A Bölcsészettudományi Kar és az Informatikai Kar közösen rendezett kocsmatúrát és afterpartyt a Klinika Egyetemi Klubban a szeptember eleji gólyatábor résztvevőinek október 21-én.
– Mindenki itt van? – kérdezem a kettes sorban álló gólyáimat este fél 8 körül a Nagyerdei Víztoronynál, néhány perccel a túra kezdete előtt, innen indul ugyanis a rendezvény. Csapatvezetőként én is részt vettem a táborban, így a két kar hallgatói önkormányzatának invitálására beneveztem a csoportomat. Csak bólintással jelzik: megvan mindenki. Még ketten felcsatolnak egy övtáskát, mások a bőszárú farmert igazítják magukon – a szervezők a ’90-es éveket jelölték meg témaként, erősen ajánlva a korszakra hajazó öltözetet. Néhány perccel később már fél literes poharakat osztogatnak az önkormányzati tagok, sörrel töltve. Mellettünk egy másik csapat sorakozik fel, mint korábban megtudtuk, a túra minden állomásán velük fogunk versenyezni.
A stopper beállítva, a versenyzők egyes sorban, a feladat adott: minél gyorsabban meginni a pohár tartalmát. Amint végez az első ember, kezdheti a második, és így tovább az utolsó csapattagig. Minimum tíz embert kellett nevezni egy csoportba, a maximális, 23 fős létszámot kevesen érték el, nagyjából mind a 22 csapat 12-14 jelentkezővel érkezett, így nagy gondot nem okozott, hogy ugyanannyian vegyenek részt a játékokban. Gyorsan megiszom a saját adagomat, jöhetnek a mögöttem állók. Már az elején látom, hogy nincsenek jó esélyeink, több lány is fintorogva fogja az italát. A jóslatom végül beigazolódik, elvesztettük az első kört.
– Szokjatok hozzá, mi direkt szomjasan jöttünk – kapjuk a zrikát az ellenfél egyik csapatvezetőjétől. Mivel sejtettem, hogy sok babér valóban nem terem majd számunkra, csak egy legyintéssel kontrázok.
A következő állomás a Koli Klub. Egy asztal köré állunk, amely végig van rakva kacsákkal (vodka, citromlé és szörp keverve), a cél: térdepelve meginni, kéz használata nélkül. Újra én kezdem a sort, miután végzek, a mellettem álló szervezőtől kérdezem a rendezvény ötletéről.
– Remekül sikerült a gólyatábor, az utóbbi években most volt a legjobb a hangulat. Úgy éreztük, jó viszony alakult ki a csapatvezetők és a gólyák között, kocsmatúrát pedig már évek óta szervezünk, gondoltuk, miért ne vonhatnánk össze a kettőt – mondja.
Mindeközben a csapatom el is bukja a küzdelmet az asztalnál. Mehetünk tovább, a harmadik helyszín a Pulzus Kávézó. Ahogy megérkezünk, azonnal érezni, hogy újra valami vodkás löttyöt kapunk. A recept nem ismert, egy biztos: valamilyen gyümölcslével húzták fel, plusz gyümölcsdarabkákkal. Az eddigiekhez képest hatalmas adag, de gyorsan kiderül, ezúttal mindenki egyszerre iszik majd, ugyanabból az adagból, szívószállal. Becsületesen teljesítjük is a próbát, de három másodperccel így is lassabban az ellennél. Alighanem látszik az arcomon a csalódottság, amikor szól egy gólya: – Kit érdekel, hogy kikapunk, ez legalább finom volt.
Bólintok, majd összetrombitálom őket, hogy elinduljunk az utolsó állomásra, amely már a Klinika Egyetemi Klubban vár minket, ahol a buli is lesz. Belépünk a szórakozóhely udvarába, és kapjuk a szívószálat ismét. Az elfogyasztandó ital: fröccs, másfél literes kiszerelésben. Egyszerre egy ember ihat, ez az egyetlen szabály. Meglepően jól haladunk, mire utolsóként sorra kerülök, nálunk van az előny. Ezt sikerült is megtartanom, így végül egy kört csak sikerült megnyernünk. Elkezdődik a „Jó kis csapat!” skandálása oda-vissza, majd gratulálunk a versenytársaknak.
Benn már szól a zene, több csapat is végzett már, így hallgatók is lézengenek a pult körül és a tánctéren egyaránt. Alig egy óra telik el, és az utolsó csapat is letudja a túrát. A szervezők gyorsan kihirdetik a legjobban teljesítő csapatokat, illetve átadják jutalmaikat. Erre már kevésbé figyelünk oda, tudjuk, hogy nem mi leszünk az eredményhirdetés főszereplői. Persze nem vagyunk ezzel egyedül, ekkora már körülbelül 300-an lehetünk, és mivel a buli már nyitott, egyre többen érkeznek. Lassan zsúfolásig megtelik a hely, így kezdődik éjfélkor a dj-páros, Matt Flaron és Danny Better TWERK IT bulija.