Megtartották a IV. Nemzetközi Antrozoológia Konferenciát Hajdúböszörményben. A tudományos és történelmi előadások mellett helyet kaptak olyan prezentációk is, amik a kortárs kultúráról, Krúbi zenéiről és performanszáról vagy éppen helyi, csupaszív küldetésekről szóltak.
A Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kara, valamint az egyetemen működő Antrozoológiai kutatócsoport idén negyedik alkalommal rendezte meg „Az ember–állat kapcsolat perspektívái” című nemzetközi konferenciát Hajdúböszörményben. Október 1-jén és 2-ántöbb, mint 60 előadáson osztották meg a legfrissebb tudományos eredményeket hazai és külföldi kutatók egyaránt, például a Széchenyi-díjas biológus és etológus Csányi Vilmos, vagy az Ausztráliából érkező professzor, Thom Van Dooren.
A konferencia a GYGYK Désány utcai campusának különböző épületeiben zajlott. A könnyebb tájékozódás érdekében a főbejáratnál világosan, jól érthetően kiplakátolták a szervezők, hogy melyik előadótermet merre találhatjuk. A programtervről papírokat osztogattak az információs pultoknál, de emellett online is elérhető volt mindenki számára.
A rendezvény egy megnyitóval kezdődött, ahol ismertették a két nap menetét és programjait, elmesélték a jelenlévőknek, mi is pontosan az antrozoológia, emellett pedig megfogalmazták a konferencia fontosságát is. Az esemény célja az volt, hogy különböző tudományterületek nézőpontjából vizsgálja az ember és az állat közötti viszonyt. Ez röviden azt jelenti, hogy a bölcsészet-, a társadalom- és a természettudomány irányaiból is megvizsgálták és bemutatták nekünk szakemberek ezt a kicsit nehezen megközelíthető területet. Szó esett természetesen a majmok evolúciós fejlődéséről is, de emellett helyet kaptak olyan előadások, amik például az állatokat ábrázoló tetoválások különböző jelentéseiről szóltak, vagy a boszorkányok alakváltásairól, állatmenhelyekről, sőt még állatokat említő versekről is.
A konferencia mindkét napján 3 különböző teremben zajlottak az előadások; az A épület termeiben magyar nyelven, a D épületben viszont angolul, hiszen itt kaptak helyet a külföldi prezentációk. Ebből fakadt a rendezvény nemzetközi jellege, hiszen 10 országból érkeztek ide szakmabeliek, hogy népszerűsítsék hazánkban is a kutatásaikat, eredményeiket. Az előadások nagyrésze egy időben futott, ami egyrészt pozitív, hiszen széleskörű témák felhozatala várta az érdeklődőket, másrészt negatív, mert ilyen esetekben, mikor párhuzamosan történik több program is, mindenképp lemaradunk valami izgalmasról. Például hiába keltette fel az érdeklődésem Czéher György: a magyar-török melák malak című előadása, ami a török hódoltság idejében élő kutyákkal kapcsolatos érdekességekről szólt, egy időben kezdődött Borbíró Aletta Krúbiról és a csirkékről mesélő prezentációja, és végül az utóbbit választottam.
Összességében szerintem kijelenthető, hogy amíg a bőség zavarával van problémánk, addig igazából nem is beszélhetünk komoly gondról.
Rengeteg esetben online formátumban történt a prezentálás, tehát nem volt jelen az előadó kutató. Ez ahhoz vezetett, hogy a technika ördöge meg tudta tréfálni az előre megtervezett menetét a programoknak. Sokszor akadozott a rendszer, az előadónak elment a hangja, viszont ő nem tudta, hogy mi nem halljuk őt. Előfordult, hogy akár 10 perces csúszással kezdődött el egy beszélgetés, hiszen nem tudott bekapcsolódni a prezentáló szakember. Ezek többnyire vicces jeleneteket okoztak, azonban itt-ott felfedeztem egy-két feszültebb, elégedetlen tekintetet is.
A felszólalások nem voltak egyoldalúak, hiszen még az online előadások esetében is volt lehetősége bárkinek kérdezni az előadó professzoroktól, szakemberektől. Emellett egy kerekasztalbeszélgetés is helyet kapott a programtervben, ami szintén interaktív jellegű volt. Kántor Barbara, Tóth Katinka és Lovas Kiss Antal beszélgetett a kutyák társadalomban betöltött szerepéről, akik örömmel válaszoltak a vendégek kérdéseire. A legtöbb prezentáció egyébként 15-20 percig tartott, ez sokat segített abban, hogy ne érződjön monotonnak a délután 6-ig tartó előadássorozat. Ha nem is olyan gyorsasággal váltakoztak a témák, mint akár ahogyan a TikTok-on eltérnek az egymást követő videók tartalmai, így is viszonylag “pörgősnek” nevezném a rendezvényt.
A szervezők próbálkoztak olyan témákat beemelni a konferenciára, amik nem egyformák, illetve széles körben érdekesek lehetnek minden korosztály számára. Például Kis Gábor a Harry Potter univerzumába kalauzolt el minket az előadása keretein belül.
Többek között arról beszélt, hogy a varázslók úgynevezett patrónusai (pajzsként szolgáló védelmező varázslat), miért pont azok az állatok, amiket az író meghatározott nekik, valamint milyen összefüggésben áll ez a személyiségükkel.
Ez az előadás informatív lehetett még a lelkes Harry Potter-rajongók számára is, hiszen akár újabb részleteket tudhattak meg kedvenc karaktereikről. Nincs ez másképpen a már említett Krúbiról szóló előadás esetében sem. Itt a koncertjein megjelenő csirke szimbólumát taglalta Borbíró Aletta.
A baromfi különböző olvasatok szerint jelképezheti magát Krúbit is, a közönségét, vagy éppen általánosan a nőket, mint társadalmi közösséget.
Emellett a dalainak szövegeiről beszélt nekünk, hogy miféleképpen értelmezhetőek a trükkös sorai.
Olyan előadásokon is részt vettem, amik vállalkozó emberek küldetéseiről szóltak. Ilyen volt például Molnárné Bodnár Réka Kata prezentációja is, ahol a CANoda – a bolDOGság szigete nevű, segítségre szoruló kutyákkal foglalkozó kezdeményezéséről tartott egy beszédet. Emellett felszólaltak különböző menhelyek ügyeiben is, valamint beszéltek a helyes állattartásról is.
Ezeknek a prezentációknak az volt a célja, hogy minél több emberhez eljusson a hírük, ezáltal nagyobb hangsúly helyeződhet az állatvédelemre és az állatvédők munkájára.
Aktuálisabb témák is kaptak teret a konferencia ideje alatt. Ilyen volt Nemes László előadása is, ami a száj- és körömfájás járvány alatt elpusztult állatokról, főként tehenekről szólt. Egy érzékenyítő kisfilmet tekinthettünk meg, amiben a szörnyű körülményeket mutatták be nekünk, miként vesztették életüket ezek a haszonállatok.
Ha valaki arra számított, hogy különböző állatokkal fog találkozni a konferencia során, annak nagyot kellett csalódnia. A két nap alatt összesen három kutyával találkozhattunk, annak ellenére, hogy egy állatokkal foglalkozó eseményen vettünk részt. Egy lóasszisztált pedagógiával foglalkozó előadáson csupán a kivetítőn láthattunk lovakat. A prezentáló Hok Andrea úgy fogalmazott, megkíméljük a vendégeket attól, hogy lovakat hozzunk be ide az előadásra. Nyilván egy konferenciáról van szó, és egyébként nehezebben lett volna megoldható, de többen is, akik ellátogattak megtekinteni ezt a konferenciát, elmondásuk szerint hiányolták magukat az állatokat.
A rendezvényen viszonylag sokan vettek részt, főleg a napok elején, a termekben nagyjából tele voltak az ülőhelyek. A jelenlévők nagyobbik része fiatalokból, egyetemistákból állt. Azonban árnyalja ezt a képet, hogy a Debreceni Egyetem meghirdetett egy szabadon választható kurzust, aminek a teljesítésének feltétele az volt, hogy a hallgatók részt vegyenek ezen a konferencián. A tárgy elvégzéséért cserébe 3 kreditet kapnak a tanulók, így elég népszerűvé vált az egyetemisták körében ez az antrozoológiai konferencia.
