Moriones, azaz Bakos Kristóf az idei év egyik leggyorsabban hírnevet szerző zenei előadója. A tavasszal megjelent ADHOC című albuma után kiadta a Tenebris nevű albumát is a nyár utolsó napjaiban, ami eddig nagy sikert aratott a közönség körében. A lemezen vegyesen keveredik a pop, reggaeton és EDM elemei is. Hangzásvilága és szövegei alapján sokan a ma talán leghíresebb magyar eladóhoz, Azahriához hasonlíthatják. A kérdés viszont leginkább az, hogy van-e még több benne vagy megragad a közönségnek mint a „szegény ember Azahriája”?
Nehéz feladat az ifjú Moriones munkásságát értékelni, hiszen alig másfél éves pályafutása alatt ez már a harmadik albuma, de mindegyik eltér egymástól és teljesen más érzéseket válthat ki a hallgatóból. Az első – a Tébolyda – még csak egy szárnybontogatás volt, vagy inkább nevezzem a cirkuszi műsor előkészületének? Ez az ADHOC-ban utat is tört és teljesen átvette a dallamok stílusát és szövegeit a cirkuszi virtus.
A legújabb album azonban elment egy sötétebb irányba, ami annak köszönhető, hogy az áprilisi Akváriumban tartott önálló koncertjén „lelőtték”, a bohóc álarc lehullott és alámerült a sötétségbe.
Ez egy érdekes adalék, hiszen saját maga által kreált karakteréhez, azaz Morioneshez (ami egyébként egy bohóc-típus volt az ókori Rómában) egy egészen egyedi sztoriszálat is megalkotott, amit általában dalai szövegével és önálló koncertjei során fűz tovább. A bohóc története november elsején az Akvárium klubban folytatódik és kíváncsian várják a rajongók, hogy milyen fordulatot vehet a kaland.
A Tenebris vagyis latinul „Sötétség” című album nagyon pontosan leírja, hogy mire számíthat a hallgató ebben a röpke húsz percben, amit a 7+1 track kiad. A 7+1 azért jön ki, mert az első csupán egy egyperces kis bevezető abba, hogy éppen a történetszál hol tart. Ez stílusosan az ‘INTRO’ címet kapta és ezután csap bele a hallgató abba a hét dalba, amit az album tartalmaz.
Előzetesen két szám jelent meg, az egyik az ‘ALVAJÁR’ a másik pedig a már több milliós megtekintéssel rendelkező ‘EZ AZ ÁRA’. Egy teljesen laikus hallgatónak ezt a két dalt hallva azonnal Azahriah és néhol Desh munkássága juthat az eszébe.
A legfontosabb, hogy bár hasonló a hangzásvilág és a stílusjegyek, de közel sem mondható, hogy teljesen ugyanazt hallhatjuk a két előadónál. Egy általános jelenség sokkal inkább, hogy manapság az előadók hasonló hangzást, stílust és szövegsémákat követnek.
A fiatal hallgatóságot kevésbé foglalkoztatja a zenei előadók egyedisége, ezáltal sokkal nagyobb teret nyernek a hasonló stílusban alkotó zenészek. A kritika jogtalan, hogy Azahriah egy stílusteremtő, hiszen rá is sokan hatással voltak, úgy, ahogy Morionesre lehet az Ő munkája.
Ami leginkább hasonlóság lehet köztük, az a különböző nyelvek használata és a hanghordozásuk, de más előadók hatása is érezhető Moriones dalain, aki bátran használ idegen nyelveket, ezek közül is leginkább angolt, de hallható még német szójáték vagy latin szavak, rövid mondatok. Megfigyelhető egy érdekes dolog, amiben azt gondolom, megkülönbözteti magát Azahriah-tól. Nagyjából három különböző módon használja dalaiban az idegen nyelveket. A legkisebb rész a szójáték, amivel több dalban is találkozunk („Ő tűri, tűri utálják natürlich”). A hosszabb idegen részeket 2 csoportra lehet osztani. Az első, ahol érződik, hogy csak a dallam és a flow viszi a szöveget, de egyébként nem sok mondanivalóval szolgál:
„I got me, slowly going for the sea tho but I ain’t gonna change, cuz I ain′t you”.
A második pedig, ahol nagyon is komoly problémákra vagy esetlegesen a saját maga által leírt érzelmeire utal:
„I’m all alone, friends are busy
Talkin shit behind my back”.
Gyakorta észrevehetünk a szövegben különböző popkulturális, társadalmi, de még irodalmi utalásokat is. Dalai nem válnak ettől még túl művészivé, okosan osztja be ezeket, és sok gondolatot ébreszthet a hallgatókban. Ezen sorok alapján elgondolkozhatunk, hogy valóban egy bohócot hallunk vagy tényleg a sötétségbe szállt le ez a fiatal srác. Itt érezhető leginkább az album címének jelentése, de nagyon jól megfigyelhető, hogy közel sem annyira cirkuszos, mint az ADHOC albumon található dalok voltak. Érdemes figyelni arra is, hogy hogyan reflektál az őt ért kritikákra többek között az Azahriah-val való folyamatos párhuzamra, ami talán frusztráló lehet számára.
A szövegek elég búskomorak lettek néhol és nem érezhető, hogy a cirkuszi hangulat dominál a sorokban. Mondhatni ebben az albumban Moriones kilépett szerepéből és inkább egy rémisztő bohóc álarcát húzta magára. A cirkuszi karakter alapvetően sem egy túltolt szerep a mai zeneiparban, főleg nem hazánkban. Ennek tudatában ez mindenképpen egy érdekes és erőteljes váltás volt a részéről.
Látható, hogy ezzel is saját határait, képességeit akarja feszegetni.
Az egyetlen dal, ahol továbbra is ez a bohózat érződik az ‘OLLÉ’, ahol mind a szöveg, mind a dallamok ezt érzékeltetik. A többi szám érzelmileg sokkal jobban kapcsolódik egymáshoz.
A dalokat ez a sötétebb tónus és világ sem gátolja meg abban, hogy a flow betekerje. Továbbra is ott rejlik a lehetőség, hogy elragadja a hallgatót a dallamok hulláma, ami miatt ugyanúgy képes lehet bárki táncolni ezekre a zenékre, ha a szöveget figyelmen kívül hagyja. Könnyen énekelhető a sokszor halandzsának tűnő szöveg miatt. A koncerteken pedig ennél is jobban a rabjává válhatnak az emberek ennek a flow-nak, hiszen Moriones különleges előadásmódjával minden alkalommal valóságos cirkuszt kap minden résztvevő.
A Tenebrishez készült videóklippek nagy többsége ugyanazt a teret, sötétséget kapta minimális változtatásokkal. Ezek egyszerűnek tűnnek, de éppen illő a sötét hangulatot kölcsönző albumhoz.
Összességében az albumon megfigyelhető zeneileg a fejlődés, de látható, hogy Moriones továbbra is kísérletező fázisban van. Halad a trendekkel és ezzel egyszerre a saját útját is keresi.
Lehetséges, hogy még nem teljesen hisz saját képességeiben, amelyek megvannak, csak sokkal bátrabban kellene élnie velük.
A lemezen található dalok kreatív hangzásúak, kellemesen szólnak és próbálnak újdonságként hatni saját műfaji palettáján. Ha sikerül megtalálnia az utat, akkor könnyedén képes lehet szakítani a folyamatos összehasonlításokkal a különböző populáris előadókkal. Mindenképp kíváncsian várom, hogy hogyan alakul a jövő Moriones számára és mennyire tud a hirtelen jött népszerűséggel pozitívan hatni saját karrierjére.
Az album ambiciózus, de valami apróság még hiányzik, amivel kitörhet a „nagyok” árnyékából.
Képek forrása: Czomba Bence
