A Trónok harca legendás bukása után az tévénézők nagy része nem számított arra hogy valaha is viszont látják Westerost és magával ragadó rideg világát a képernyőkön. Azonban a 2018-ban George R. R. Martin által írt Tűz és Vér című fiktív történelemkönyv MAX-ra való adaptálása visszaadta a rajongóknak a reményt. A Sárkányok háza első szezonja hatalmas sikert aratott az új és régi generációs rajongók körében is. A történet, a megjelenés, a karakterek és az őket megtestesítő színészek mind visszahozták a Trónok Harca korai évadjainak hangulatát és minőségét. Mindezek után nem volt meglepetés hogy a Targaryenek polgárháborúja visszafog térni a képernyőkre. Vajon sikerült-e megugrania az eredeti művet, valamint az előző évad kiváló minőségét, vagy George R. R. Martin ezen a művét is elérte a Trónok harca késői évadjait sújtó átok?
Nagy várakozás előzte meg a második szezont. A 2024 májusában megjelent teljes előzetes magáért beszélt. Egy izgalmas és akcióval teli évadot festett le nekünk, ami a rajongókat a lassú folyású, mégis minőségi első felvonás után felcsigázott. Akik az eredeti művet olvasták, szintén lázba jöhettek, hogy kedvenc jeleneteiket végre a képernyőn is láthatják. Ezt a kezdeti izgalmat a június 16-án debütáló első rész igen határozottan fent is tartotta, és mint a kritikusok, úgy a rajongók sem csalódtak. Azonban sajnálatos módon ez a lelkesedés az évad hátralévő részében, néhány kivétellel, de alábbhagyott. Hogy ez minek is volt betudható? Az évad ütemezésének.
Ami a legtöbb embernek szemet szúrt a nyolc rész alatt, az a történet lassú mozgása és több szál elnyújtása.
Emlékezhetünk, hogy a Hobbit-trilógia esett ugyanebbe a hibába, mikor egy hosszú, vagy maximum kettő rövidebb rész helyett kaptunk három Gyűrűk ura-hosszúságú filmet. Mindez csak azért probléma, mert egy már meglévő művet ilyen formában elnyújtani a legtöbb esetben nem jó döntés. A Sárkányok háza ebbe a hibába esett most.
A történet ott folytatódik, ahol véget ért 2022-ben. Rheanyra Targaryen a fiát gyászolja Sárkánykövön, míg Aegon és a Hightowerek Királyvárban uralkodnak. Rheanyra bosszút forral, de férje Daemon a tudta nélkül megelőzi ebben, mikor bérgyilkosokat küld, hogy megöljék fia gyilkosát. Azonban puszta balszerencséből a király – még csecsemőkorban lévő – fiával végeznek. Ezzel az egy véletlen malőrrel a két frakció (A Zöldek és Feketék) közötti háború elkerülhetetlenné válik. Rheanyra, amint rájön, hogy Deamon a tudtán kívül cselekedett, elküldi őt Harenhallba, hogy a közelgő háborúra sereget toborozzon számára a Folyóvidéken. Mindez az első két rész leforgása alatt történik.
A megmaradt részek pedig a két szemben álló félre fókuszálnak, ahogyan szövetségeseket gyűjtenek és tanácskoznak a közelgő háborúról. A sorozat legtöbbet emlegetett pontja és –kérdés nélkül – a rajongók kedvenc része az évad kellős közepére esett. Ez nem lenne más, mint a hollópihenői csata, amelyre még vissza fogok térni. Azonban az évad nyolc része alatt az előbb említett eseményeken kívül más fontosabb dolog aligha történik. A két fél háborúra készül, csak úgy, mint az előző évad végén. Aki olvasta az eredeti művet, az jogosan tehetné fel a kérdést, hogy miért nem fért még az évadba kettő, vagy – ha a realitás talaján maradunk – egy rész, ami egy nagyobb összecsapás, a Garatért vívott csata lett volna.
Ehelyett kaptunk egy lezárást, amitől az egész második évad csak a harmadik előzetesének érződik.
Egy dolog azonban akad, amiben nem lehet kifogást találni: az a látvány. Itt szeretnék visszakanyarodni a már említett hollópihenői csatához, ami nem csak a Sárkányok Háza, de a Trónok Harca történetének is talán a legemlékezetesebbike. A csata alatt II Aegon és Aemond csapnak össze Rhaenyssel. Az ütközetet igazán kivételessé a három sárkány teszik, akiket megülnek, közülük is Vhagar a leghatalmasabb. Mind a koreográfia, mind a CGI kiemelkedő.
A sárkányok most először ténylegesen hatalmasnak tűnnek és láthatjuk, milyen pokoli fegyverek ebben a világban.
A sárkányok koreográfiája egyszerre realisztikus és kellően brutális, nem csoda, hogy a Targaryen polgárháborút is a Sárkányok Táncának nevezték el. Hollópihenőtől eltekintve a díszletek is minőségiek voltak Sárkánykövön, Királyvárban és más helyszíneken, valamint a kosztümök is kellően hozták a westerosi hangulatot. Azonban sem a történet, sem a CGI és a díszletek nem érnek semmit, hogyha nincsenek ott a karakterek, és az őket játszó színészek, akik életet lehelnek beléjük.
Színészi játék terén már nem áll minden olyan fényesen, mint ahogy a látványvilágról elmondható volt.
Az Emma D’Arcy által megformált Rhaenyra királynő most az előzőtől is több szerepet kap a második felvonásban. A színészi játéka kifogástalan volt és nem lehet rá panasz, azonban a karakterének a megalkotottság hagy némi kívánnivalót maga után. Az első évadban felül kellett kerekednie Westeros férfiközpontú társadalmán és egy olyan uralkodóvá kellett válnia, ami méltó lesz apja örökségének a megtartására. A folytatásban az írás minősége alábbhagyott. Rossz döntéseket hoz rossz döntések után. Az epizódok nagy részében pedig a saját tanácsával hadakozik, amelyet ő állított össze és amelyből minden tag férfi. Amit pedig jól csinál, azt szinte soha sem csak magának köszönheti.
Ha a következő évadokban az írók azt akarják, hogy érdekesebb vagy közkedveltebb karakterré váljon, akkor több okos és saját döntést kellene hoznia, még akkor is, hogyha az nem lenne hű a könyvhöz. A másik oldalon ott van az Olivia Cooke által megformált Alicent Hightower, akit ebben az évadban – főleg annak a második felében – a szőnyeg alá sepertek. Christon Cole-lal való kapcsolata nem viszi előrébb a karaktert, sőt inkább csak ront a hitelességén.
Viszont az egész évad legnagyobb csalódása az, aki az első évad közönségkedvence volt: Matt Smith Daemon Targaryenje.
Ez az évad elárulta Daemont, aki nyolc részből hatot Harenhallban tölt, vagy álmodik, vagy éppen az álmain gondolkodik. Ezek az álmok mind szükségesek és nagyon sokat tesznek azért, hogy előrevigyék és elmélyítsék a karaktert, de a hat részen talán túlzás.
Az írók a sorozat legkedveltebb szereplőjét egy kísértetjárta várba küldték és onnan az évad végére se hozták vissza.
Daemon karaktere nagyon jól bemutatja az egész évadot: jó irányba indult el, megvannak a fénypontjai, de a felesleges történések túlságosan elnyújtják és unalmassá teszik. Alys Riversel való kapcsolata pedig ebben az évadban még nem bontakozott ki, és inkább furcsa volt, mintsem érdekes. Daemonnak a következő évadban teljes testtel ott kell lennie a történések alatt, hogyha az írók azt akarják, hogy visszakerüljön a rivaldafénybe.
Azonban vannak régi karakterek az első szezonból, akik vagy hozták az elvárt szintet, vagy épp túlszárnyalták magukat. A Tom Glynn-Carney által alakított Aegon király sokaknak lett az új kedvence az évadból. Azok közül, akik veszteségeket szenvedtek el, Aegon volt az, aki a gyász jeleit legjobban mutatta és legnagyobb hatással volt rá. Annak ellenére, hogy alapvetően egy negatív karakternek van beállítva, most a néző talán még sajnálattal is tekinthet majd rá. Hatalmas csalódás, hogy már csak nagyon keveset látunk Aegonból a hollópihenői csatában szerzett sérülései után. Egy másik fényes csillaga az első évadnak Rhys Ifans is visszatér, mint Otto Hightower és fényesebben ragyog mint két éve.
Aegonhoz intézett beszéde a harmadik részben megüti azt a szintet, melyet Tyrion Lannister hozott sok- sok éve, és ami annyi díjat nyert meg a színésznek, Peter Dinklage-nek.
A legtöbb régi szereplő is hozza a tőle elvárt szintet, mint például Eve Best, Fabien Frankel, vagy éppen Ewan Mitchell.
Mindent összevéve, hiba lenne azt mondani a Sárkányok Háza második évadjára, hogy rossz volt. Tele volt ikonikus jelenetekkel melyeket a rajongók sok év múlva is emlegetni fognak. Westeros világa pedig még mindig egyre csak tágul és tágul. Talán az HBO költségvetésének lehet betudni, vagy egy tudatos döntés volt az íróktól, hogy a második szezon ennyire középszerűnek érződik és rövidre sikerült. Akárhogy is, ha a sorozat végén visszatekintünk majd, több mint valószínű, hogy erre az évadra úgy fogunk emlékezni, mint egy nyolc részes átmenetre az első és harmadik évad között, egy filler, ami kitapossa az utat a harmadik szezonnak és a Sárkányok Táncának legizgalmasabb szakaszának.
Fotók: MAX
