Paranormális jelenségek után nyomozó kutatócsoport bőrébe bújtak november elején a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék oktatói és a szakos hallgatók. A rendhagyó tematikájú síkfőkúti tanulmányi napok eredménye egy húszperces rövidfilm lett tele borzongással és elhaló sikolyokkal.
A kommunikáció- és médiatudomány szak sokéves hagyománya minden félévben ellátogatni a Debreceni Egyetem Soó Rezső Kutatóházába Síkfőkúton, Noszvaj szívében. A csapatépítőként szolgáló háromnapos programsorozat jellemzően közös filmnézést- és elemzést, kreatív írásgyakorlatokat, hallgatói előadásokat, és szakmai szempontból fontos skilleket fejlesztő csoportmunkákat tartalmaz.
Ebben a félévben más terve volt az oktatóknak: egy olyan rövidfilm forgatása, amely a kézi kamerás horrorfilmeket idézi meg – természetesen egy kis csavarral.
Hétfő este avatták be a hallgatókat a feladatba egy pár perces jelenet vetítésével, amelyben az oktatók szerepeltek egy paranormális jelenségeket kutató csoport vezetőiként. Elárulták, ez a kiindulópontja a történetnek, amelyet a másnapi forgatás során írnak tovább és formálnak a résztvevők. Játékos bemutatkozó feladat során alakultak ki a forgatási csapatok, melyek egy-egy, a horror műfajában gyakori karaktert kaptak: boszorkány, zombi, démon, kísértet, sorozatgyilkos és vámpír.
Az instrukciók nem szabtak nagy határokat az egyes csapatoknak: mind kaptak egy pár másodperces kezdő- és záró snittet, amely meghatározta történetük elejét és végét, valamint a kapott karakterhez kapcsolódóan kellett felépíteniük azt.
Ezek a rövid, előre meghatározott jelenetek sokféleképpen voltak értelmezhetők, így nem meglepő, hogy a legkülönbözőbb történetszálak és megoldások merültek fel az ötletelések során.
A feladat kezdő fázisait teljesítve lassan szétszéledtek a csapatok, inkább a többiekkel való vegyülésre fókuszálva. Pingpong, társasjátékok, szakmai beszélgetések és további ötletek megosztása töltötte ki az este maradék részét, amelyek segítettek összehangolni a társaságot a másnapi munkához.
A forgatás napjának reggele mindenki számára máshogy kezdődött. Voltak csapatok, amelyek szinte azonnal belevágtak a sminkelésbe és a felvételek készítésébe, míg mások a történetet és annak kivitelezési terveit csiszolgatták tovább az első órákban. Ahogy a hallgatók és az oktatók munkába kezdtek, az idő gyorsan telt, tele nevetéssel, sikoltásokkal, üvöltésekkel, könnyekkel, és persze egymást csitítgatva és kerülgetve a lehető legjobb felvételek elkészítése érdekében.
A konyhában boszorkánykodtak, az étkezőben démonok és sorozatgyilkosok keringtek, a ház mellett vámpír repkedett denevér formában, és mindenen keresztül-kasul rohangáltak a kísértet- és zombi által üldözött, rémült áldozatok.
A csaknem nyolcórás alkotási folyamat végére mindenki kimerült fizikailag és mentálisan is, felhasználva minden kreativitását és színészi, operatőri vagy rendezői tehetségét.
A nap már javában lenyugvóban volt a környező hegycsúcsok felett, amikor a csoportok elkezdték a szerkesztési folyamatot. Néhány perces anyagnak kellett összeállnia, amelyben lehetett egyszerű vágásokkal is megoldani a jelenetváltásokat, de egyes csapatok különleges hangeffektekkel és filterekkel is színesítették alkotásukat. Ezt követően az oktatók egymás után illesztették a csoportok munkáit az összekapcsoló jelenetekkel, így létrehozva egy több mint húszperces rövidfilmet.
Az elkészült rövidfilm vetítése rengeteg nevetéssel telt, hiszen minden csapat ekkor látta igazán, min dolgoztak a többiek, előtte csupán rövid betekintést nyerhettek a forgatások egy-egy részébe.
A nyitó- és záró jelenetek ugyan valóban összekapcsolták a különböző témájú részeket, mindenki szabadon értelmezte őket, így igencsak zavaros, de kétségtelenül kreatív és alaposan kidolgozott végeredményt kaptak.
A film megbeszélése során elhangzottak kulisszatitkok bizonyos jelenetekről, kiderült, melyik csapatnak mi jelentett nehézséget az ötletelés vagy a megvalósítás során, illetve felmerült a kérdés: mit is lehetne kezdeni ezzel a rövidfilmmel a közeljövőben. Ekkor született meg a döntés a film nyilvánossá tételéről a média szakos felületeken, megmutatva a volt, jelenlegi és jövőbeli hallgatóknak, érdeklődőknek a képzés egyik játékosabb, kreatív szegletét.
A hosszú, fáradalmas munka után a jól megérdemelt pihenés várt minden résztvevőre, így a forgatási helyszíneket megtöltötték a beszélgetések, nevetések hangjai, folytatódtak az előző este pingpong meccsei és a közösségi teremben kártyajátékok, majd karaoke hódította meg a terepet. A társaságot egy már-már hagyománnyá váló moldvai Ördög útja tánc járására is össze lehetett szedni, amely ismét megmozgatta kissé a kimerült hallgatókat.
A 2023-as őszi félév síkfőkúti tanulmányi napjai sikeresen zárultak. A hallgatók fáradtan, de maradandó élményekkel feltöltődve hagyták el a kutatóházat szerda reggel, készen állva a Debrecenbe vezető hazaútra.
Az idei, rendhagyó feladatokkal átszőtt kirándulást az oktatók is pozitív kimenetelű eseményként könyvelhették el, ugyanis számos visszajelzés érkezett a hallgatók részéről, akik élvezték a forgatást, és elégedettek lettek a szórakoztató, de időnként ijesztő és zavaros végeredménnyel.
A fentiekben taglalt részleteket figyelembe véve érdemes megtekinteni a kézi kamerás horrorokat felidéző rövidfilmet, mely innentől megtalálható a Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék hivatalos YouTube csatornáján is.
Fotók: Bojti Bence, Csomós Roland
