A Kingdom Come: Deliverance II (rövidítve KCD2) egy 2025-ben megjelent RPG, amelyet a cseh stúdió, a Warhorse Studios fejlesztett. A játék a 2017-ben debütált Kingdom Come: Deliverance folytatása. A második rész már a megjelenése utáni első 24 órában több, mint egymillió példányban kelt el. De vajon mi lehet az indie stúdió által készített szerepjáték sikerének titka?
A Warhorse Studios egy viszonylag fiatal fejlesztőcég, amelyet 2011-ben alapítottak Prágában. Eddigi munkásságuk kizárólag ehhez a sorozathoz kötődik. Első ránézésre talán nem is egyértelmű, mi teszi ezt a játékot annyira vonzóvá, hiszen nem tartalmaz tipikus fantasy-elemeket: nincsenek benne sárkányok, varázslatok, tündérek vagy más mitikus lények.
Ehelyett a játék célja, hogy a lehető legkorhűbb módon jelenítse meg a középkori életet, pontosabban a 15. századi Csehország hétköznapjait.
Természetesen a játék nem helyettesít egy történelemkönyvet, mivel a történetmesélés szempontjából inkább a szórakoztatásra tették a hangsúlyt, mintsem a történelmi hitelességre. Viszont ez nem elvesz a játékélményből, hanem hozzáad. Ugyanis talán a játék legnagyobb előnye, hogy nagyon immerzív. A dialógusok, a társadalmi szituációk, valamint a mindennapi élet eseményei olyan életszerűen jelennek meg, hogy a játékos könnyedén elvész az élményben, és észre sem veszi, mennyi időt tölt el vele. Ez különösen fontos, hiszen a fő történetszál önmagában is 50-60 óra játékidőt igényel, míg a teljes tartalom akár a 100 órát is meghaladhatja. A játék kifejezetten lassan indul be, így szükség is van a gyakorlással és fejlesztéssel töltött órákra.
Az első részhez hasonlóan a KCD2 is egy rendkívül összetett harcrendszert kínál, bár az elődjéhez képest ezúttal valamivel könnyebben elsajátítható. A harcok során nem elegendő néhány gombot megnyomni, ezek állandó figyelmet és koncentrációt igényelnek.
A játékosnak rá kell hangolódnia az ellenfél mozdulataira, hiszen semmit sem lehet a véletlenre bízni. Talán a középkori kardforgatás sem volt bonyolultabb ennél.
Az sem segít, hogy a játék elején a tutorial kissé félrevezető lehet, főleg annak, aki nem játszott az első játékkal. Ha megtanulsz célozni, ha elsajátítod, hogyan kell szinten tartani a staminádat, rájössz hogyan nem hátráltat a pajzs, ráadásul ha még egy valamire való páncélt is össze tudsz szedni, akkor gond nélkül végig vihető a játék. Legalábbis nem kell majd újra és újra ugyanazt a játékrészt elölről kezdened csak azért, mert megtámadtál egy látszólag jelentéktelen útszéli banditát, amelynek tagjai valamilyen megmagyarázhatatlan módon úgy forgatják a kardot, mint Lancelot.
Igen, valószínűleg a játék egyik legfrusztrálóbb része a mentési rendszer. Ugyanis nem menthetünk akkor, amikor csak szeretnénk, hanem ehhez egy „Saviour Schnapps” nevű italra van szükségünk. Ennek az italnak az elkészítése ugyan nem különösebben nehéz, mégis kellemetlen helyzetekbe sodorhatja a játékost, ha éppen nincs belőle kéznél egy adag. Ugyanakkor ez a megoldás bizonyos szempontból hozzáad a realizmushoz, és arra ösztönzi a játékost, hogy kétszer is meggondolja, mikor érdemes kockáztatni. Ráadásul az ilyen döntéseknek hosszú távú következményei is lehetnek.
A játék végigjátszásának kis túlzással végtelen módja létezik. A párbeszédek során hozott választásaid és a döntéseid alakítják, milyen történetet kapsz a végén.
A történet az első játék eseményeit folytatja, de bőven ad annyi háttérinformációt, hogy azok is élvezni tudják, akik nem játszottak elődjével. 1403-ban járunk, nem sokkal azt követően, hogy Luxemburgi Zsigmond fogságba ejtette IV. Vencel cseh királyt. Ennek következtében az ország nemessége megosztottá válik: egyesek Zsigmondot támogatják, mások ellene fordulnak. A főszereplő, Henry nem született nemesnek, ám személyes érintettsége miatt mégis központi szerepbe kerül, mivel Zsigmond seregei lemészárolják a faluját. Hogy Henry miként boldogul ezután, az már teljes mértékben a játékoson múlik. A történet főbb pontjai nem mindig alakíthatók szabadon, viszont a karakter személyisége, hogy miként viselkedik, hogyan dönt, hogyan szól másokhoz, teljes mértékben a játékos irányítása alatt áll. A történet izgalmas és fordulatos az első pillanattól az utolsóig. Gyakran kell olyan döntéseket meghoznunk, amelyeknél nem feltétlenül létezik tökéletes megoldás, éppen ezért a játék rendkívül jól újrajátszható.
A történet szorosan kötődik a magyar történelemhez is, így nem csoda, hogy gyakran hallhatunk benne magyar szavakat, sőt, több fontosabb szereplő is magyar származású.
Az első részben még magyar szinkronszínészek is megszólaltak, így számomra elég nagy csalódás volt, hogy a KCD2-ben minden magyar megszólalás idegen akcentussal hangzik el.
A játék gyönyörű, és egyértelműen meglátszik rajta a majdnem nyolc évnyi munka. Fotorealisztikus részletességgel tárul elénk a cseh vidék minden hegye, dombja és bokra, ráadásul az egész térkép egyetlen töltőképernyő nélkül bejárható. A részletgazdagság is lenyűgöző: olyan apróságok is meg vannak animálva, amelyeket a játékos talán észre sem vesz elsőre. Emellett tele van elrejtett kis különlegességekkel, úgynevezett „easter eggekkel”. Személyes kedvencem a random felbukkanó dinoszauruszok, amelyek olykor átszaladnak a háttérben. Ezeket persze csak akkor veszi észre az ember, ha tudja, mire kell figyelni. Első ránézésre azt hinnénk, hogy a játék futtatásához egy atomerőmű méretű számítógépre lesz szükség – mint sok más, frissen megjelent játék esetében –, de ez meglepő módon nincs így. A KCD2 kiválóan van optimalizálva, így meglepően jól fut még kisebb teljesítményű gépeken is.
A rendkívül pozitív fogadtatás ellenére a játék mégis belekeveredett egy kisebb botrányba. Már a megjelenés előtt kiszivárgott, hogy a szerelmi szálak terén jelentős választékra számíthatunk. Ez önmagában nem váltott ki negatív visszhangot egészen addig, amíg ki nem derült, hogy ebbe a választékba nemcsak női karakterek tartoznak. Egyesek megkérdőjelezték a játék történelmi hitelességét ezzel kapcsolatban, azonban a történészek szinte egyhangúan megerősítették, hogy a románc lehetőségei nem mondanak ellent a történelmi valóságnak. Akik végigjátszották ezt a történetszálat, tudhatják, hogy az írók nagy odafigyeléssel és érzékenységgel dolgozták ki, kifogásolhatatlan mind érzelmi, mind narratív szempontból. Akár példaként is szolgálhat a jövőbeli RPG-k számára. A szerelmi szál nem pusztán reprezentációs célból került a játékba, hanem természetes módon következik az első rész eseményeiből és karakterfejlődéséből.
A Kingdom Come: Deliverance II nem csupán egy folytatás, hanem érett, átgondolt és szeretettel megalkotott játék.
Nem kínál egyszerű megoldásokat, sem rövidre zárt küldetéseket, helyette egy lassan kibontakozó, mélyen személyes történetet mesél el, amelyre valóban időt kell szánni. Az élmény mégis megéri: minden nehezebben induló pillanat, minden elrontott csata vagy hibás döntés csak még emlékezetesebbé teszi az utat. Nem tökéletes, de talán éppen ettől válik igazán maradandóvá.
Képek: Warhorse Studio, Kingdome Come: Deliverance II
