Új kislemezzel jött elő a tigris szofi, a Ricsárdgír hamvaiból született alt-rock banda 3 új számmal egészítette ki diszkográfiáját. Fő sodorvonala a párkapcsolatokban és a szerelemben való csalódottság, valamint a szerelem feladása és a nagyvárosi elmagányosodás is rányomja a bélyeget a szövegekre.
Körfolyosó címen jelent meg a tigris szofi nevű banda kislemeze 2025 február 21-én. A zenekar neve nem sokaknak lehet ismerős, főleg úgy, hogy jelenleg alig 2000 állandó hallgatóval büszkélkedhet Spotify-n – annak ellenére, hogy milyen társaságból verbuválódtak. A felállás a Ricsárdgír búcsúkoncertjén jött létre a banda gitárosával, Zsirai Andrással és az egyik énekesével, Borszukovszky Flórával, hozzájuk csapódik a Tudósok zenésze is, Gulyás Levente és a Blue Tips dobosa, Vincze Máté és billentyűse, Hegedűs Ádám.
A zenészek tehát nem akárhonnan érkeznek, hanem a magyar alter mély bugyraiból, és egy teljesen új formációval akarnak betörni. 2024-ben jelent meg az első EP-jük Most én vezetek címmel, összesen 4 számmal. A dalszövegíró Flóra az eddigi szövegeit angol nyelven írta, itt adott elsőnek lehetőséget a magyar nyelvnek, amit úgy tűnik, meg is tartott, mivel az új számok is mind anyanyelven szólnak hozzánk.
Milyen lett tehát a Körfolyosó? Olyan, mint egy budapesti garzonlakás. A halszálkás lamináltpadló és a szakadt sarkú perzsaszőnyeg között pedig egy kicsit elveszett lány írja a szövegeket az esti buli előtt.
Így tudnám leírni a számok hangulatát, és ehhez tökéletesen passzol a téma is. Folyamatosan visszatérő motívum a nők és a párkapcsolatok dinamikája vagy inkább annak a hiánya. A legtöbb szövegben egy csalódott és a párkapcsolatokat már jól megjárt lány néz vissza a tükörből.
A ‘nem akartam nemet mondani’ egy jól bejáratott frázis és szinte automatikusan egy szórakozóhely ugrik be, annak minden kellemes és kellemetlen oldalával. Benne a rengeteg ember és társkeresők a tánctéren. A dalszöveg viszont nem csak ezt eleveníti meg: „ilyen mint te nincs még egy Budapesten, tudom ki vagy és nehéz nemet mondanom, de van barátom” – egy olyan helyzet, amiben nincs megoldás és valójában morálisan is megkérdőjelezhető. A zenei felépítés viszont erősen az 1980-as évekre hajazó szintetizátoros pop, fülbemászó dallamokkal.
Ezek után nem megy messzire a téma: az ‘én is elég hülye vagyok’ egy tavasztól nyárig párt kereső nőről szól, aki már szinte beleunt a kutatásba, és mindegy számára, ki talál rá: „vágyok a végtelenre, beleugrom a véletlenbe”. De hiábavalók a próbálkozásai, mert a szám utolsó perceiben már mást sem hallunk mint: „nem a te hibád, nem csak a te hibád”.
Míg az eddigi számok a párkeresésre fókuszáltak, a ‘nézz’ a napra a meglévő kapcsolatok hibáit és az exek szellemét idézi meg. A „csak addig fénylik ameddig új” és az „addig bírjuk elviselni egymást amíg minden ok” idézetek gyorsan leírják a dal hozzáállását a szerelemről és a belefáradt kapcsolatokról is. Valamint a „Karold át a múlt derekát, mert visszavár” szövegrész egy régi szeretőhöz való visszatérést is tematizálja.
A zenei alap a Ricsárdgír hangzását viszi tovább, és arra építve a zenekar egy frissebb és popposabb albumot hozott létre. Elmerülhetünk a gondolatban, hogy képes lesz-e a zenekar valaha is tovább lépni és újat alkotni a magyar underground zenei színtéren egy olyan pedigrével, ami mögötte áll és árnyékként vetül az összes megjelent kritikára és megjelenésre. De ez a jövő zenéje.
Mondhatni, hogy rádióbarát mind az aláfestés, mind a szövegvilág, bár ez nem feltétlenül dicséret egy alternatív underground együttes számára.
Ezért az tudom mondani, hogy a téma megérdemli, hogy foglalkozzanak vele, de nem gondolom, hogy olyan, amit nem hallottam még sohasem. Ettől függetlenül kellemes és érdekes találkozás lehet a tigris szofi zenéje, főleg ha a nők kapcsolatokról alkotott gondolatait realisztikusan tudják megfesteni. Érdeklődve várom tehát mit alkot majd Éva Otthon.
