15. alkalommal rendezték meg idén Magyarország egyik legnagyobb filmfesztiválját, a nemzetközi Cinefestet Miskolcon. Szeptember 14-től 23-ig tartott, helyszínéül a Művészetek Háza és a Csodamalom Bábszínház szolgált. Ennek keretében vetítették a második napon a Lajka című cseh bábfilmet. Ismét filmtörténeti jelentőségű hazai és külföldi alkotásokat mutattak be, például az Oscar-díjas Nemes Jeles László Napszállta című alkotását.
A komoly hagyománnyal bíró cseh bábanimáció világszínvonalú. A 19. századból ered, mikor vándorszínházak járták az országot a legkülönbözőbb műfajú bábelőadásaikkal. Aranykora az 1960-as évekre tehető, Csehszlovákiában ekkor vált népszerűvé a bábanimáció.
Szokatlan eleme volt a vetítésnek, hogy nézőtéri ügyelők engedték be a nagyérdeműt. Nemhogy kukoricát nem lehetett vásárolni, de még enni sem volt szabad, hogy ne zavarják a nézők egymást, illetve a karzaton helyet foglaló szakmai zsűrit.
Háromnegyed kettőkor nyitották az ajtókat, melyek előtt már hosszú sorok kígyóztak. A több mint 500 férőhelyes terem félig telt nézővel, főleg tinédzserekkel, de családok is voltak, nem csak magyar ajkúak, de külföldiek, például németek is. Az egyik szülő megkérdezte a személyzettől, hogy olvasni kell-e a filmet, mert akkor az első sorok valamelyikében foglal helyet csemetéjével. Jól tette, hisz a filmeket eredeti szinkronnal, valamint angol és magyar felirattal vetítették.
A Lajka előtt és után a rendezvény művészeti igazgatója, Csákvári Géza beszélgetett a rendezővel, Aurel Klimttel, aki egy szlovák származású, cseh bábfilmkészítő. Ez azért is volt érdekes, mert három nyelven zajlott, Aurel csehül beszélt, amit egy tolmács, Gál Róbert fordított magyarra, azt pedig az igazgató angolra.
Az elején az igazgató röviden felvezette a filmet, és bemutatta a középkorú, kissé borostás rendezőt. Aurel csupasz lábbal, fekete alapon fehér pöttyös rövid nadrágban ment fel a színpadra egyedi Lajkás pólójában, amit Csákvári meg is dicsért. Elmondása szerint februárban a filmből rendezett kiállítás után elutazott a trópusokra pihenni, és számára azóta is tart a nyár.
A film Lajkáról szól, akit 1957 novemberében egy műhold fedélzetén Föld körüli pályára állítottak a szovjetek, viszont átprogramozza a szerkezetet és három kölykével, valamint az Egyesült Államokkal folytatott űrverseny során kilőtt többi állattal együtt egy fekete lyukon keresztül egy másik bolygóra utazik, ahol boldogan élnek, míg meg nem jelenik az első ember, Jurij Vakarin. A történet szerint a Jurijt követő űrhajós amerikai férfi, de eredetileg kínai nő lett volna, akivel aztán benépesítik a filmben szereplő Qem bolygót. Ez a változat kevésbé illeszkedett volna a célközönséghez, ezért elvetették.
Aurel elárulta a film készítéséről, hogy öten dolgoztak rajta, valamint az utómunkáért felelős stúdiók munkatársai, akik az évek során cserélődtek. Az egész történet még 2002-ben kezdődött, amikor egy bábelőadást készítettek felső tagozatos általános iskolásoknak. Ezzel magyarázta azt is, hogy miért van benne sok dal és zenei betét. Öt évvel később kezdődött a megfilmesítés előkészítése. Egy évet vett igénybe az, hogy kitalálják miként valósítsák meg a 3D-s hatást, és hét évig tartott maga a forgatás. Míg nyugaton általában a hatodik felvételt szokták használni, addig ők vagy az elsőt vagy a másodikat tartották meg. Erre azért volt szükség, mert a bábanimáció nagyon időigényes, és így is elég sokáig tartott megalkotni a filmet. Pedig két animátorral dolgoztak két színpadon párhuzamosan. Kiemelte a storyboard pontosságát, amivel szintén sikerült időt spórolni. A beszélgetést követően még maradt képeslapokat osztani és dedikálni. A távozóknak feltűnhetett, hogy a következő filmre, a Napszálltára annyi érdeklődő jelent meg, hogy még az épület előtt is hosszan állt a sor.
