Hogyan törjük meg az örökölt családi mintákat? címen indult útnak Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus legújabb országos előadói turnéjára, melynek egyik állomása között szerepelt Debrecen. A hatalmas érdeklődésnek köszönhetően a lemaradt érdeklődőnek kedvezve meghirdettek még egy előadást. Orvos-Tóth Noémi a transzgenerációs átadásokokról beszélt, a felnőtt párkapcsolatokra gyakorolt korai kötődés hatásairól és ezeknek a traumáknak egy életen át tartó befolyásáról.
Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus dupla előadást tartott 2025. október 29-én a debreceni Kölcsey Központ Nagytermében. Az első alkalomra este került sor, pontosabban 18:00-kor kezdődött, míg a második közvetlenül utána, 20:15-ös kezdéssel volt meghirdetve, azonban az első előadás befejezése kissé eltolódott, tehát az embertömeg ki- és beengedéséből adódóan a duplázás már egy kicsit késve, 20:28-kor startolt el. A második előadás kezdetéig a jegyek 97%-át adták el, mindössze 34 darab ülőhely maradt üresen. A látogatók szép számmal csordultak be a Nagyterembe, ahol szinte majdnem az összes rendelkezésre álló helyet azonnal elfoglalták. A hatalmas tömegnek és az annál is nagyobb beltérnek köszönhetően nyugodt, már-már egy méhraj duruzsolásához hasonlító atmoszféra jött létre. A színpad falára egy QR-kódot vetítettek, mely egy Google kérdőív kitöltésére ösztönözte a közönséget, ennek kitöltésével hozzájárulhattak egy felméréshez, ami a témával kapcsolatos családi, intimebb magánéleti kérdésekkel foglalkozott.
A lámpák fényeit lejjebb vették, majd az előadásba frappánsan, az érzelmeket megrendítő módon vágtak bele.
A kivetítő félhomályában egy kiselőadást láthattunk. A narrátorok különböző negatív, legtöbbször a szülők szájából elhangzó mondatokat soroltak fel, például „Már megint mit tettél?”, „Olyan vagy mint az apád!” stb. Ezeket a mondatokat a vetítőn vizuális képi anyag is kísérte, melyek összhatása egy eléggé érzelemdús kezdést nyújtott.
A duruzsolás hamar síri csenddé változott a vetítés alatt és után is, mivel ez a pár perc olyan erős hatást gyakorolt a közönségre, hogy a levegő szinte megfagyott a teremben. Ahogyan azt a pszichológus is megjegyezte: igaz, nem tud másfél óra alatt mélyebben, részletekbe menőleg körbejárni a témát, azonban néhány ízelítőt felszínesen kapargatni fog. Segíteni szeretne, hogy az alapvető problémákat észlelhesse a közönség.
„A családi minta olyan, mint a háttérzene” – mesélte a pszichológus sokatmondó, de mindenekelőtt igen mélyreható meglátását. Az esti előadás közben több hasonló gondolatot fogalmazott még meg. Állítása szerint mindenki újszülöttként egy egyedi, családon belüli mintába születik, amibe bele kell tanulnunk.
Ennek viszont eredménye, hogy később felnőve, a családon belül észre sem vesszük a „hibákat”, mivel ezeket mi is beépítettük az életünkbe, ezt szimbolizálja a „háttérzene”.
Összességében az egész előadást három nagyobb szakaszra lehetett bontani. Az első rész magunkról, azaz a múltbéli sebeinkről szólt, a saját lelkivilágunkról. A második az édesanyák helyzetéről beszélt a családokban; mondván a nő a törődés, gondoskodás jelképe. Nem utolsósorban pedig az édesapák helyzete sem maradhatott ki a családokban; itt azt a témát feszegette Orvos-Tóth, hogy a férfiak többek között az erőt szimbolizálják. Szerinte a családi mintáinkat több (akár három) generációnyi felmenőnktől tudjuk örökölni, mind a jót, de ezzel együtt a rosszat is. A pszichológus felhívta mindenki figyelmét – az előadás alatt nem egyszer –, ezeket az örökölt sorsokat megváltoztathatjuk, mi lehetünk az a generáció, akik megtörhetjük ezt a folyamatot, hiszen nem kell nekünk is tovább adni a saját gyermekeinknek, unokáinknak. Rámutatott olyan tipikus társadalmi problémákra, mint az alkoholizmus, amik nélkül könnyebb lenne az életünk. Hitelesen, nagymértékű felkészüléssel állt az egész előadáshoz, forrásokkal színesítve azt, mindig megerősítette magát, különböző kutatásokkal alátámasztotta a kijelentéseit. Előadását még hitelesebbé tette azáltal, hogy saját és a kollégái praxisában megtörtént eseteket mesélt el.
Az estét tovább színesítette a saját családi élményeivel, ezzel is közelebb hozva személyes életéhez a közönséget.
A hallgatóság bő másfél óra alatt több érzelmi mélységet és magaslatot is átélt, amit az előadónak visszacsatolásképpen néhol hangos nevetéssel, néha tapssal, vagy akár síri csenddel jelzett. Ezt a fajta kommunikációt úgy érte el, hogy a kutatásokon, statisztikákon és tapasztalatokon át kicsit lazán próbálta átadni a lényeget, hogy az előadás szakmaisága ne csorbuljon. Ezzel is egy kellemes szerda esti hangulatot tudott teremteni a debrecenieknek Orvos-Tóth Noémi. Kijelenthetjük, hogy ez nem egy átlagos pszichológiai témájú előadás volt, a doktornő interaktívan próbálta bevonni a hallgatságot. Az est elején egy mini terápiás alkalmon vehettünk részt. A szemeinket be kellett csukni, majd egy régi gyerekkori emléket kellett felidézni. Saját magunkon önvizsgálatot tartva kérdéseket tett fel közben: Milyen érzelmeket kelt fel bennünk ez a bizonyos élmény? Érzünk-e nyomást a mellkasunkban, vagy sem? Természetesen mindenkinek magában kellett válaszolnia ezekre a kérdésekre.
A doktornő szavaival élve “Minden családnak megvan a maga kottája”, amit mindenki a családon belül el tud játszani.
Ez minden családban egyedi, erre azonban csak akkor jöhetünk rá, ha találkozunk a családon kívüli környezettel, például más családdal egy új kapcsolat révén. Ez az egyediség nem okoz problémát, azonban tudni kell kezelni. Csak ekkor jövünk rá igazán, ha esetleg „gikszer” van a rendszerben, vagy hogy mások egészen máshogy értelmeznek számunkra alapvető szituációkat.
Az előadás voltaképpen keretes szerkezetű volt, hiszen a végére ismét a kezdő gondolathoz tért vissza: a kiskorunkban kapott rossz, legfőképpen bántó gondolatok (amelyeket többnyire a szüleinktől, családtagoktól kaphattunk) próbálják befolyásolni a jövőnket, és ha ezt meg akarjuk akadályozni, a jelenünkben kell változtatni, méghozzá úgy, hogy a rossz családi mintákat elengedjük. Itt jön a nehézség, ugyanis ennek a felismeréséhez mély önismerettel kell rendelkeznünk.
Egyszerűen megfogalmazva, ha változtatni szeretnénk, akkor dolgoznunk kell magunkon. Ennek árán jutunk el az örökölt sorstól a szabad akaratig.
Az előadás sikerét és a magas érdeklődést nemcsak az eladott jegyek számából tudtuk érzékelni, hanem a nézőközönség hangulata is árulkodó volt. Kifejezetten sok embert érdekel, hogy hogyan törjük meg az örökölt családi mintákat.
Az előadás 22:08-kor ért véget. A hatalmas embertömeg nagy része távozott az épületből, azonban egy kisebb csoportban néhány érdeklődő még ott maradt, mivel a folyosón meg lehetett vásárolni a pszichológus három kiadott könyvét és kártyajátékait. A könyvespulttal szemben pedig személyesen Orvos-Tóth Noémi aláírta a könyveket, illetve még fotózkodni is lehetett vele, amely lehetőség igen nagy népszerűségnek örvendett. Egy biztos, a debreceniek egyértelműen jelezték, hogy városunkban nyitottak a gondolataira, tehát úgy látszik, Debrecenben is van igény ilyesfajta, pszichológiai témákat boncolgató eseményekre, előadásokra. Nem csalódtunk, a kilencven perc alatt a közönség szinte mindent megélt, egészen az örömtől a szomorúságig, olyan mélységekkel, melyet más előadáson még nem tapasztaltam.
Borítókép: Orvos-Tóth Noémi Facebook-oldala
