Élénk színek, megdöbbentő formák, különlegesség és újszerűség – na meg persze Y generáció. Ezekkel a szavakkal írható le a debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központ 2022. október 1-én nyílt új tárlata, amely a New Mediations, vagyis Új Közvetítések címet kapta. A kiállítást tizenhat kortárs művész alkotta meg a maguk egyediségével és színességével.
Létezik-e internetesztétika? Mit jelent az anyag a virtuális valóságban? Milyen az átjárás digitális és analóg között? Mi a kapcsolat a mindenütt való jelenlét és a bárhova irányuló közvetítés között? Hogyan mosódik össze a fogyasztó, közvetítő és alkotó szerepe? – ezekre a kérdésekre válaszol a Modem új nemzetközi kiállítása, amelyet tizenkét művész és egy négytagú művészcsoport alkotott meg.
A Modem a kortárs művészetek múzeuma. A világszínvonalú művészeti központ Magyarország második legnagyobb kiállítóhelye, a legkorszerűbb technikával felszerelve. Habár az épület földszinti kiállítóterébe lépünk be, mégis olyan mintha egy virtuális világba csöppennénk.
A szinte már nyomasztóan „steril” hófehér falakról köszönnek vissza ránk a távolról értelmezhetetlen, közelről (és idővel) értelmet nyerő művészeti alkotások. A vibráló színek és a disszonáns formák legalább annyi érzékünkre hatnak egyszerre, mint manapság a digitális tér. A tárlat egyhangúságát megtörik a gépiesített, digitalizált elemek az állatmotívumokkal. Amíg néhány helyen az állat és a gép keveredését látjuk, addig máshol photoshop és montázstechnikák, valamint tükrök árnyalják tovább a tárlat témáját.
Az animékből vagy mangákból ismerhető szempár vagy a McDonald’s ikonikus logója mind a populáris kultúra jegyeit fémjelzik a képekben. A kortárs képzőművészetben az (is) a dicséretes, hogy nem fél társadalomkritikus és szókimondó lenni. Kendőzetlenül mutatja meg az „életet” és űz gúnyt tulajdonképpen a mindennapjainkból – mekis dolgozó, akinek a karján a latin Carpe diem (magyarul: Élj a mának!) felirat olvasható.
Úgy gondolom ez az összhatás lefordítható azokra a hétköznapi emberekre is, akik abban a bizonyos mókuskerékben ragadtak és a Carpe diem életérzés helyét átvette a monotonitás – túlmutatva a McDonald’s példáján.
A kiállítás kurátora, Török Krisztián Gábor a következőképpen fogalmaz: „Az interneten és a közösségi médián keresztül történő új közvetítések folyamatának részeként a műalkotások reprodukcióiból content (tartalom) lesz. Kate Eicchorn médiatudós definíciója szerint a content információt közvetít, történetet mesél vagy szórakoztat, de egyebet sem kell tennie ahhoz, hogy hatékonyan terjedjen.”
E szavak szerint alighogy ez az írás elkészül, máris tartalom lesz belőle. A műalkotások és a kiállítások reprodukciója a digitális térben messzebbre jut el, mint amire fizikai jelenlétükkel valaha is képesek lennének.
Éppen ezért az Y nemcsak egy generáció, hanem egy új művészeti stílus is. Ez a médiatörténeti változás meghatározó nyomot hagy a kultúránkon, az anyagok merevségét rugalmas kölcsönhatások sorozata váltja fel, melynek következtében cselekedeteinket a közvetítés új formáiként érthetjük meg.
A kiállítás egy aktuális nemzetközi művészeti trend, az Y-generációs művészek alkotása. A milleniumi generáció képviselői, akik erőteljesen kötődnek mind az anyagi, mind a virtuális univerzumhoz, szó szerint belenőttek az internet és a közösségi média világába, amely jelentős változásokat idézett elő világérzékelésükben, szemléletükben és nem utolsó sorban az alkotásaikban.
A készítők Batykó Róbert, Arno Beck, Birds of Cool (Gresa Márton, Kármán Dániel, Németh László [Laca], Radvánszki Levente), Maja Djordjevic, Hannah Sophie Dunkelberg, Oli Epp, Liam Fallon, Tim Freiwald, Christian Holze, Keresztesi Botond, Nemes Márton, Harrison Pearce, Aaron Scheer. A művészek legalább olyan sokszínűek, mint az alkotásaik – angol, német, szerb és magyar nemzetiségűek. Ezek a nevek és információk azért is kiemelendőek, mert sajnos a tárlat egyik malőrje, hogy a művészek nevét és alkotásaik címét, valamint a hozzájuk tartozó leírást nem rövidlátók számára tervezték meg.
A többféleség nem csak a nemzetiségi sokrétűségben és színkavalkádban mutatkozik meg. Változatos műfajokban, döntően analóg technikákkal dolgoznak az alkotók, ugyanakkor referenciahálójukat az internet esztétikájában, a mindennapi létezésük hátterét jelentő virtuális valóságban keresik.
Festményeiket, tárgyaikat és szobraikat aprólékosan megtervezik és megmunkálják mind digitális, mind kézi eszközökkel. Sokan közülük felfedik az alkotás folyamatát műveik felületén, finom, személyes nyomokat hagyva maguk után. Mások az alkotásaikban rejlő hibákkal játszanak, vagy szokatlan párhuzamokat hoznak létre a képek között.
A kiállítás másik rendezőelve a váratlanság, a kombinációk rendkívülisége: a harsány színek, a gépies és természeti elemek keveredése. Kilendít minket a megszokottságból a fentebb látható se nem piros, se nem álló, hanem egy fekvő és fehér színű tűzcsap. Szokatlan a komoly téma és a gyermeki rajz fúziója, ahogyan a Microsoft Paint nevű programmal láthatjuk megrajzolva a keresztre feszített Jézust. Szintén furcsa 3D-s szobrokat látni lefestve, festékbe mártva, vagy egy rózsaszín sáska látványa – ezektől az elemektől, párosításoktól lesz egyedi az Új Közvetítések, mert valami újat, új módon közvetítenek számunkra.
A tárlat 2023. január 22-ig tekinthető meg.
(Kurátor: Török Krisztián Gábor, Grafikai anyag: Sassné Döme Melinda)
Fotók: Paál Boglárka
