A Médiacentrum Debrecennél főszerkesztő, a Debreceni Egyetemen gyakorlati kurzust oktat, az M4 Sportnál a magyar labdarúgó bajnokság mérkőzéseinek egyik kommentátora. Minden leendő újságíró előtt kiváló példa lehet Vida Gyula karrierje.
Hogyan kezdődött sportkommentátori pályafutása?
Korábban is dolgoztam már az MTVA helyi tudósítójaként, riportokat készítettünk, főleg a DVSC labdarúgó csapatával kapcsolatban az M1-nek, majd az M4-nek. Aztán néhány évvel ezelőtt, mikor átmeneti létszámhiány alakult ki az M4 Sport szerkesztőségében, felhívtak, és megkérdezték, be tudnék-e ugrani kommentátorként, természetesen nagy örömmel igent mondtam. Már ismertek engem, de azért egy meccsemet bekérték, hogy meghallgassanak kommentátorként. Szerencsére megfeleltem és azóta is tart ez a munkakapcsolat.
Melyik volt kommentátori karrierje során a legemlékezetesebb mérkőzés, amit közvetített?
Volt több ilyen is, de ami először eszembe jut, az egy mezőkövesdi mérkőzés. Talán a Videoton volt az ellenfél és nem is a sziporkázó játék miatt, hanem az időjárás miatt maradt emlékezetes az eset. Emlékszem, már javában tartott a meccs, amikor jött egy irdatlan nagy vihar. Szakadt az eső és pillanatok alatt, szó szerint elmosta a kommentátorállást. A mezőkövesdi stadionban fémlemezből készült a közvetítő állás és az eresze is rövid, így simán beesik az eső, legalábbis arra a részre, ahol a kamerák vannak, meg a közvetítőállás. Nekem ugye rá kell látni a pályára, ezért az asztalom ki volt tolva teljesen a szélére. A laptopomtól kezdve a telefonomon át a papírokig minden elázott. Közben persze ment a mérkőzés, nekem kommentálni kellett, de azért menet közben amit tudtam, tudtunk, igyekeztünk megmenteni. Én a fejemen a headsettel, kicsit hátrébb álltam, aztán onnan kukucskáltam kifelé a pályára és próbáltam közvetíteni a meccset, miközben bőrig áztam. A technikus kollégák mindeközben ott sürgölődtek körülöttem, igyekeztek elpakolni a felszerelést, hogy ne menjen minden tönkre. Így utólag már kaland, de ott, akkor nem volt egyszerű a helyzet. Mindenesetre megoldottuk és szerintem a nézők semmit sem érzékeltek az egészből. Ezen kívül természetesen voltak még emlékezetes meccsek, elég ha csak a DVSC Európa Liga selejtezőit említem, de érdekes, hogy nem a nagy gólok, vagy mondjuk a váratlan eredmények jutnak először az ember eszébe, hanem a körülmények. Például a téli időszakban, a mínusz fokokban sem túl egyszerű jól teljesíteni. Elég nehéz vacogó szájjal beszélni és fagyott kézzel jegyzetelni, de már ezekre is találtam megoldást. Nagy pokróc a hátamra, a szék alá egy hősugárzó és mehet a meccs!
Hogyan tudja összeegyeztetni a három intézményben zajló munkáit?
Kell hozzá némi szervezőkészség, de próbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy mindenre jusson elég idő. Magammal szemben maximalista vagyok, és nem is engedhetem meg magamnak azt, hogy bárhová felkészületlenül menjek, ezért sokszor rámegy a szabadidőm is a munkára. Az estéket például többször is be kell áldozni. Amikor lefekszik a család, én még előveszem a laptopot és elkezdek dolgozni. Ha úgy alakul, az ágyban is böngészem a híreket, vagy gyűjtöm az adatokat a közvetítésekhez. Az egyetemi oktatás azért is jó, mert évről évre szembesül azzal az ember, hogyan alakul át a mi szakmánk. Amit az egyik évben még aktuálisnak gondoltam, az a következő évre elavul. Egyébként a Médiacentrum számára is hasznos, ha az egyetemmel szoros kapcsolatban marad. Egy-két kollégát sikerült már közösen kinevelnünk. A szervezésre visszatérve, persze volt már rá példa, hogy el kellett halasztanom egy egyetemi órát az egyéb elfoglaltságaim miatt, de többnyire sikerül összeegyeztetni a három munkahelyet. Mindegyiket szeretem és ragaszkodom hozzájuk.
Mennyit készül egy-egy közvetítésre?
Annyiban egyszerű a helyzetem, hogy alapból rengeteg sporthírt olvasok, mert érdekel, így megvan az alapvető tájékozottságom. Mikor már eldőlt, hogy melyik meccs lesz az enyém, szűkítem a listát a magyar labdarúgásra és a két érintett csapathoz kapcsolódó hírekre. Napközben, ha van időm, de leginkább este, elalvás előtt böngészgetek. Erre rámegy 3-4 este, illetve a meccsnap teljesen, amikor már semmi mással nem szeretek foglalkozni.
Milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy valaki jó kommentátor legyen?
Nekem van egy alapelvem, amivel nem biztos, hogy minden kolléga egyet ért. Szerintem az mindenképpen jót tesz egy kommentátornak, ha a közvetített sportot korábban versenyszerűen űzte. Én is igazolt labdarúgó voltam, igaz csak alacsonyabb osztályokban, megye I-ben és megye II-ben, fiatal koromban, de ennek rengeteg hasznát veszem. Ez pont elég ahhoz, hogy észrevegyem a finomságokat, vagy éppen beleéljem magam egy-egy játékos helyzetébe. Emellett a szorgalom mindenképpen szükséges, rengeteget kell készülni és őszintén szólva most is úgy érzem, hogy sosem elég. Kell egyfajta érzék is, hogy a meccs közben jól ossza el az ember az információkat, ne menjen annak a rovására, hogy éppen mi zajlik a pályán. Az adottságok is fontosak, például a jó hangszín, amit szívesen hallgatnak az emberek. Elengedhetetlen a választékos beszéd, ami az én egyik vesszőparipám. Igyekszem a sportos szlenget minél inkább háttérbe helyezni és egyedi stílusban fogalmazni. Mondjuk, a jó memória sem árt, hogy ne a találkozó közben kelljen információt keresgélni a papírok között, vagy a laptopon. Az az igazi, ha az embernek fejből beugrik egy sztori, vagy adat egy adott szituáció kapcsán. Nehéz 90 percig egyfolytában beszélni és érdekesnek, lelkesnek maradni, ha egy találkozó nem kifejezetten magas színvonalú. Szóval elég összetett munka. Az egyik, ha nem a legnehezebb újságírói feladat, a sportkommentátoroké.
Ha van kedvenc csapata, és az ő mérkőzésüket közvetíti, mennyire lehet semlegesnek maradni, ha gólt lő, vagy kap a csapat?
Ez alap elvárás, egy országos csatornánál egyáltalán nem fér bele az elfogultság. Kivétel ez alól a válogatott mérkőzés, ahol természetes, hogy az ember szurkol a magyaroknak. Én nem debreceni születésű vagyok, de már jó ideje itt lakom és nyilván szimpatizálok a Lokival, de ez nem jöhet át a közvetítésen. Igyekszem maximálisan semlegesnek maradni, amit a debreceni drukkerek gyakran úgy értékelnek, hogy én az ellenfélnek szurkolok. Gondolom, ennek az áll a hátterében, hogy a legtöbben ismernek, megszokták már a korábbi Debrecen Televíziós közvetítésekből, hogy szurkolok a Lokinak és ezt várják el tőlem az országos csatornán is. Eleinte nehéz volt semlegesnek maradni, hiszen a Debrecen TV-nél helyi kommentátorként dolgoztam, és éveken keresztül úgy közvetítettem a Loki meccseit, mint a saját csapatomét. Aztán az M4 érkezésével hirtelen kívülállóként kellett kommentálnom a korábbi kedvenceket, ami nem is olyan egyszerű feladat. Emlékszem, valamikor a legelején az M4 Sportnál volt is egy olyan elszólásom az egyik Loki meccsen, hogy „1-0-ra vezetünk”. Nyilván akkor igyekeztem gyorsan javítani magam, de addigra már késő volt. Jött is a visszajelzés Budapestről, hogy ilyet többet nem kellene…
Képek forrása: Vida Gyula Facebook oldala, kiemelt kép: alza.hu
