A mai napig lehet hallani borzasztó rémtörténeteket olyan családokról, akiknél durván félresiklott valami, és ennek aztán komoly következménye lett. Rögtön megy is az ítélkezés, az ujjal mutogatás, de a valódi ok ritkán kerül felszínre: a szülők inkompetenciája. Vagyis mondjuk ki őszintén: nem mindenki születik anyának és apának, sőt van, akiben csíráját sem látni az ehhez szükséges fontosabb tulajdonságoknak. Vagy a társadalom, vagy pedig a család, olykor ezek ketten együtt késztetik az ilyen embereket mégis olyan döntésekre, amelyeket nem kellene meghozniuk. Egy olyan döntésről van szó, amely emberi sorsokat tehet tönkre, ítélhet kudarca.
Lehetséges megoldásnak tekinthető az a feltételezés, miszerint ha egy külső erőre bíznánk az ilyen fontos döntések meghozatalát, akkor elkerülhető lenne a családi tragédiák legtöbbje. Furcsa kettősség ugyanis, hogy míg az autóvezetéshez jogosítvány szükséges, hiszen emberi életek forognak kockán, addig gyereke bárkinek lehet, mindegy mennyire tűnik megbízhatatlannak. Természetes dolognak tekinti mindenki a gyerekvállaláshoz való jogot, holott nem szívesen ülünk be olyanok autójába, akik felelőtlenül vezetnek. Talán egy olyan kiérdemelhető, megszerezhető kiváltságnak kellene tekinteni a gyermekáldást, ami csak a ténylegesen kész szülőknek adatik meg. És talán egyfajta jogosítvánnyal lehetne csak legális a szülés. Aztán ha az utódunk később mégis rosszul teljesít, balesetet okoz, vagy bűnt követ el, büntetőpontokat kapnánk.
Kati Levente
