyan sikerült ennyi labdarúgót mozgósítani?
– Jó kérdés, mert manapság látjuk, hogy egyesületi szinten nagyon sok csapat küzd azzal, hogy összehozzon 11-15 főt. Nyilvánvalóan nagy jelentősége van annak, hogy a Debreceni Egyetem egy olyan befogadó közeg, ahol van 22 000 hallgató. Nem indultunk könnyen, hiszen 5-6 főből kellett gazdálkodnunk. A kezdeti siker – az első félévben rögtön megnyertük a Buzánszky Kupa másodosztályát és az Agrár-bajnokságot – által a tavasznak már úgy tudtunk nekifutni, hogy volt egy kis nevünk. Fokozatosan sikerült egyre több labdarúgót bevonni, viszont észre kellett vennünk, hogy az első osztályban már nem lehetett mindenki meghatározó. Annak érdekében, hogy ne kelljen senkit nélkülözni és az eredményesség se sérüljön, létrehoztunk egy második számú csapatot, ez kapta a Primavera elnevezést, ekkor már voltunk 24-en. A mi meccseinkre tendenciózuson több szurkoló járt ki, és ezek az emberek azt vették észre, hogy maguknak is kedvük támadt focizni. Jobbára olyanokról van szó, akik „jó” egyetemista módjára nem élnek egészséges életet, de mégis kedvük támadt kikapcsolódni, kiengedni a fáradt gőzt a focival. Így alakult meg kvázi szurkolói csapatként a Sinter FC Akadémia. Nyilván ennyi embert mozgósítani én egyedül nem tudok, ehhez a csapattagok kapcsolati tőkéje szükséges. Része van ebben annak, hogy elérhetőek vagyunk a Facebookon, valamint én több éve már csoportvezetőként részt veszek a Gólyatáborokban, ahol többször is tudtam remek játékosokat igazolni. Fontos megjegyezni, hogy prioritás nálam, nálunk az emberi érték, pusztán azért, mert valaki jó játékos, nem feltétlen lesz tagja a Sinter FC-nek.
– Az elmúlt hétvégén az Erdélyi Labdarúgó Diákkupán, Székelyudvarhelyen már hivatalosan is a Debreceni Egyetemet képviselte a klub. Vélhetően ez mérföldkő a csapat életében…
– Hatalmas megtiszteltetés volt, egy álom vált valóra. Remek érzés volt a Debreceni Egyetemet képviselni, az álom olyasformán még nem ért véget, hogy nem sikerült megnyernünk ezt a kupát, jövőre mindenképpen ezen leszünk, és ha sikerülne, azt gondolom, teljes lehet a kép. Szeretném megköszönni az egyetemi vezetőknek, hogy bizalmat szavaztak nekünk.
– Mennyire tartod reálisnak, hogy akár a Sinter FC, akár a Sinter FC Primavera elhódítja a Buzánszky Kupa Szuperligájának serlegét?
– Mindenképpen reálisnak tartom, már csak azért is, mert két hasonló színvonalú csapatról beszélünk, íg ilyesformán nem is tudok különbséget tenni. Mindkét együttesnek megvannak az erősségei és gyengeségei egyaránt, nagyon nehéz ennyi remek képességű játékost koordinálni. Szerencsére mindkét csapatunk ott van a legjobb nyolc között, ami példátlan az egyetemi bajnokság történetében. Már az is példátlan, hogy egy klub több mint egy csapatot szerepeltessen a Buzánszky Kupában, nekünk kapásból van négy, ebből kettő a Szuperligában. Nagyon jó az összhang a két alakulat között, melyet jól mutat, hogy az előbb említett erdélyi tornára a két csapat egyvelege utazott. Esély mutatkozik arra, hogy a két együttes házi döntőt játsszon a Buzánszky Kupában, ami szintén egyedülálló lenne. Odáig még hosszú az út, de a lehetőség fennáll. Egyedül a Szuperliga trófeája hiányzik a vitrinből, szóval mindenképpen cél a végső győzelem.
– Mennyire nehéz logisztikailag felügyelni ennyi csapatnál a folyamatos meccselést és ezek leszervezését?
– Nehéz. Ugyanakkor meg van ennek a romantikus szépsége, hiszen remek gyakorlás, remek élettapasztalat. Esetünkben ugyanis kicsiben ugyanazon teendők majd’ ugyanolyan formában állnak fenn, mint egy NB1-es vagy nemzetközi szintet megjárt nagypályás csapatnál. Természetesen nagyon nehéz, hiszen a sok csapat okán egy héten akár 6-7 mérkőzés sem elképzelhetetlen. Az együttes játékosainak nagy része vagy megyei vagy NB-s szinten nagypályán is futballozik, tehát a mérkőzések időpontjának lekötésekor velük is egyeztetni kell, hogy ne ütközzön mérkőzéssel, edzéssel. Szerencsére ma, az internet világában már nem annyira nehéz ezeket összehozni, van egy Facebook-csoportunk, ahol mindent meg tudunk egymásról és az esetek döntő többségében, ha van is hiányzó, mindig tudom mi az elmaradás oka.
– A Sinter FC mára jó néhány komolyabb szponzorral is rendelkezik. Hogyan sikerült felkelteni egy komoly sportszergyártó cég vagy egy kézműves söröző érdeklődését?
– Bármilyen szinten bármiféle klubról legyen szó, fontos, hogy a játékosoknak ne saját pénzből gazdálkodják ki a felszerelésre vagy a nevezésre való összegeket. Szerencsére mára rendelkezünk olyan marketingértékkel, hogy egyes cégek bizalommal fordulnak hozzánk. Természetesen a mai világban – teljesen érthető módon – senki nem ad pénzt csak úgy oda idegennek, így nem szabad ajtóstul rontani a házba. Felajánlást várok és nem kérek. Így történt most ez a német sportszergyártó, a Saller Sports magyarországi képviseletének esetében is, akik felajánlottak két garnitúra jó minőségű mezt, amit örömmel vettem és mindent megteszek azért, hogy a szponzoráció visszafelé is érvényben legyen. A Sallerrel való megállapodás nagyon jó alapot biztosít a jövőre nézve. Van egy majdnem 1500 követőt számláló Facebook-oldalunk, ahol ezek a partnerek ingyen jutnak reklámfelülethez. Nehéz volt az út idáig, korábban sok anyagi ráfordítást igényelt ez az ügy részemről is. Ugyanakkor egyre sikeresebbek vagyunk ezen a téren is, jól jelzi ezt, hogy van már saját sörmárkánk, saját chilink, tehát ezek a dolgok mind egymást erősítik.
– Végezetül: miért jó dolog a Sinter FC kötelékébe tartozni?
– Ez egy nagyon szívhez szóló kérdés. A Sinter FC-t háromféleképpen közelítik meg. Vannak, akik imádnak minket, legyen az játékos, családtag, barát, szurkoló. Léteznek olyanok, akiknek a begyében vagyunk, vagy azért, mert szeretnének itt játszani, de nem tudnak vagy szimplán azért, mert nem tudnak azonosulni az általunk képviselt értékekkel. És van a harmadik közeg, akik kinevetnek minket, akik felszínesen közelítik meg ezt az egészet. Ebben a három dologban azonban van egy közös: érzelmet váltunk ki az emberekből, tudják az emberek, hogy így vagy úgy, de befolyásoló tényezői vagyunk az egyetemi sportéletnek. Mi, amivel igazán többen vagyunk az, hogy egy igazi baráti közösséget alkotunk. Az elmúlt pár évben, ha nem lett volna Sinter FC, 50-60 embert fosztottunk volna meg rengeteg élménytől. Ezek a személyek valószínűleg ugyanúgy a Debreceni Egyetemre járnának, de úgy mennének el egymás mellett, mint két idegen, míg így barátként iszunk meg egy sört a Teniszkében, barátként ülünk be egy szemináriumra, barátként megyünk el Székelyudvarhelyre. A pályán belül és kívül egyaránt számíthatunk egymásra és ez az, ami által különleges dolog ez az egész jelenség.
