Besenyőtelken immár tizenegyedik alkalommal rendezte meg éves versenyét a Besenyőtelki Lovas Hagyományőrző Egyesület október 19-én. A Bajnokok Napjának elnevezett eseményen nemcsak a fogathajtók mérhették össze képességeiket, hanemegy főzőversenyen is indulhattak csapatok, mindezek mellett pedig gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek is rengeteg programmal készültek a szervezők. Barátaimmal látogattam el erre az eseményre, amely minden részletében egy igazán nosztalgikus és ízig-vérig falusi esemény volt.
A nap korán kezdődött, mivel úgy döntöttünk idei látogatásunk alkalmával megmérettetjük magunkat a gasztro kupán, ami azt jelentette, hogy már a napfelkelte előtt fel kellett ébrednünk, megkezdeni az előkészületeket, majd hozzáfogtunk a főzéshez. Természetesen az októberi hideg ellenére hamar összeszedtük magunkat; miután elmentünk finom, friss kenyeret venni egy helyi pékségbe, már reggel hétkor sörrel a kezünkben gyújtottuk meg a tüzet, amely fölött az akkor még üresen várakozó bogrács készült mai feladatára. A szervezők által biztosított húst – amit már az előző napon átvettünk – elkezdtük feldolgozni, közben a rivális csapatok is lassan megérkeztek. Mint az kiderült, kicsit korán keltünk, és túl hamar foglaltuk el a helyünket. Amikor odaértünk, még csak a hivatalos konyha szakácsai főztek a sörsátruk alatt, hogy a rengeteg étel, amit el kellett készíteniük, tálalható legyen, mire a versenyzők és a látogatók a helyszínre érnének. A többi csapat olyan nyolc óra környékén érkezett meg, addigra a mi ételünk bőven túllépett a kezdeti fázisokon, a feldolgozott húst már fűszereztük.
A többiekkel ellentétben mi nem pörköltöt főztünk, hanem egy jó csípős gulyáslevest, ami kockázatosnak tűnt elsőre, de úgy gondoltuk, jobban járunk ezzel az étellel. A főzés és természetesen a bor és sör fogyasztás folytatódott tovább, még a szomszéd csapattal is koccintottunk az általuk hozott pálinkával ünnepelve azt, hogy már nincs olyan hideg, mint reggel. Kilenc órakor sor került a megnyitóra, ekkorra már a versenyzők is bőven megérkeztek. A Besenyőtelek és Dormánd közötti mező – ahol az eseményt tartották – gyorsan megtelt lovakkal és az őket szállító autókkal, utánfutókkal és természetesen ekkorra már az életmentő kávét, illetve a kürtőskalácsot kínáló árusok is megérkeztek.
A fogathajtás első fordulójából jó pár kört megnéztünk, mire egy jó barátom elmagyarázta nekünk, pontosan mi is a cél ebben a sportban.
A fogathajtóknak egy előre kijelölt pályán kell végig vezetni a fogatokat,
amelyeket egy vagy két ló húzott ezen az eseményen és a pályán több bólya is el volt helyezve, amelyek tetejére egy-egy labdát raktak. A hajtók célja: a bólyák között elhaladva úgy kellett irányítaniuk a lovakat, hogy mihamarabb végigérjenek a pályán a lehető legkevesebb labdát lelökve, azonbanha ez nem sikerült, ezért büntetés jár. Az első forduló végére a környező falvakból és településekről is érkeztek emberek. A verseny hangulata az előző években is hasonló volt:
maga a sport van a középpontban, azonban ez az esemény leginkább egy falunapra emlékezteti az idelátogatókat.
A verseny megfigyelése után sétáltunk egy kört, hiszen érdekelt minket milyen az atmoszféra a rendezvény többi részén, ugyanis reggel óta a főzőhelyünktől csak a versenypálya mellé látogattunk el. Az egész placcon jó volt a hangulat, a zene egész nap szólt a pálya melletti épületből, ahonnan kommentálták a rendezvény további eseményeit.
A kakas nyalókákat áruló kofáknak természetesen nem tudtunk ellenállni,
így bevásároltunk mindenféle finom cukorkából, éppen csak annyit, hogy ne lakjunk jól ebéd előtt. Az egész eseménynek nosztalgikus hangulata volt – pont emiatt az árus miatt. Annak, aki vidéken nőtt fel, egy ilyen esemény nosztalgikus és egyben új emlékeket is tud nyújtani – barátaimmal továbbra is örömmel látogatjuk ezeket a falunapokat. Körbemászkálva sokat nevettünk azon, mennyivel jobb játékokat árulnak a mai gyerekeknek, mint amik akkor voltak kaphatók, amikor mi könyörögtünk szüleinknek hasonlókért. Miután körbejártuk a helyszínt, visszatértünk az ételhez és folytattuk a főzést.
Pont ekkor látogatók érkeztek hozzánk
Ragó Zsolt versenyszervező és Dr. Pajtók Gábor országgyűlési képviselő személyében. Ragó Zsolt egy jó barátom és csapattagunk, nagybátyja, ezért odajött hozzánk ellenőrizni, hogy jó ételt készítünk-e és jól érezzük-e magunkat. Dr. Pajtók Gáborral is beszélgettünk egyet, habár nem koccintottunk, de örült neki, hogy ilyen fiatalokkal is találkozik egy ennyire vidéki eseményen. Még úgy is, hogy főszakácsaink egy jó barátom édesapja és két barátja volt, mi számítottunk a legfiatalabb csapatnak. Miután néhány képet készítettünk vele, igazán közvetlen hangulatban társalogtunk egyet. Nem sokkal később pedig érkezett hozzánk a hír, hogy hamarosan vihetjük az ételt a zsűrinek.
A hatalmas kondérban – reggel óta – fortyogó gulyásleves illatánál már csak az íze volt jobb, így amikor tálaltuk az ételt, arra is figyeltünk, hogy a kinézete szintén tükrözze pozitívumait. A zsűrizésre várakozva egyre többen lettünk, dél felé járt az idő, amikor elkezdtek megérkezni további barátaink, így a már alapvetően is héttagú csapatunk tizenkét főre bővült.olytatva az italaink fogyasztását, közben a helyszínen mászkálva vártuk az eredményhirdetést, s végül mi is megettük a részünket a reggel óta készülő csípős gulyáslevesből, aminek illatára többen is érkeztek. Őket szintén egy jó emberes adaggal megkínáltunk és pozitív véleményeket kaptunk tőlük, páran még haza is vittek belőle.
Elérkezett a zsűrizés ideje és mind a tizenkét csapat odagyűlt az étkező sátorhoz ahol megtörtént az eredményhirdetés. Tizenkettő csapatból a mi ételünk a hatodik helyet kapta, amelynek örültünk, hiszen mégis ez volt az első alkalom, hogy részt vettünk ezen a versenyen. Az eredményhirdetés után elkezdődött a fogathajtó verseny második fordulója, ezt sajnos nem tudtunk végignézni, ezért összepakoltuk a dolgainkat és a megkapott serlegünkkel, oklevelünkkel és jelvényünkkel elhagytuk a helyszínt.
Mindig élvezek ellátogatni ilyen vidéki eseményekre. Nagyon szép varázsa és lelke van ezeknek a rendezvényeknek, és még inkább öröm, hogy közeli barátokkal tudunk ezeken aktívan részt venni. Én személy szerint alig várom a következő évi fogathajtó versenyt, hogy ismét főzhessünk, és talán dobogós helyet is elérjünk.
