Mára már nehéz olyan embert találni, akinek az idén 40. évfordulóját ünneplő Transformers franchise ismeretlen lenne. A legelső Transformers sorozat 1984-ben indult, azóta rengeteg variációja lett az univerzumnak, ezek közül a legismertebbek talán a 2000-es éveket uraló Michael Bay féle élőszereplős filmek, amelyek bár box-office szempontjából jeleskedtek, művészi értékük vitatható.
Mindenki számára ismerős a két figura: Optimus Fővezér és Megatron, a két barátból lett ősellenség, akik évezredeken át harcolnak bolygólyuk birtoklásáért. Mégis, mi nézők, mindig csak a háború végkimenetelét látjuk. Persze, szó sincs arról, hogy Optimus és Megatron soha ezelőtt ne kaptak volna eredettörténetet. Sőt mi több, ahány Transformers médium, annyi háttértörténet. Viszont a legtöbbjük nem jut el akkora közönséghez, mint egy mozifilm. A két legjobban ismert variáció az IDW képregények, és az úgynevezett „Aligned continuity” [összehangolt folytonosság], amely játékok, könyvek, sorozatok összetétele. Ezek adtak alapot a Transformers Egynek.
A film Oscar-díjas rendezője Josh Cooley, akit olyan korábbi munkáiról ismerhetünk, mint a Toy Story 4 (2019) a Lecsó (2007) vagy az Agymanók (2015). A Transformers elsősorban egy gyerekeknek szóló franchise, hiszen legfőbb célja a játékok eladása. Azonban, mint ahogy már említettem, az idén 40 éves brand elérte, hogy minden korosztályból legyenek rajongói. Emiatt nehezen tud egy olyan médiumot kiválasztani, amely mindenkinek tetszene. A film bejelentésénél a készítők ígérete az volt, hogy egy olyan animációs filmmel fognak előállni, amely korosztálytól függetlenül élvezetes lesz. Mennyire sikerült a Transformers egynek megfelelnie ennek az elvárásnak?
A történet egy Kibertron nevű bolygón játszódik, egy felszín alatti városban: Iakonban. Egy idegen faj, (a quintessonok) megtámadták a bolygót, a planéta védelmezői (a 13 Fővezér) pedig eltűntek a vezetés mátrixával együtt. Ennek következményeképp a bolygó energon (a transformerek életben maradásához szükséges anyag) forrása elapadt. Így karaktereink képtelenek a bolygó felszíne alatti városban lakni és a megmaradt energon készletekkel gazdálkodni. A jelenlegi vezető, Őrszem Fővezér (aki nem volt része az eredeti 13 Fővezérnek) folytatja a vezetés mátrixának felkutatását.
Főszereplőink Orion Pax és D-16 mind a ketten magnélküli (az átalakuláshoz szükséges szerv) energon bányászok. Véletlenül felfedeznek egy üzenetet, amivel megtalálhatják a Fővezérek nyughelyét a felszínen. Az oda tartó út közben csatlakozik hozzájuk két másik robot, Elita-1 és B-127 is. A felszínre érve nemcsak megtudják, hogy a quintessonok sose mentek el, az is kiderül, hogy Őrszem elárulta a Fővezéreket és a mátrixot is elpusztította. Innentől kezdve megkapják a magjaikat, amelyekkel át tudnak alakulni, viszont D-16-ban valami más is megváltozik. A történet magában semmi egetrengető, egy alaptörténet, amit már ezerszer láttunk.
A film valódi fő konfliktusa az Orion és D-16 közötti nézeteltérés, abban, hogy miként viszonyulnak az Őrszem okozta probléma megoldásához. Orion a békésebb, míg D-16 az erőszakosabb utat választja.
Vizsgáljuk meg közelebbről karaktereinket: Orion Pax legelső jelenetében betör egy levéltárba, hogy információhoz jusson a vezetés mátrixáról, majd lebukik és az őrök végigkergetik a városon. Elsőre úgy tűnhet, mintha csak egy átlagos vakmerő bajkeverő lenne, viszont hamar kiderül, hogy több van benne, mint ami elsőre látszik. Egy ezután következő jelenetben azt látjuk, ahogy még egyszer szabályt szeg, azonban most ezt azért teszi, hogy egy bánya beomlástól megmentsen valakit. Ebből egyértelművé válik, hogy bár kissé komolytalan, mégis jó indulat vezérli. A film során viszont ki kell vetkőznie ebből a komolytalan perszónából, mivel többé nem lesz ott vele legjobb barátja, D-16, hogy megmentse.
A történet folyamán egyre több felelősség szakad a vállára, amelyeket meg kell tanulnia kezelni. Nem hisz az erőszakos hatalomátvételben és nagy áldozatok árán próbálja megakadályozni, hogy az bekövetkezzen. A végére pedig rádöbben, hogy bolygója sorsa fontosabb, mint személyes érzelmei és így készen áll arra, hogy Fővezér lehessen: megkapja a vezetés mátrixát.
Meglepően eltérő Optimusz Fővezért kaptunk az előzőkhez képest. Az íróknak nem volt könnyű feladata, elvégre Optimusz mindig egy idős, bölcs vezető volt. Ha ezeket a jegyeket kivesszük belőle, a karaktere teljesen megváltozik. Ez már a szinkronszínész választásnál is megmutatkozott, ugyanis Peter Cullen helyett (aki már 40 éve adja Optimusz hangját nagyobb projektekben) Chris Hemsworth játszotta Orion Paxot. A választás már azért is nagy port kavart, mivel Hollywood-ban egyre nagyobb problémát okoz, hogy szinkronszínészek helyett színészeket alkalmaznak animációs filmekben. Még akkor is, mikor a színészeknek nincs elegendő képzettségük hozzá. Szerencsére ezúttal más a helyzet: Chris Hemsworth nagyszerű Orion volt, hallhatóan inspirálta Peter Cullen munkája. Úgy gondolom, habár ez egy nem mindennapi feldolgozása volt Optimusz karakterének, mégis tökéletesen megállta a helyét.
A legtöbb korábbi adaptációban Orion levéltárnokként vagy rendőrként kezdi, ezért engem meglepett, mikor láttam, hogy Megatronhoz hasonlóan ebben az alkotásban bányászként jelenik meg. Eddig a történethez az is hozzátett, hogy Orion egy magasabb szociális ranghoz tartozott Megatronhoz képest, amely megmagyarázta különböző hozzáállásukat a háborúhoz. Viszont az, hogy egyenlő szintre hozták a két karaktert, egy teljesen új perspektívát hozott magával: megindokolhatók-e Megatron (D-16) cselekedetei?
D-16 karaktere ellentétesen épül fel Orionhoz képest. Első jelenetében azonnal megmenti Oriont, viszont egyúttal ki is oktatja őt. Egy becsületes robot, aki hűségesen követi barátját, még akkor is ha néha bajba keveredik miatta. A film elejétől kezdve egyértelmű, hogy nagy rajongója a Fővezéreknek, legfőképpen Megatronusz Fővezérnek (de Őrszemre is felnéz). Mikor szembesül a ténnyel, hogy Őrszem mindannyiukat elárulta, teljesen jogosan lángol fel benne a gyűlölet. Hagyja, hogy érzelmei átvegyék felette az uralmat és úgy gondolja, csak egy erőszakos példa szemléltetésével képes rendbe hozni a dolgokat. Nem könnyű úgy megírni egy karaktert, hogy kedvelhető maradjon szörnyű tettei ellenére is, viszont magabizosan állíthatom, hogy D-16 egy ilyen karakter lett. Brian Tyree Henry elképesztő alakítást hoz D-16-ként. z film elején olyan nyugodt, hogy a végére megjelenő erőteljes és érzelmes hang már mintha másik embertől származna. D-16 tettei nem racionálisak, viszont érthetőek. Az IDW képregénykehez hasonlóan, ezúttal is egy számkódot kapott név helyett.
A névválasztás oka, hogy a legelső Megatron figura csomagolásán lévő azonosító szám a D-16 volt.
B-127 (Keegan-Michael Key) karaktere elsősorban a humor faktor miatt van jelen. Fő célja, hogy a gyerekek se unatkozzanak a lassabb jeleneteknél, túl sok mindent nem ad hozzá a történethet.
Számomra nyilvánvaló, hogy mivel Űrdongó vált a franchise arcává, olyan projektekbe is beleteszik, amelyekben nem lett volna rá szükség.
Viszont külön kiemelném a neve elmésségét: mivel a Kibertronon nincsenek rovarok, a karakter nem kaphatta a Bumblebee (magyarul Űrdongó) nevet, viszont így csak mindenki B-nek [Bee-nek] szólítja. Elita-1 (Scarlett Johansson) legfőbb szerepe, hogy a néző szócsövévé váljon Orion karakterével kapcsolatban. A történet elején egy szabályszegő senkiként tekint rá, majd a film során meglátja benne a potenciált és verbalizálja is ezt a megfigyelést: arra bátorítja Oriont, hogy legyen vezető.
Őrszem Fővezér (Jon Hamm) nem nevezhető a legmélyebben megírt karakternek, de ezesetben nem is volt ennél többre szükség. Elárulta az egész bolygót, szemrebbenés nélkül hazudott és csalt. Mindezt azért, hogy ő lehessen Kibertron ura, semmi másért. Nincs mélyebb motivációja vagy siralmas háttértörténete. Felszínes, de karizmatikus. Kegyetlen, de látványos. Nehéz empátiát érezni egy ilyen személyiség iránt, és könnyű úgy érezni vele kapcsolatban, mint D-16.
A film látványvilága színes és újszerű. Iakon város tele van élettel és technológiával. Személyes kedvenc részletem, hogy mivel ez egy felszín alatti város, olyan épületeket is látunk, amelyek fentről-lefele épültek a plafonról. Az ilyen apróságok segítenek hitelesebbé tenni a filmet. A felszínből nem látunk sokat, viszont az, ami elénk tárul, lélegzetelállító. Színvilága kellően eltér a többi helyszíntől. Organikusnak látszó tájakat és néhány új állatszerű fajt is bemutat. A film zenéje kifogásolhatatlan, azonban a legfeszültebb pillanatokban a film tudatosan használja a csendet is.
Pár apróbb negatív kritikát tudnék felhozni. Az első ilyen negatívim a humor. Nem arról van szó, hogy a film ne lenne vicces, viszont a legtöbb vicc érezhetően a gyerekeknek próbál imponálni. Ráadásul ezeket mind beleépítették az előzetesekbe, amelyek rosszul reprezentálják a filmet. A film marketingje így siralmas lett, amely miatt most nézőszámokkal fizet. Egy másik apróbb narratívát érintő hiba: úgy gondolom egy kicsit túl gyorsan találták meg főszereplőink a Fővezérek nyughelyét tartalmazó üzenetet a szemétfeldolgozóban. Teljesen véletlen kerül eléjük, kutakodás nélkül. Úgy gondolom, ez egy kicsit hosszabb jelenetet igényelt volna, mivel ez változtatta meg a történet folyását.
Úgy gondolom a Transformers egy nemcsak megfelelt az elvárásnak, viszont valamilyen szinten felül is múlt azt.
Olyan nézőknek is tökéletes, akik eddig semmit nem tudtak a Transformers világáról, de szívesen megismernék. Az azonban tagadhatatlan, hogy ez egy „szerelmeslevél” a régi Transformers rajongóknak. Nagy odafigyeléssel készült el, amely visszatükröződött a zenében, a látványvilágban, az animációban és a színészi alakításokban is. Az eddigi Transformers filmek közül a legigényesebb és a legfantáziadúsabb példány. A Transformers végre visszatért gyökereihez és emlékeztetőt adott, miért is olyan felejthetetlen ez a franchise.
Képek forrása: Courtesy of Paramount Pictures – © 2024 Paramount Animation, a Division of Paramount Pictures. Hasbro, Transformers and all related characters are trademarks of
