Molnár Ferenc világhírű vígjátéka a nyíregyházi színházba is megérkezett. A színdarab nemcsak térben, hanem struktúrában is hosszú utat járt már be. Jelentős különbségekkel találkozhattunk a 2018-as Centrál Színházban előadott műhöz képest.
1937-ben mutatták be először a Delilát a Pesti Színházban, viszont az utóbbi években ténylegesen ritkán lehetett megtekinteni, aminek az oka sokak számára kérdéses, hiszen egy sikeres darabról van szó. Az egyik legnagyobb visszatérése a műnek 2018-ban történt a Centrál Színházban, amit én is megcsodálhattam. Mivel óriási hatást gyakorolt rám a mű, így nem volt kérdés az, hogy a szülővárosomban is megnézzem a bemutatásra váró színdarabot. Viszont nagy meglepetésemre rengeteg különbséget fedeztem fel a színészek karakterén át az apróbb részletekig.
A történet főszereplője Virág László, aki egy vidéki kis csárda tulajdonosa. Miután 38 ezer pengővel gazdagodott meg, romantikus kalandja is megkezdődik a pincérnővel, Ilonkával – természetesen Virág úr feleségének, Marianne-nak a háta mögött.
Itt jöhet szembe velünk az első és elég lényegesnek mondható különbség a két feldolgozás között, mégpedig az, hogy milyen kapcsolat van Ilonka és László között. A 2018-as előadásban szexuálisan nem csalta meg feleségét Virág úr, ezzel szemben a Móricz Zsigmond Színházban játszott műben igen. Emellett az utóbbiban nem tűntek fel ügynökök, akik vásárlásra buzdították volna a meggazdagodott férjet. Az viszont közös, hogy mindkét előadásban fontos szerepe van a csaposnak, aki mindent tud, ezáltal figyelmeztetni tudja a feleséget arról, ami körülötte történik. Ezután Marianne magabiztosan és megfontoltan cselekszik, ezzel is mutatva azt, hogy egy igazán erős női karakter mégis hogyan birkózik meg a férje hűtlenségével.
Ahogy már korábban említettem, érdekesnek tartom a szereplőkhöz kapcsolt színészek választását. Ez az Ilonkát játszó színésznőkön az egyik legszembetűnőbb. A Centrál színházban Trokán Nóra testesítette meg a pincérnőt, míg a Móricz Zsigmond Színházban Szabó Nikolett. Az emlékeimben a 2018-as Ilonka sokkal finomabban, egyszerű bájjal csábította el a csárda tulajdonosát, ennek a szöges ellentétét tapasztalhattam meg az újabb feldolgozásban, ahol már kinézetben egy apró, szőke karakter állt elénk, aki igazán kacérnak mondható.
Nem hiába hivatkoztak rá a műben úgy, hogy démoni.
A másik eltérés az Ilonka vőlegényét, Berényi Tibort alakító két színész között mutatkozott meg. A korábbi Delilában Ódor Kristóf a szerencsétlen vőlegény szerepében egyszerűbb maradt és hitelesebb. A játékában Berényi valósághű reakciókat mutatott a körülötte történő ingerekre, ami megtartotta a történet drámai hitelességét, ugyanakkor talán kevésbé tűnt ki a karakter különleges sajátosságaival. Másfelől, Rák Zoltán az ellentétes irányba vitte, és paródiába illő módon játszotta a vőlegényt. A karakter minden kínos és tragikus vonását kiemelte, ami komikus szituációkat eredményezett. Bár humoros és szórakoztató volt a teljesítménye, talán túllőtt a célon, és a karakter realisztikussága néha elveszett a túlzott játékban.
Visszatérve az újabb Delilára, már a dekoráció tökéletes alaphangulatot biztosít, mivel elrepíthet minket egy XX. századi vidéki kis csárdába, amit Mohácsi András igazán korhűen valósított meg. A falakon lévő vakolat kopottasan jelent meg, ami arra enged minket következtetni, hogy az évek megviselték az épületet. Az ajtók és ablakok, sőt még a bútorok is fából készültek, ezeken pedig fehér színű, népies hímzett terítő kapott helyet, amitől átjárhat minket a kor autentikus atmoszférája. Ugyanezek mondhatóak el Remete Kriszta munkájáról is, hiszen a jelmezek tökéletesen tükrözték a XX. század sajátosságait, ugyanakkor nem szárnyalta túl a színészi produkciót.
Ami a színdarabok hosszát illeti, nagy eltérés mutatkozott a két színház között. A Centrál Színházban egy szünet nélküli 100 perces előadást ülhettek végig a nézők, és még egy darab helyszínváltoztatás miatt sem iktattak be pár perc kihagyást. A Móricz Zsigmond Színház előadása jelentősen hosszabb, azaz 3 óra 10 percet ölelt fel. Itt három felvonásossá alakították a darabot két szünettel együtt, viszont helyszínváltozás meglepő módon itt nem történt.
A mű elejétől a végéig a csárda teraszán játszódott, de így is tökéletes megoldást találtak az eredetileg falakon belül játszódó jelenetek kivitelezésére.
Ezeket a részeket a színfalak mögött álló színészek bekiabálásával tették teljessé, mivel így azt a hangulatot keltette, mintha a csárdából kiszűrődne a nagy vigadalom zaja, sőt ha az épület ajtaja kinyílt, az hangosabb muzsikát eredményezett. Ehhez hasonló praktikát még korábban nem volt szerencsém látni.
Ebben a szezonban a Delila volt az első színdarab, amit megtekintettem, de számomra nem kérdés az, hogy folytatom-e a színházba járást. A látottakkal teljesen megelégedetten állíthatom, hogy új hobbimnak fogom tekinteni a színházat, és még a régi szeretetem is újra fellángolt iránta hosszú évek után. Mivel a szülővárosom Nyíregyháza, így természetesen sokkal szorosabban kötődöm a helyi előadásokhoz, de ez nem jelenti azt, hogy elzárkóznék más lehetőségektől. Színes előadásokat kínál a Móricz Zsigmond Színház mellett a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, ahol már izgatottan várom Molnár Ferenc másik klasszikusát, A Pál utcai fiúkat, amit Keszég László rendezett.
Író: Molnár Ferenc
Rendező: Puskás Tamás (2018), Mohácsi János (2023)
Dramaturg: Baráthy György (2018), Mohácsi István (2023)
Zene: Budapest Bár (2018), Zságer- Varga Ákos (2023)
Díszlettervező: Bagossy Levente (2018), Mohácsi András (2023)
Jelmeztervező: Szakács Györgyi (2018), Remete Kriszta (2023)
A bemutató időpontja: 2018. március – Centrál Színház, 2023.09.30. – Móricz Zsigmond Színház
Fotók: Juhász Éva
