A Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke április 23. és 25. között tartotta idén a szakhetét. Az első program a Soltész Ian vezette önismereti és személyiségfejlesztő tréning volt.
A Médiaszakhét alkalmából ellátogatott egyetemünkre Soltész Ian, személyiségfejlesztő tréner és életvezetési tanácsadó. A szakhetet és a tréninget Oláh Szabolcs nyitotta meg az aktuális hívószó (videokrácia) felidézésével, kiemelte, hogy az önismeret fontos az imázsépítéshez. Ezután Molnár-Kovács Dorottya bemutatta Iant és a programot.
Az első gyakorlat a légzésszámlálás volt. A résztvevőknek meg kellett számolniuk, mennyit lélegeznek percenként nyugalmi állapotban, mennyi a legkevesebb, illetve legtöbb, amennyit tudnak, utóbbinál volt, aki elérte a 110-et. Erre azért van szükség, mert a légzés figyelése a jelenbe hozza az embereket. Izgulni pedig olyankor szokás, mikor a jövőbe kalandoznak a gondolatok.
Ezt követően a tréner arra hívta fel a figyelmet, hogy felelősséget kell vállalni a tettekért. Itt mindenkinek le kellett írnia, hogy hány százalékban vállal felelősséget magáért, a gondolataiért, az érzéseiért és a tetteiért. Ez azért szükséges, mert a gondolatok a gyökerei az érzéseknek, amikből majd tettek lesznek, és minden ennek az eredménye. Feltette a kérdést, hogy hogyan lehetséges a gondolatokat irányítani. Erre Molnár-Kovács Dorottya egy közmondással válaszolt, miszerint nem tudod megakadályozni, hogy a szomorúság madarai a fejed felett repkedjenek, de azt igen, hogy fészket rakjanak a hajadban. Ian a félig üres pohár példájával rávezette a közönséget, hogy a fókusz számít. Felhívta a figyelmet a könyvolvasás fontosságára. Elmondta, hogy egy átlagember fél könyvet olvas el egy év alatt, ezért ő minden héten elolvas egyet, hogy ezzel is fejlessze magát.
Az érzéseket pedig meg kell élni, nem szabad elfojtani. A legfontosabb érzelemként a hálát nevezte meg. Ezt követően le kellett írni, hogy miért vagyunk hálásak. Mindenki lelkesen jegyzetelt, majd néhány hallgatóval együtt Oláh Szabolcs ismertette saját listáját.
Ian ezután beszélt az élet három nagy lehetőségéről: a boldogság tanulható, az önbizalom növelhető és a személyiség fejleszthető. Ha felelősek vagyunk érzéseinkért, akkor magunknak köszönhetjük, ha szomorúak vagyunk, de akkor magunk vagyunk a megoldás is. Itt utalt a Boldogság mint versenyelőny című könyvre. Elmagyarázta, hogy mindenki szuperszemélyiség, mert olyanná fejlődik, amilyenné szeretne, mivel a személyiségjegyek tudatosan átformálhatók. Innen jött az újabb feladat, ahol azt kellett leírni, hogy miképp változtatnának személyiségükön. Earl Nightingale A legfurcsább titok című könyvét idézte, miszerint azzá válunk, amire a legtöbbet gondolunk. Beszélt a vírusmondatokról, amik az önbecsülésünkre negatívan ható gondolatok. Ugyanis létezik egy kicsi és egy nagy én, az előbbi a komfortzónánkon belül akar tartani minket, míg utóbbi kihívásokra biztat, és mi döntjük el, melyikre hallgatunk. Még Szendi Gábor és Csernus Imre gondolatait idézte. Ezek szerint minél többször játsszuk el, hogy képesek vagyunk máshogy viselkedni, annál inkább a részünkké válik.
Majd a félelemről beszélt, és arról, hogy a bátorság nem a félelem hiányából fakad, hanem annak leküzdéséből. Először saját félelmeiket kellett leírni a résztvevőknek, majd erősségeiket kellett megfogalmazni, amit szeretnek magukban. Utóbbi listát is voltak, akik megosztották a nyilvánossággal, köztük tanszékünk két oktatója. Ian fontosnak tartotta megbeszélni az önbizalom és egoizmus közti különbséget. Majd ennek tudatában az elért sikereinket kellett megfogalmazni és felolvasni. Előbbi mindenkinek ment, utóbbira viszont már nehezen akadt önként jelentkező, majd némi hezitálás után egy mesterszakos lány törte meg a csendet.
Úgynevezett univerzális kérdésekről is szó esett, amik azért fontosak, hogy könnyebben induljon be a beszélgetés akár egy idegennel is. Itt a Csernus bevállalja című sorozatra hivatkozott az előadó, majd saját tapasztalataiból merítve elmondta, hogy szinte mindenki, bár elsőre meglepődik, aztán pozitívan reagál a mélyebb kérdésekre.
Egy rövid szünetet követően a szavak teremtő erejével folytatta. Ezért nem szabad még viccből sem lehülyéznünk magunkat. Mondataink a kisugárzásunkat is befolyásolják. Ha például valaki olyannak panaszkodik, aki nem tud segíteni rajta, akkor áldozatot csinál magából, és az emberek többségét ez nem érdekli, sőt, vannak, akik örülnek is mások kárának. A gyökeres változáshoz három dolgot kell elkerülni: a panaszkodást, a kritizálást és a pletykálást. Így lehet pozitívvá tenni a légkört, ami pedig vonzza az embereket. Ezzel tért rá a kisugárzásra. A következő feladatban a résztvevőknek oda kellett menni egymáshoz, és megmondani, hogy mi jut eszükbe elsőre a másikról. Ebben mindenki lelkesen részt vett, és nagy lett a mozgolódás. Azért is volt ez érdekes, mert a zárt kör és a korlátozott létszám ellenére voltak olyanok, akik most találkoztak először egymással.
A célok fontosságával folytatta, amit egy Seneca idézettel vezetett fel, miszerint semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart. Kiemelte a határidők és a hatáskörök fontosságát, amihez mérhetőség és konkretizálás szükséges. Három fő célt kellett ez alapján megfogalmazni, utána pedig a legközelebb álló öt embert osztályozni különböző szempontok alapján. Utóbbi azért fontos, mert megmutatja, hogy a környezet milyen hatással van ránk. Befejezésként Brian Tracy hét fejlesztő kérdését tette fel a tréner, melyekre rövid időn belül kellett választ találni. A különböző feladatok során nem csak magukat, de egymást is jobban megismerhették a résztvevő hallgatók és tanáraik.
