Két hatalmas Soba tészta integet és a pulthoz invitál. Jack Sparrow kapitány egy standnál különböző termékeket árul. Egy lelkes csapat a táncoktató instrukcióira figyelve igyekszik elsajátítani a koreográfiát, miközben Darth Vader egy boba teával a kezében szemmel tartja őket – a legfurcsább pillanatképekkel találhatta szemben magát az érdeklődő tömeg, mikor ellátogatott a 2025-ös Őszi MondoConra.
A MondoCon egy 2005 óta minden évszakban megrendezett nagyszabású rajongói esemény, amely töretlen népszerűségnek örvend Magyarországon. Leginkább az animék, a japán képregények, a videójátékok, és számos hasonló terület kedvelőinek szól. A hétvégi programsorozatnak idén ősszel is a Hungexpo biztosított helyet, amely reggeltől estig egy színes, lelkes, és vidám kavalkádra hasonlított.
Már a metrón és az utcán sétálva is feltűnést keltettek a jelmezesek, azaz a cosplayesek, akiket követve senkinek nem okozott nehézséget megtalálni a helyszínt. Az új résztvevőknek valószínűleg nagy meglepetést okozhatott, hogy a legtöbben mennyire komolyan vették a beöltözést, ez azonban korántsem szokatlan a MondoConra járók körében.
Animék, filmek és videójátékok szereplői nézelődtek mindenfelé – némelyikük kifejezetten akadályozta a közlekedést a hatalmas szoknyájával vagy a hátára csatolt életnagyságú szárnyakkal.
A népszerűbb jelmezek közé tartoztak az idén megjelent Kpop Demon Hunters különböző karakterei – a filmmel kapcsolatban több programon is részt vehettek a rajongók, például egy tematikus cosplay fotózáson vagy kicsit tudományosabb jellegű előadáson. A közkedvelt szereplőkön kívül pedig ezúttal is felbukkantak azok a jelmezesek, akik láttán akaratlanul is felmerül a gondolat, hogy talán ez egy elvesztett fogadás eredménye lehet – közéjük tartozott három hatalmas T-rex, akiket még a rendszeres látogatók sem tudtak hova tenni. Természetesen bőven előfordultak civil ruhások is, úgyhogy a beöltözéstől idegenkedőknek sem kellett attól tartania, hogy kívülállókként tekintenek rájuk.
A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is rengetegen látogattak el a MondoConra; aki hajlamos arra, hogy rosszul legyen a tömegben, annak ezt érdemes számításba vennie, ahogyan azt is, hogy a helyszíni jegyvásárlók sora szinte végtelen. Az elővételben vásárlókat azonban a körülményekhez képest gyorsan beengedik. A hatalmas tömeg a programoknál is problémát jelentett – kifejezetten nehéz volt odajutni a standokhoz, sokat kellett várni arra, hogy megkapjuk a rendelt ételt, s szinte lehetetlen volt leülni. A tapasztaltabb látogatók erre azonban már felkészültek: többen hoztak magukkal plédet, amire az udvaron, vagy az épületen belül valamelyik sarokban kényelmesen lepihenhettek, így meg tudták enni az ebédjüket anélkül, hogy bárkit zavartak volna.
Az épületbe beérve egyből megcsapta a látogatókat a fülledt levegő és az émelyítő ételszag. A programok több termen belül zajlottak, amelyek között viszonylag könnyen el lehetett tévedni. Két hatalmas teret biztosítottak a standok számára, így a helyszín egy alternatív termékeket árusító vásár hatását keltette, ahol kaphatóak voltak például mystery boxok, amelyek sorozatokkal kapcsolatos zsákbamacskának felelnek meg.
Sajnos a legtöbb áruval az a súlyos probléma állt fenn, hogy csak csillagászati áron lehetett beszerezni őket, és nem úgy tűnik, mintha ez a közeljövőben megváltozna.
Aki azzal a céllal látogatott el az eseményre, hogy merchet vásároljon, annak rendesen a zsebébe kellett nyúlnia, akármilyen apróságot vett. Rengeteg autentikus ázsiai étel kóstolására is volt lehetőség – a látogatók gyakorlatilag csak keleti finomságokból válogathattak, az ettől idegenkedők számára pedig hamburgert készítettek –, sajnos azonban ezeknek az ára is hihetetlenül magas volt, ezért sokan inkább az otthonról hozott ebédjüket választották.
A Nagyszínpad előtti székek mindig tele voltak – a szervezők gondoskodtak arról, hogy ne unatkozzon senki. Az egyik legjelentősebb program a Death Note Musical volt, amely egy eredetileg japán színpadi darab magyar fordítása. Az előadás premierjének a 2023-as Őszi MondoCon adott teret, a nagy sikerre való tekintettel pedig idén ismét elhívták a csapatot. A nézők között vegyesen előfordultak olyanok, akik már ismerték a dalokat, és olyanok is, akik most hallották őket először. A színdarabbal egy olyan klasszikus animét idéztek fel, amely sokaknak a bevezető sorozat volt a japán rajzfilmek világába. A hosszú taps nem maradt el – az időnként elkerülhetetlenül becsúszó hamis hangok ellenére vitathatatlanul sok munkát fektettek bele a színészek, hogy a közönség számára egy élvezhető előadást hozzanak tető alá.
A musicalt követően egyből megkezdődött a – sokak által talán leginkább várt – cosplay verseny.
Egy új kategóriát is bevezettek: a Cosplay Halloween Catwalkot, amelyre elsősorban olyan versenyzők jelentkezését várták, akik korábban még soha nem mutatták be jelmezeiket színpadon, így lehetőséget adva azoknak is, akik nem mernek a már tapasztaltabb társaikkal versenyezni. A műsorvezetők külön kérték a közönséget, hogy legyenek kedvesek a versenyzőkkel, erre azonban nem volt szükség – az öltözetükkel és színpadi jelenlétükkel a „profik” között is megállták volna a helyüket, lenyűgözve ezzel a nézőket és a zsűrit.
Nem maradt üresen a tér az Előadói színpadnál és a Workshop Cornernél sem. Az előbbinél leginkább edukatív előadások, kerekasztal-beszélgetések és tematikus kvízek kaptak helyet. Ezek idegennek is hathatnának a szórakoztató programok mellett, mégis megtalálták a saját közönségüket, és egy idő után még azok is érdeklődve hallgatták a beszélgetéseket, akik eredetileg csak pihenni ültek le. Az alkotósaroknál mindig hatalmas sor állt, és olyan sokáig kellett várni arra, hogy az érdeklődők asztalhoz jussanak, hogy végül inkább letelepedtek a földre a terem közepén. Halloween tematikájához illően kifejezetten népszerű volt a kabala szellemfigurák festése, a kézműveskedéshez pedig összesen két asztal állt rendelkezésre, ami láthatóan kevésnek bizonyult; jóval a kiírt időpontok előtt oda kellett érni azoknak, akik biztosak akartak lenni abban, hogy nekik is maradnak még alapanyagok.
A MondoCon nemcsak az ázsiai kultúra, hanem a különböző játékok szerelmeseinek is kedvez. Számos videójátékot ki lehetett próbálni, a profibbak pedig többfordulós bajnokságokon is részt vehettek, amelynek szintén megvolt a maga közönsége. Természetesen a Just Dance is mindig foglalt volt, akit viszont komolyabban is érdekelt a tánc, annak lehetősége nyílt meghívott tánctanároktól elsajátítani egy rövid, egyszerű, de mégis látványos koreográfiát. A tánctérnek egy félreesőbb részen biztosítottak helyszínt, amit ennek ellenére is sokan megtaláltak, és még nézők is akadtak az ott lévő asztaloknál ebédelők személyében. Ugyanitt később a bátor jelentkezőknek lehetősége nyílt kipróbálni a japán kardművészetet is és megküzdeni egymással. A társasjátékokat már jóval kevesebben választották időtöltésnek, annak ellenére, hogy bőven lehetett közöttük válogatni; az asztali szerepjátékok viszont népszerűek voltak – sokan itt ismerkedtek meg a műfajjal.
Az egész eseményt átjárta a barátságos, közvetlen hangulat. Az épületen kívül sorban álltak a jelmezesek „free hug” táblákkal a nyakukban – nyugodtan meg lehetett ölelni a kedvenc szereplőket, vagy akár fotózkodni és beszélgetésbe elegyedni velük.
Sokan kifejezetten azzal a céllal érkeztek, hogy más rajongókkal is találkozhassanak; időnként leszakadtak a baráti társaságuktól, és csak később csatlakoztak ismét hozzájuk, új közös képekkel és ismerősökkel gazdagodva. Az esemény egy pontján még a – minden magyar buliban kötelező – vonatozás is kezdetét vette, az Ördög útja néptáncról nem is beszélve, amely ebben a színes parókás, festett arcú közegben különösen meghökkentő, ugyanakkor vidám látványt nyújtott. A MondoConra járók közössége elképesztően befogadó, amennyiben pedig az első látogatók is nyitottan állnak hozzá ehhez a különleges világhoz, akkor garantáltan jó élményekkel térhetnek haza.
