A nemzetközi utánpótlás legjava lépett jégre a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség által szervezett tizennyolcadik Mikulás Kupán, amely a 2025/2026-os Magyar Kupa sorozat egyik legfontosabb állomása volt. A mára profi közép-európai bázissá nőtt esemény története egészen a TRGSE városligeti kezdeményezéséig nyúlik vissza: az egykori tizenöt-húsz fős, családias örömkorcsolyázásból mára a régió egyik legstabilabb, műkorcsolyával is kiegészült versenye született meg.
A hétvégi versenyzők számára azonban a nosztalgia helyett a kézzelfogható eredmények voltak a fókuszban. A 2025/2026-os versenyszezonban a Mikulás Kupa a négyállomásos Magyar Kupa sorozat szerves része, a Csizmadia Kupa, a Jász Kupa és a Tisza Kupa mellett. A tét évről évre nő, a szabályrendszer pedig szigorú kereteket szab a fejlődésnek. A jelenlegi kiírás szerint a sorozatban csak az a magyar versenyző kerülhet az év végi összesített értékelésbe, aki legalább két eseményen jégre lép. Ez a kitétel különös nyomást helyez a versenyzőkre és az edzőkre egyaránt: itt nem lehet “ellógni” egyetlen futamot sem, minden megszerzett pontnak súlya van a bajnoki címért folytatott harcban.
Az életkori kategóriák (A-tól F-ig) szerinti bontásban a versenyzők kizárólag a saját korosztályukban gyűjthetnek pontokat, ami biztosítja a tiszta versenyt, ugyanakkor a legkisebbeknél, a G korcsoportnál a rendezők gyakran összevonják a mezőnyt az F kategóriával. Ilyenkor a hosszú-, rövid- és középtávokon elért eredmények alapján rangsorolják a legfiatalabbakat, lehetőséget adva nekik, hogy az idősebbek tempóját átvéve fejlődjenek. Ez a szakmai struktúra alapozta meg a hétvége magas színvonalát és biztosította a folyamatos fejlődési lehetőséget a legkisebbek számára is. Bár a szurkolók számára az éremcsaták jelentik a csúcspontot, minden versenynapon megtörtént a mezőny érdemi rostálása is. A statisztikák alapján a magyar klubok – kiemelten a Jászberényi SE, a Ferencváros, a Szegedi Korcsolyázó Egyesület és a debreceni DSI – versenyzői dominálták a mezőnyt, sok esetben esélyt sem hagyva a nemzetközi riválisoknak.
A hétvége vitathatatlanul legkiemelkedőbb teljesítményét a Junior C korcsoportban versenyző jászberényi Gazsi Noémi nyújtotta. A fiatal tehetség az úgynevezett „Clean Sweep” bravúrját hajtotta végre, azaz mindhárom távon – 1500, 500 és 1000 méteren – az első helyen végzett.
A rövidpályás gyorskorcsolyában, ahol egyetlen rossz mozdulat, egy kicsúszás vagy egy szabálytalan előzés azonnali kizárást vonhat maga után, ez a fajta dominancia rendkívül ritka.
Teljesítményének értékét tovább növeli, hogy a leghosszabb távon, 1500 méteren 2:38.249-es idővel új egyéni csúcsot állított be, bizonyítva, hogy állóképessége és taktikai érettsége is kimagasló. Hasonló magabiztossággal versenyzett a felnőttek női mezőnyében a ferencvárosi Molnár Réka is. A zöld-fehérek kiválósága két távgyőzelemmel biztosította be összetett aranyérmét, demonstrálva a fővárosi klub utánpótlás-nevelésének erejét. Mögötte Szabó Jázmin végzett Jászberényből, aki szintén nem távozott üres kézzel: 1500 méteren futott 2:39.794-es idejével ő is megdöntötte saját rekordját a B kategórián belül. A legfiatalabbaknál, az összevont G és F korcsoportban Tódor Nagy Máté (JSE) bár összesítésben nem végzett az élen, a fejlődés szempontjából talán a legfontosabb eredményt érte el: kiegyensúlyozott versenyzéssel minden egyes futamában megjavította saját korábbi legjobb idejét.
A vasárnapi zárónapon a reggel még a csendes koncentráció jegyében telt. A technikai személyzet 8:50-kor végezte el a kötelező ellenőrzéseket: a startpisztoly próbája és a jégfelület utolsó simítása után pontban 9 órakor indult a program.
A csarnokban uralkodó állandó hideg ellenére – amely a jég minőségének megőrzése miatt elengedhetetlen – a lelátók fokozatosan megteltek.
A Junior E és F korcsoportok versenyei alatt a családtagok, barátok és szakmabeliek folyamatos biztatása töltötte be a teret, valódi versenyhangulatot teremtve a még csak általános iskolás korú sportolóknak.
A délelőtt egyik főszereplője a ferencvárosi Mathisz Eliza (104) volt, aki a Junior E lányok mezőnyében oktatta a riválisokat. Eliza versenyzése tankönyvbe illő volt: már a rajtok utáni első kanyarokban határozott manőverekkel állt az élre, majd technikai tudását kihasználva, tiszta íveken korcsolyázva növelte előnyét. Futamait sokszor negyed körös előnnyel nyerte, versenyzése taktikus és fegyelmezett volt, nem hagyott kérdést az összetett győzelmet illetően. A nemzetközi mezőnyből a Junior F fiúknál induló török Ugurlu Cınar (275) tűnt ki leginkább.
A bronzérmes teljesítményt nyújtó sportoló nemcsak gyorsaságával, hanem egyéniségével is üde színfoltja volt a tornának. Minden sikeres futama után a labdarúgó-stadionokat idéző gólörömmel, a közönségnek integetve csúszott a levezető körön, mosolyt csalva a bírók arcára is.
Jelenléte jól mutatta a Mikulás Kupa nemzetközi jellegét: a magyarok mellett cseh, belga, ukrán és török versenyzők is emelték az esemény színvonalát.
A rövidpályás gyorskorcsolya jellegéből adódóan a bukások elkerülhetetlenek voltak ezen a napon is. A nagy sebesség, a szűk ívek és a test-test elleni küzdelem állandó veszélyforrást jelent. A KSI színeiben versenyző Szongoth Dotti (164) és a jászberényi Pechter Zsombor (158) is esett saját futamában. Ezekben a pillanatokban mutatkozott meg a sportág nevelő ereje: az edzői utasításokat követve, a fájdalommal nem törődve, azonnal felpattantak és folytatták a versenyt, hogy minimalizálják az időveszteséget és pontokat mentsenek csapatuknak.
A feszített tempójú versenynap menetrendje katonás rendben zajlott, ám a szervezők gondoskodtak arról is, hogy a fiatal szervezeteknek legyen idejük a regenerálódásra. A futamok tömbjei és a különböző korcsoportok váltásai között nagyjából tízperces technikai szüneteket iktattak be. Ezek a rövid pihenők nemcsak a jégfelület gyorsjavítására voltak alkalmasak, hanem arra is, hogy az edzők gyors taktikai eligazítást tartsanak, a versenyzők pedig kifújják magukat a következő, mindent eldöntő megmérettetés előtt.
A Mikulás Kupa hangulatához hűen a visszahívás módja is különleges volt: a szünetek végét nem a megszokott éles sípszó vagy duda, hanem ünnepi csengőszó jelezte.
Ez a kedves, karácsonyi hangulatot idéző, csilingelő jelzés hívta vissza a nézőket a folyosókról, és figyelmeztette finoman a versenyzőket, hogy ideje ismét a rajtvonalhoz állni. Ez az apró gesztus folyamatosan emlékeztette a jelenlévőket az esemény ünnepi jellegére, egy kis melegséget csempészve a jégcsarnok hűvös levegőjébe még a legkomolyabb küzdelmek közepette is.
A döntők közeledtével a versenyirányítás szigorodott, és előtérbe került a sportág technikai háttere. A jégfelület folyamatos karbantartása kulcsfontosságú: a futamok között a pályamunkások a kanyarokban pontosan helyezték át a pályát jelölő bójákat. Erre azért van szükség, hogy a versenyzők ne mindig ugyanazon a nyomvonalon haladjanak, így a jég minősége tovább megőrizhető a döntőkig.
Többször került sor a videóbíró használatára is. A vitás eseteknél a hangszórókból a Cápa (Jaws) című film ismert, feszültségkeltő zenéje jelezte a vizsgálatot. Ilyenkor a főbíró a jég szélén elhelyezett monitoron visszanézi az esetet, és dönt a kizárásról vagy a továbbjutásról. Ezek a percekig tartó szünetek alaposan próbára tették a versenyzők idegeit.
A legizgalmasabb befutókat a déli döntők hozták. A Junior E lányoknál a jászberényi Ali Emili (134) és a belga Juliette Rayen között test-test elleni küzdelem döntött a helyezésekről. A Junior E fiúk fináléja kaotikus véget ért: a célvonalon áthaladva a pozícióharc hevében hárman is estek. A kavarodásból azonban a magyarok jöttek ki jól: a TKKSE versenyzője, Tóth Dávid ezüstérmet, a diósgyőri Szabó Dominik pedig bronzérmet szerzett, értékes pontokat gyűjtve ezzel a Magyar Kupa összesítésben.
A délutáni díjátadón a sisakok és a vágásbiztos kesztyűk lekerültek, a fiatal versenyzők átvették az érmeiket. A 18. Mikulás Kupa a magyar utánpótlás számára sikeresen zárult: a rekorddöntések, a tiszta technikai végrehajtások és a megszerzett rutin mind megalapozhatják a versenyzők tavaszi szezonját.
Ahogy a TRGSE alapítói több mint harminc éve megálmodták: a hagyomány folytatódik, és a bejglisütés mellől indult kezdeményezés ma már olimpikonokat nevelő, profi rendszerré érett.
