Október 16-án egy premier előtti vetítés és beszélgetés keretein belül mutatták be a budapesti Mammut mozijában Olasz Renátó színész-rendező első nagyjátékfilmjét. A vetítést követően Till Attila moderálásában folytatott diskurzust Rainer-Micsinyei Nóra színésznő-humorista, Kovács András Péter humorista és maga a rendező, Olasz Renátó.
A film egy Budapestről karácsonykor vidékre hazatérő testvérpár, Bianka (Waskovics Andrea) és Milán (Olasz Renátó) szemszögéből mutatja be a sokak számára ismert helyzetet: az otthoni emberek és körülmények változatlanságát, valamintaz elkerülhetetlen felismerést; bár a helyzetek ugyanazok, az érzés már nem a régi – ők megváltoztak.
A régi szerelmek, barátok, problémák mind ugyanabba a pálinkával, cigifüsttel és Zámbó Jimmyvel átitatott képbe fagytak, ami egykor egy izgalmakkal és tervekkel teli élet ugródeszkájának tűnt.
Mindez kiegészül a szereplők harmincas éveinek kérdőjeleivel, útkeresésével: hova tartanak, mik a céljaik – és ezek elérése vajon lehetséges-e egyáltalán?
A vetítés 19 órától vette kezdetét, de már jóval előtte egészen nagy tömeg gyűlt össze a popcornos és jegykezelős pultok előtt – aki épp jókor érkezett, elcsíphette a beszélgetés több résztvevőjét is – mi például így leshettük meg, mi Rainer-Micsinyei Nóra mozis menüje (popcorn).
A beszélgetés során a közönség rengeteg értékes kulisszatitkot ismerhetett meg az alkotás készítési folyamatairól, de a film történetével kapcsolatosan is egy őszinte, mély, humoros párbeszéd bontakozott ki. A forgatás összesen tizenhat napból állt, ebből tíz nap januárban, hat nap júniusban zajlott.
A Minden csillag különlegessége, hogy forgatókönyv nélkül, teljesen improvizációkra épülve készült.
Olasz Renátó elmondása szerint ez az alkotási forma sokkal szabadabb teret szült a koncepció kibontakoztatásához, ahogy a szereplők számára is, akik közül többen nem színészek, de valamilyen módon mind kapcsolódtak a rendezőhöz. A film karaktereit az úgynevezett „emlékgyártás” segítségével építették fel – a színészek maguk alkották meg karaktereik életét, háttértörténeteit, de nem azzal a céllal, hogy mindez bekerüljön a filmbe, hanem a hitelesség, a szerepek átérezhetőségének, a színészi gátlások feloldásának érdekében.
Az improvizatív gesztusok nemcsak a színészi játékot jelentették a forgatás során – szóba került a filmben többször szereplő ló, amiről a közönség megtudhatta, hogy az állat egy véletlen során került a filmbe, miután a helyszínen élő ismerős lótulajdonosok felajánlották a forgatásban való részvételre (de a stáb kikötése volt, hogy csak akkor kérik, ha bevihetik a kocsmába – ami így is lett). Ezen felül a driftelős jelenet is egy kézenfekvő lehetőségként került be, ugyanis az egyik színész rendelkezett ilyen háttérrel.
Szó esett a filmben is kiemelt szerepet kapó alkohol kérdéseiről is. A beszélgetés résztvevői az alkohol társadalmi súlyát firtatták, arra a felismerésre jutva (ami a film felismerése is), hogy a magyar társadalomban az ivás súlyozott jelentőséggel bír a társasági (és egyéni) élet terén. Azonban később ezt a gondolati szálat tovább vezetve arra a konklúzióra jutottak, hogy mégis létrejött egy generációs szakadék és a fiatalabb korosztály már kevésbé helyezi középpontba a mindennapi ivás tevékenységét – avagy „a jó ivók már meghaltak”, idézte Kovács András Péter egy régi történetből.
Ugyanúgy a humorista jegyezte meg azt is, hogy a látszólagos különbség az a pesti és a vidéki „ivók” között, hogy a vidékiek figyelnek egymásra, míg a pestiek nem biztos, hogy segítenek, ha látnak valakit, aki kicsit túllőtt a célon aznap este.
A Minden csillag címválasztásáról is szó esett: Olasz Renátó elmondta, hogy a cím született meg először – tartalmilag az emberi kapcsolatokra, a köztük lévő távolságra utal.
Ami a forgatás körülményeit illeti, a rendező egyfajta „táborhangulatról” számolt be: a napi két felvett jeleneten túl a felvételek helyszínéül szolgáló (már bezárt) kocsma a forgatás idején a film készítőinek főhadiszállásaként is szolgált.
Olasz Renátó, amikor arról kérdezték, volt-e olyan filmes inspiráció, ami a felkészülést segítette, elmondta, hogy bár konkrét alapként semmi nem szolgált számára, két filmet a hangulatuk miatt minden színésszel megnézetett: az 1959-es Shadowst és az 1984-es Stranger Than Paradise-t – mindkét film fekete-fehér megjelenítést választott, ahogy a Minden csillag is tudatos döntésből adódóan lett ilyen.
A fő történeti szál – hazatérés, útkeresés, kilátástalanság – kapcsán sok szó esett a visszatérés élményeiről.
„Látod, hogy mik a vágyak és ahhoz képest mi a valóság – és a [köztük lévő] különbség az, ami nagyon gyomorba vág.”
– foglalta össze Kovács András Péter a fiatalkori elképzelések és a jelen valóságának összehasonlítását.
A beszélgetés során többször hangsúlyos pozícióba került a téma univerzalitása: az, hogy szinte minden otthonról „kirepülő” találkozott már a filmben megjelenített archetípusokkal. Azokkal, akiknek egész életük egyetlen településhez (és annak szűk környezetéhez) kapcsolható, az „ottragadtak”, akikben kevés késztetés van a kiszakadásra (vagy egyáltalán nincs) – és a hozzájuk fűződő bűntudat érzése. Ez a bűntudat arra vonatkozott, hogy miért érezzük rossz tettnek azt, ha elhagyjuk a családi fészket – erre a társadalmi tünetre a film is egy konkrét jelenetben tért ki, amire valójában egyetlen magyarázatként a (nagyrészt az idősebbek általi) bűntudatkeltés szolgált.
Rainer-Micsinyei Nóra a film költőiségét emelte ki: szerinte bátor vállalás a jelenlegi független filmes körülmények között ilyen szabad, művészi alkotást készíteni, amikor a legtöbb független filmet közönségfilmnek szánják, hogy visszahozza a költségeit.
„Iszonyú erősnek tartom […], amikor valaki meg meri csinálni azt, amit gondol.” – emelte ki Till Attila is.
Az esemény végén a nézőknek szintén lehetősége nyílt kérdéseket feltenni. Így merült fel a beszélgetés során már sokadjára, hogy a film tudatos döntése-e, hogy a nézők szinte semmit nem tudnak meg a helyszínről, a szereplők életéről és egyáltalán a történet körülményeiről. Olasz Renátó kiemelte, hogy szerinte ezek mind olyan információk, amik a mondandó szempontjából elhanyagolhatóak; ezzel is utalva arra, hogy a témák és a filmben megjelenő helyzetek bárkire, bárhol, bármikor ráilleszthetőek – ez adja a film igazi, őszinte, erősen magyar mivoltát.
Képek: Minden Csillag, Kino Alfa
