Immár nyolcadik alkalommal kerülhetett megrendezésre a konferencia, melynek célja a Buda Béla Mentálhigiénés Forrásközpont fenntartása mellett a határokon átívelő szakmai közösség építése. A rendezvényt idén a Kárpátaljai Magyar Mentálhigiénés Társaság és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (később II. RFKMF) szervezte, melyben hatalmas segítséget nyújtott a Károli Gáspár Református Egyetem.
Kisvárda csendes mindennapjait egy amennyire kicsi, legalább annyira nemes esemény rázta fel november első hétvégéjén. Egy napsugaras csütörtök délután kezdődött az a konferencia, ami több volt, mint egy unalmas szakmai rendezvény, és inkább szólt a művészetről, a magyarság küzdelméről, valamint az emberi élet megpróbáltatásairól. A regisztrációt követően áhítattal nyitották meg a programokat, amit Halász-Balog Zita Kárpátaljai Református lelkész tartott. Ezt követően a magyarság minden szegletétől hallhatunk köszöntőt, amelyet Kárpátalja képviseletében Berghauer-Olasz Emőke kezdett.
A köszöntőket plenáris előadások követték, melyek közül a legmaradandóbb a II. RFKMF képviselői által készített Megküzdés Kárpátaljai szemmel című kisfilm bemutatója volt – ami azt a háború viselte 500 napot hozta el a közönségnek, amivel a kárpátaljai magyarság már lassan két éve küzd. Többszáz napnyi bánatot, könnyet és emberei tragédiát láthattunk tíz percben, mely közelebb hozta a konfliktust számunkra, mint bármelyik híradó.
Mindenki átérezte a helyzet súlyát, volt, ki könnyet ejtve, volt ki sajnáló tekintettel ülte végig a megrázó képsorokat.
Az előző kiírásokhoz hasonlóan idén is átadták a Buda Béla díjat, amelyet Dr. Simon Gabriella szakvezető kapott kiemelkedő szakmai teljesítményért és mentálhigiénés hivatás területen végzett szolgálatáért.
A nap utolsó programja a Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciójával zárult, amely Vidnyánszky Attila rendezésében Gogol Háztűznéző című darabjának a feldolgozása volt. Az este ezen pontját a vidámságnak és az örömnek szentelték. Humorral és vidámsággal átitatott előadás, melyet hangos kacajjal és örömkönnyekkel kísért a közönség. Az előadás végeztével is csak idővel csendesedett el a hotel hallja, voltak, akik mint rég nem látott barátok társalogtak az elmúlt időszak megpróbáltatásairól.
A másnap reggelt csöndes lágy zápor nyitotta és a borús idő végigkísérte az egész napot. A reggeli közben voltak, akik az időjárásról beszéltek és voltak, akik az előző napi programokról. A reggeli feltöltődés után ismét áhítattal kezdték a napot, amit a mentálhigiénés projektmunkák bemutatása követett.
Bárdos István fizikus az Együtt a kiégés ellen című előadásában különböző praktikák és stratégiák tömkelegét gyűjtötte össze és osztotta meg a közönséggel.
A projekt célcsoportjául a pedagógusok lettek kiválasztva, hisz az ő mentális jólétük a gyermekekre is nagyban kihat. Kitért arra is, hogy ebben a légiriadókban teli világban mennyire fontos a kapaszkodók jelenléte az emberek életében.
Ezután Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona Alkotás és háború, avagy alkotás, mint túlélési stratégia című előadása következett. Könnybe lábadt szemekkel mesélt a kezdeti megpróbáltatásokról, arról, hogy vannak olyanok, akik számára a háború már 2014 óta zajlik, és milyen nehéz minden reggel kérdések közepette, kvázi otthon nélkül felkelni, anélkül, hogy az ember biztosan tudná, mi vár rá a nap folyamán. Megmutatta mindenkinek, hogy a balsors ellenére mindennel meg lehet küzdeni. Számára például pont a háború miatt nyílt meg a lehetőség a művészet felé. Célja, hogy másokat ösztönözzön és ezzel is segítse a túlélésüket.
A programot Halász-Balog Zita folytatta, aki a kárpátaljai nőben rejlő erőt ismertette az ott lévőkkel. A magyarság asszonyait az idő múlásával újra és újra megpróbáltatások elé állítja a sors – 30 éve Délvidéken, most Kárpátalján. Nekik is többfrontos háborút kell vívni, hogy helyt álljanak otthon és a munkahelyükön egyaránt. Előadása bevezette a közönséget abba, hogy hogyan is lehet tudatosan ezt az erőt használni és saját határainkat feszegetni. A program alatt továbbiakban szó volt a népmesékről is mint segítő erőről, a bajba jutott családok jelenlegi helyzetéről és az Egymásért projekt jelentőségéről.
A projektbemutatókat szakmai workshopok követtek, amelyek két blokkra bontottak. Az első folyamán olyan témákat jártak körül a résztvevők, mint például az online kommunikáció jelentősége, az iskolai erőszak és annak megelőzése, vagy például a zene jelentősége az életünkben. Itt a résztvevők megoszthatták egymással korábbi tapasztalataikat, mindezt kreatív közös munkával megfűszerezve. Az első szakaszt követően a vendégek ebédelhettek és bő egy órás pihenőt tarthattak, míg a szervezők szakmai megbeszélést folytattak.
A második szakaszt reziliencia tréninggel nyitották, aminek a szakmában és magánéletben felhasznált energiaháztartás, valamint a feltöltési lehetőségek feltérképezése volt az elsődleges célja. A konferenciázóknak volt lehetősége önismereti programra is, amely során a festészeten keresztül ismerhették meg magukat közelebbről. A workshopok témái között ott volt még az érzelmi intelligencia fejlesztése a családokban és a gyermekek veszteség feldolgozásának megvitatása is.
Vacsora után a nap talán két legizgalmasabb programja következett, mégpedig a regionális bemutatkozás és a táncház. A regionális bemutatkozást ismét a „házigazda” kárpátaljaiak kezdték, akik drámaian adták át az elmúlt évszázad hánykódtatásait és nehézségeit. Az előadásukat a közönség összeszorult gyomorral és együttérző tekintettel hallgatta végig. Majd őket követték székely kollégáik, akik azzal álltak elő, hogy miben a legeslegjobbak a magyarság körében. Székely viccekkel nevettették meg az összegyűlteket, amelyet csak még mókásabbá tett az az ízes dialektus, amit bármely magyar megirigyelne. Hisz a székely ember költő, kinek minden szava költemény, és ily autentikussággal székely poénjaikat hangos kacaj közepette különleges élményként fogadta a közönség. Ezt követően Felvidék is bemutatkozott kulturális értékeivel. Népdalok segítségével méltón mutatták be a Csallóköztől Bodrogközig elterülő változatos és gyönyörű tájegységet. Majd végül Délvidék mutatta meg erejét frappáns előadásában, ami hol komolyabban, hol pedig viccelődve vezette be a jelenlévőket, milyen is az a Délvidéki magyar. A programot az anyaországiak zárták, amely során elénekelték az Ismerős Arcok Szívemben tudlak és a Nélküled című dalukat. Eleinte kicsit bohókásnak indult az előadásuk, végül mégis hatalmas közösségi élménnyé vált. A Nélküled talán a legkedvesebb gesztus volt, amit adni tudtak, hisz a szöveg is tükrözi azt, ami a magyarságot már évszázadok óta szétválasztja és egyszerre mégis összehúzza hisz „történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk”.
Ez volt az a pont, ahol a résztvevők egymást átkarolva egyként énekeltek, és ez az érzés az, ami legjobban kifejezte talán az egész konferenciát. Mind a munka világában, mind a civil életben össze kell tartanunk minden időben.
A regionális bemutatkozást táncház követte, amit a kárpátaljai Kokas Banda kísért. A műsor érdekessége, hogy a szüneteket beregi népviselet bemutatók töltötték ki, s az egészet megszínezte az előadók ízes kárpátaljai akcentusa. A program alatt lehetőség volt a bárban egymás termését is megkóstolni. Voltak, akik az elmúlt napokra visszagondolva nevetgéltek, de olyanok is, akik az édes kaszonyi mézbort csodálták. Ahogyan az este haladt, idővel mindenki lassan nyugovóra tért, hogy kipihenve induljanak a másnapnak.
Az előző napi borús időt napsütésben gazdag, lágy szellővel átitatott reggel fogadta. A vendégek reggelivel kezdve indulhattak az utolsó napnak. Ezt követően a már megszokott módon áhítattal kezdődött a program, amely során köszönetet mondtak Istennek az elmúlt három napért. Ezután a programsorozat utolsó pontja következett a World-Café, amelynek célja volt, hogy kávéházi hangulat megteremtésével tudják a résztvevők megosztani gondolataikat, érzéseiket és ötleteiket. A program végeztével mindenki barátként, elérzékenyülve búcsúzott el egymástól, majd lassan kiüresedett a hotel hallja.
Fotók: Bojti Bence, Berghauer Kincső Anna
