A VI. NIOK-napot november 23-án rendezték meg Budapesten a Central European University épületében. Az esemény a Nincsen Időm Olvasni Kihívásról kapta a nevét, melyet még 2017-ben Szabados Ágnes kezdeményezett. Budapesten, Szegeden és Debrecenben megalapította saját Libertine könyvesboltját és kiadóját, ahol rendszeresen szerveznek könyvbemutatókat. Ő alkotta meg a NIOK-napot is, mely során az írók olyan könyveket mutatnak be, amik a Libertine Kiadóval karöltve jelentek meg, a programtervet pedig idén workshopokkal is színesítették.
A hatalmas épületbe belépve átvettük a karszalagot, majd elindultunk a konferenciaterem felé, ahol a nyitóprogram kezdődött 10:00-kor. A színpadon két fotel volt a középpontban megvilágítva, ahol Szabados Ágnes és egy-egy vendégelőadó ült a beszélgetések során. Tőlük balra láthattuk az óriási NIOK felirat világító betűit, a háttérben pedig egy hosszú könyvespolc nyúlt végig, melyen a Libertine által kiadott könyvek sorakoztak.
Az első előadáson Szlavicsek Judit osztotta meg velünk a krimi fortélyait, hogy mennyire fontos egy erős karakter jelenléte a könyvben, és azt is elmesélte, hogyan született meg egy-egy történet a fejében. Különlegessé tette a beszélgetést, hogy nem a cselekményorientált elemzésen volt a hangsúly, hanem az írónő személyes tapasztalatokat, trükköket tárt elénk. Azt nyilatkozta, hogy ő úgy tud a legjobban leírni egy szituációt, ha átéli azokat – például, mialatt a Halál Tihanyban című könyvének történetén dolgozott, egyedül kiment több hétre egy elhagyatott vidéki házba.
Elmondása szerint ő maga is félt, nem érezte magát ott biztonságban – sem nappal, sem este, ám így bele tudta szőni a saját félelmét, aggályait, és teljes mértékben át tudott szellemülni.
Amikor pedig a Viharcsapda sztoriját írta, több órán keresztül tengermorajlást játszott le, leült a nyitott ablak elé, hogy az arcába fújjon a szél, ezek nagyon sokat segítettek neki a progresszív történetírásban. Érdekes volt hallani ezeket az írói technikákat, és különleges élmény volt ezek által kicsit jobban megismerni az írónőt.
A második program, a ,,Varázsolj Harry Potter hangulatot karácsonyra!” workshop volt 11:30-kor. Mivel ez egy kiscsoportos foglalkozás volt, mindössze huszan vehettek rajta részt, ehhez pedig előzetes regisztrációra volt szükség. A teremben karácsonyi hangulat uralkodott, Harry Potter filmzenék szóltak a háttérben. Kezdéskor öt különböző asztalhoz ülhettünk le, melyek mindegyikén egy adott kézzel készíthető dísz alapanyagai sorakoztak, amint az egyiket befejeztünk, mentünk is a következőhöz. Elsőként egy pici fakorong alapú karácsonyfadíszt csináltunk, melyre mi festettünk egyedi mintát, ezt követték a repülő kulcsok és karácsonyfagömbök, ezekre a szárnyakat ragasztópisztollyal rögzítettük. Ezután egy roxforti viaszpecséttel ellátott levelet írtunk, végül pedig folyékonyszappanból és különböző színű, formájú és méretű csillámporokból álló bájitalt kreáltunk. Az üvegcse parafadugójába lehetett még akasztót is csavarni és szalagot belefűzni, hogy ezt is fel lehessen akasztani a fára.
A folyamatosan kialakuló beszélgetéseknek és az együtt ki- és megélt kreativitásnak köszönhetően egyre jobban megismerkedtünk egymással. A workshopot a Libertine könyvesbolt illusztrátora moderálta, így vele is lehetőségünk adódott beszélgetni, és kérdéseket feltenni a dekorálással kapcsolatban, ami még különlegesebbé tette az együtt töltött időt.
Ezután visszamentünk a konferenciaterembe, ahol hamarosan elkezdődött az irodalmi kvíz. A kérdéseket a műsorvezető olvasta fel, a válaszlehetőségek pedig a mögötte lévő vetítőn jelentek meg. Az eredeti terv szerint a nyereményjátékban, ahol egy 5000 forintos Libertine vásárlási utalványt sorsoltak ki, csak az vehetett volna részt, aki hibátlanul tölti ki a kvízt. A kérdések irreálisan nehezek voltak: a közel ötven résztvevő közül nemhogy hibátlan megoldás nem lett, még olyan sem akadt, aki csak egy-két hibát vétett volna. A legjobb eredmény 4 hibával született, így csak az dobhatta be a tesztlapot a kosárba, akinek szintén ennyi mínusz pontja volt. Mi sajnos ebbe nem tartoztunk bele, de legalább betekintést nyertünk egy ilyen nagyszabású kvíz lebonyolításába.
Az ebédszünetet követően Kovács Eszter előadását hallgattunk meg 13:30-tól, aki a könyvében is megjelenő társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet. Szó volt többek között személyes határok meghúzásáról és az általunk felállított határok átlépéséről, az irigységről, a megfelelési kényszerről, amely a karácsonyi időszakban jelentősen sokszorozódik. Elmondta, hogy a személyes határok meghúzása nem kizárólag negatív jelenség, hanem egy összekapcsolódási pont is, nem hibáztathatunk valakit azért, mert átlépett egy határt, ha mi előzetesen nem ismertettük vele azokat. Emellett megismertük a rutin rituálévá alakításának folyamatát, melynek elengedhetetlen eleme az, hogy jelen legyünk, és megosszuk az örömet is, hogy ne csak a rosszban, hanem a jóban is tudjunk kapcsolódni.
A beszélgetés alatt Kovács Esztertől elhangzott egy gondolat, mely szerintem mindenki számára hasznos és említésre méltó lehet:
,,Bármilyen kétes szituációban is vagyunk, mindig csak azt a kérdést tesszük fel magunkban: mi a legrosszabb, ami történhet? Miután ezt átgondoltuk, kérdezzük meg magunktól azt is: de mi a legjobb, ami ugyanebben a helyzetben történhet?”
Úgy gondolom, ezt sokkal többször kéne a világban hangsúlyozni, hisz rengeteg dolgon stresszelük feleslegesen, és ha az érem mindkét oldalát szemügyre vesszük, már sokkal könnyebbé válhat az utunk.
Rengeteg olyan hétköznapi példát hozott még, melyekbe hétköznapi élethelyzetekben bele sem gondolunk, mégis nagy jelentőséggel bírnak. A kedvencem a ,,Hogyan álljak el a saját utamból?” felvetés bemutatása volt egy szalvéta példáján keresztül: hogyha veszünk egy csodaszép, karácsonyi mintás szalvétát, akkor különleges alkalmakra tartogatjuk, például, ha a vendégségbe jönnek hozzánk. Amikor otthon egyedül eszünk, akkor viszont eszünkbe sem jutna egyáltalán bármilyen szalvétát elővenni, vagy akár megtisztelni saját magunkat azzal, hogy ugyanazt az ünnepi mintás szalvétát felrakjuk az asztalra, amit a vendégeknek. ,,Vajon miért van ez? Másnak örömet szeretnék okozni azzal, ha egy szép szalvétát teszek elé, akár még be is hajtogatom, de magamtól sajnálom ugyanezt az örömöt? Mi tart vissza engem attól, hogy ezt saját magam felé is megtegyem?” Mélységesen ledöbbentett az igazság és a felismerés, hogy valóban én sem rakok magamnak szalvétát, ha egyedül eszek.
Meg sem fordult volna a fejemben, hogy ennyire elgondolkodtat majd egy ilyen egyszerű példa, és az, hogy ezekből mikre lehet következtetni.
Az előadás eképpen sikeresnek mondható, mert többek között a végére elhatároztam, hogy ezután mindig megjutalmazom magam egy szép, ünnepi szalvétával, még akkor is, ha egyedül eszem.
Az utolsó program számunkra egy filmterápiás workshop volt Borbély Zsuzsával: 14:30-tól a Gilmore Girls egyik jelenete alapján beszélgettünk az anya-lánya konfliktusokról. Jó volt hallani a többiek történetét, és megosztani a tapasztalatainkat. Volt, aki csak lányként tudott beszámolni, akadt olyan, aki anyaként is nyilatkozott – ez mindenképpen sokat hozzátett az élményhez. A workshopot egy Dixit kártyás feladattal zártuk: a kiterített lapok közül mindenkinek ki kellett választani egy olyan kártyát, melyen az ábrák a legjobban jellemzik a kapcsolatukat az anyukájukkal. Ez volt a kedvenc részem, nagyon érdekes volt hallani, kinek mit mondanak a képek, vagy éppen mit lát bele egy adott rajzba. A hallottak alapján még jobban átértékeltem a viszonyunkat az édesanyámmal, és hálával a szívemben léptem ki a terem ajtaján.
Összességében még a vártnál is sokkal kellemesebb hangulat uralkodott az eseményen. Feldobta a napot, hogy nem csak vendégelőadásokból állt, hanem többféle workshop és kvíz közül is válogathattunk.
Sokat adott nekem ez a nap: hasznos tanácsokat kaptunk, közösen alkottunk, új embereket ismertem meg.
Úgy gondolom ez az esemény nem csak olyanok számára lehet érdekes és élvezetes, akik szeretnek olvasni és imádják a könyveket, hanem bárkinek, aki szeretne egy kicsit kikapcsolódni, bővíteni a tudását, vagy akár eltöprengeni az élet dolgain. Remélem, hogy az elkövetkezendő években is lesz lehetőségem részt venni NIOK-napon, mert egy felejthetetlen élmény volt.
