A digitális világba született korosztály, tehát az alfa generáció az, amely globálisan is érezhető változásokat hoz magával, de nem kell túl messzire mennünk ahhoz, hogy meglássuk, hogyan formálják a világunkat – a Szent Imre Katolikus Gimnáziumba tettem látogatást, hogy utánajárhassak, miként alakítja át egy hagyományos értékrendre építkező iskolát az új generáció.
A közbeszédben leggyakrabban kései Z és az Alfa generációként hivatkozott mai fiatalság egészen más hozzáállással és ritmussal él, mint a korábbi nemzedékek. Teljesen máshogy szocializálódnak és kapcsolódnak a világgal, melyet pedig leginkább a sok éve a szakmában dolgozó pedagógusaink érezhetnek az iskola falain belül. A fiatalokhoz adaptálódni nem könnyű, ámbár meglehet, hogy ilyen nehéz sosem volt a tanároknak, mint most.
Dupla annyi kihívást jelenthet a generációváltás egy olyan gimnázium számára, amely a tanuláson kívül át akar adni egy másfajta értéket is a diákoknak: a hitet.
A Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola Nyíregyháza legjobb hírű középiskolái közé tartozik. Az a különleges iskola, amely a rendkívül összetartó és befogadó közösségéről, valamint a példás és – más környékbeli katolikus iskolák által is megirigyelt – töretlen hitéletétéről híres. Számtalan közös program, pezsgő diákélet, széles körű, maradandó baráti társaságok.
Ezzel együtt pedig temérdek alkalom, ahol a diákok együtt növekedhetnek hitükben – közös imádságok, tanúságtételek, szebbnél-szebben felcsendülő liturgiák és lelki gyakorlatok.
Viszont – mint minden iskolában – a generációváltás itt is maradéktalanul végigsöpör – volt szerencsém mindezt a bőrömön tapasztalni, hiszen már akkor érezhető volt egyfajta változás közeledése, mikor még én is a szóban forgó iskola padjait koptattam.
Hogy manapság milyen kihívásokkal is kell szembenéznie egy hagyományos katolikus értékeket követő iskolának a pedagógusok szemszögéből – ezúttal erre szeretnék választ találni, így hát felkerestem a Szent Imre sokéves tapasztalattal rendelkező, mondhatni „tősgyökeres” pedagógusait. Közülük négy kedves tanár is megtisztelt azzal, hogy elmondta véleményét: szerintük hogyan hat az alfa generáció az iskola értékrendjére, közösségi és hitéletére. Egy borongós délutánon elutaztam Nyíregyháza Jósavárosába, ahol a sietős emberekkel teli Ungvár sétányon át vezetett az utam. A gimnáziumhoz közeledve egyre több diák szállingózott, akik valószínűleg utolsó órájuk után a buszmegállóhoz siettek éppen. Kevés ismerős arccal találkoztam – mostanra már csak az iskola végzős évfolyamából ismerek pár embert, ugyanis immár harmadik éve, hogy elballagtam.
Az esős időből a gimnázium épületébe lépve a diákélet nyüzsgése fogadott, tudniillik az iskolának a novemberi hónapja kardinális: a FAVÉT (Fiatalok a Világ Életéért Találkozó) egynapos rendezvény szervezéséről szól, ahol a diákok a tanárok segítségével – és az egyház támogatásával – misztériumi játékokat (bibliai történeteket) adnak elő egy adott témában, amely idén a megbocsátás volt. A FAVÉT célja a diákok hitben való megerősödése a közösség ereje által.
Mivel a tanulók éppen, hogy elkezdték a próbát az iskola kápolnájában, így tökéletes alkalmam nyíltarra, hogy a FAVÉT esemény főszervező pedagógusával: Nagy Éva pedagógusnővel beszélgessek. Az iskolai kápolnában találkoztunk, majd egy csendesebb helyre – a tanári szobába vonultunk.
A FAVÉT program megszervezése a diákok és a szervező tanárok részéről is nagy energiabefektetést igényel, ennek ellenére a 9–12. évfolyam mindig lelkesen állt bele a munkába: „Nagyon lelkesen jelentkeznek idén is a gyerekek, eddig 137-en vesznek részt összesen. Igaz, volt egy töréspont a koronavírus körül, mikor pár évig nem lehetett közösségi eseményt tartani. A feloldást követően a diákokon még érezhető volt a karantén utóhatása, egy-két évig kevesebben jelentkeztek.”
A koronavírus-járvány erősen rányomta a bélyegét az iskola közösségére – mint minden másra. „A Covid óta állandóan a telefonjukhoz ragaszkodnak a gyerekek. Sokszor látom, hogy ha egymás mellett is ülnek a folyosón, olykor a kápolnában is, a telefont nyomkodják. Még úgy is nagyon meghatározza őket, hogy napközben nem is lehet náluk, de mikor délután megkapják, ugranak rá.”
Viszont nem minden esetben okozott maradandó sebet a pandémia időszaka – tette hozzá Nagy Éva: „Mára helyrerázódott a programok felőli érdeklődésük, úgy látom a diákokon, hogy a közösségre van igényük, és vágynak is rá. A biciklis, evezős, sítáborok, és kirándulások mindig tele vannak. Illetve a diákoknak szervezett farsangi bálnak is nagy sikere van, kezd hagyománnyá válni.”
„Tény, hogy a városban az iskolai közösség még mindig magasan a Szent Imrében a legjobb.”
Nagy Éva, mindamellett, hogy angol és hittan tanár, osztályfőnöki tapasztalatai is vannak. Beismeri, a nagyjából 10 évvel ezelőtti osztályával a mai napig tartják a kapcsolatot: karácsonykor hagyományszerűen együtt vacsoráznak, ám az újonnan ballagott osztályával már kevésbé tudott ilyen bensőséges kapcsolatot kialakítani. „A mostani gyerekek közül kevesebben tisztelettudóak maguktól a tanárokkal. Kimaradt a Covid miatt az a két év, amikor nevelhetőek voltak. Teljesen másak az érdeklődésük és az ízlésviláguk is. Művelni őket csak példamutatással lehet, de fontos, hogy a szülők is segítsenek ebben.”
A hitéletre nevelés nehéz úgy, hogy a mai fiataloknak látszólag teljesen más értékrendje van. Nagy Éva tapasztalata, hogy a vallásosság ténylegesen csökkent a diákok körében: „Ez mind Magyarország alacsony születésszámának köszönhető, nincs miből válogatni, de az iskolának tovább kell mennie.” Illetve hozzáteszi – a Szent Imre Gimnázium mellett egy Nyíregyházához közeli város körzetes iskolájában is tanít hittant jelenleg: „az ottani gyerekek csüngenek a hittanos dolgokon, fogékonyabbak rá. Úgy látom, sokan unják és cikinek tartják azt, ha valaki vallásos. Például egy 13 fős csoportomban hárman járnak rendszeresen Szent Misére.”
Kifejezetten nehéz úgy hitéletre nevelni a diákokat, ha sokan nem keresztény családból jöttek.
„Necces lesz az elkövetkezendő néhány év, mert a fiataloknak már nem a hitben megmaradás a cél, hanem inkább a karrierje, például, hogy külföldre menjen. Sokan a tanulást választják a FAVÉT helyett. Nehezebb megtalálni, hogy mi ösztönzi őket.”
Rubóczkiné Kiss Hajnalka pedagógusnőt nagy munkálatában csíptem el néhány szóra. A tanárnő, aki nem mellesleg médiát és irodalmat tanít, az iskola kreatív projektjének feje: a FAVÉT mindenkori díszlet- és jelmezfelelőse, a diákokkal együtt dolgozik ezen. Hajnalka a nagy készülődés közepette, a varrógépe fölött ülve fogadott engem, és volt olyan kedves, hogy nyilatkozzon pár szóban. „A változás nem csak az iskolákban, a világban is ott van. A mostani gyerekek kritikusabban állnak mindenhez, nem feltétlenül követik a tekintélyt, hanem mérlegelnek.”
A tanárnő a gimnázium jelenlegi tizenegyedik évfolyamának egyik osztályfőnöke, illetve a sokéves tapasztalatához az is hozzájárul, hogy már ő is leérettségiztetett egy osztályt. Közösségépítés terén a jelenlegi osztályán nem érez zárkózottságot, sőt – úgy érzi, diákjai a közösséget igénylik leginkább. „A Szent Imrében még annyira nem érezhető szerintem a szétszéledés, mert itt vannak ezek az esélyek a közösségi részvételre, mint például a Favét, ami szépen összekovácsolja őket. Az én osztályom fele is itt van.” Hozzáteszi ugyan, hogy ennek is ára van: „Igaz, ez a tanulás rovására is tud menni, mert nem lehet olyan módszerekkel megfogni őket, amik korábban működtek. Folyamatosan keresni kell újat. Szerintem pont ez a generáció az, aki szelektál, és csak azt szereti tanulni, amire azt érzi, hogy gyakorlati haszna van. Inkább mennek együtt programokra, akár iskolán kívül is, mint hogy tanulni kelljen.”
Hajnalka a diákok kritikus gondolkodása miatt gondolja úgy, hogy az egyháznak nehezebb elérni a fiatalokhoz. „Többet kérdeznek, és ahhoz képest, hogy jobban kinyílik a világ számukra, nincs meg hozzá mindenkinek az a masszív erkölcsi háttér, ami mondjuk a korábbi generációknak megvolt.”
A legtöbb, amit személy szerint a gyermekek hitéletéért tehet, hogy saját útját mutatja meg: „Szerintem legjobban azzal tudsz hitre nevelni, ha hitelesnek érzed önmagad is. Ha azt látja a gyerek, hogy te keresztény emberként boldog és kiegyensúlyozott vagy, helyén van az értékrended és Krisztus képmását keresed mindenkiben. Így vonzóbb lesz az egész számára is, mintha csak ráerőszakolnám, amit úgysem lehet.” A tanítónő stratégiája, hogy megadja a diákoknak a hit lehetőségét, és hagyja, hogy majd kibontakozzon bennük: „Az a hit, amiért te küzdesz és szerzel meg önmagadban, sokkal inkább kitart a vihar során, mintha felnősz abban, amiben neveltek.”
Csernyus Enikő pedagógusnővel is volt szerencsém szót váltani, aki mindamellett, hogy az iskola megbecsült német, illetve testnevelés tanára, évtizedeken át vezette a Szent Imre Gimnázium Rákóczi Szövetségét – idén adta át a stafétabotot az általa kiválasztott utódjának. Leültünk a gimnázium aulájában lévő elszeparált társalgóban, majd rákérdeztem, hogy a szövetség megbecsült vezetőjeként – és szintén osztályfőnökként – hogyan látja az iskola közösségi és hitéletét: „Azt a tendenciát látom, hogy a fiatalabbak sokkal inkább elvannak a maguk világában, mintsem, hogy a felsőbb évesek felé nyissanak. Nincs bennük igény arra, hogy vegyüljenek, emiatt pedig szép lassan olvad el a közösség, ami a korábbi évfolyamoknál nagyon egyben volt.”
Az oktató gyakori tapasztalata osztályfőnökként, hogy a gyerekek sokkal inkább választják a saját egyéni elfoglaltságukat a közös programok lehetősége helyett: „Az önös érdekek sokkal jobban vezérlik most már a diákokat, nem csapatban gondolkodnak. Azzal pedig, hogy minden az egyén körül forog, elég nehéz bármilyen közösséget is kovácsolni, főleg, ha látod rajtuk, hogy csak a szájukat húzzák a különféle programokra.” Azt viszont kiemelte Csernyus Enikő, hogy ilyesfajta izoláltságot a Rákóczi Szövetségen belül nem érez a diákokon, „Kirándulni, táborozni, utazni a Rákóczi Szövetség tagjai mindig szívesen jönnek, most is kifejezetten népszerűek ezek a programok, náluk nem éreztem ilyen megcsappanást. A résztvevőknél máshogy működik ez, jobban összetartja és motiválja őket a határon túli kapcsolódás, és a más iskolákból szerzett barátságok.”
Szegediné Bécsi Szilvia pedagógussal egy másik napon sikerült sort kerítenem a beszélgetésre, ezúttal az iskola falain kívül. Mint a kilencedik évfolyam egyik osztályfőnökét, megkértem, hogy meséljen az új osztály vezetésének tapasztalatairól.
„A világ teljesen más értékeket diktál, mint amit mi szeretnénk elérni a gyerekekkel.”
Szilvia tanárnő elmondja, hogy az a legtöbb, amit a Szent Imre pedagógusaként tehet, hogy még akkor is átadja a katolikus iskola értékrendjét, ha jelenleg a diák nem tud azonosulni vele – bízva abban, hogy évek múltán rátalál az információ.
„A diákokon egyre jobban, markánsabban érezhető a sok telefonhasználat, mert zaklatottabbak, fáradtabbak, nem alszanak jól, és ez begyűrűzik, nem tudnak figyelni órán. Sokkal többen figyelemzavarosak, mint régen.”
Az iskola viszont egyáltalán nem szeparálja el magát a technológiai újdonságoktól, sőt, a maga módján próbál lépést tartani a fiatalok érdeklődésével:
„Muszáj nagy lépéseket tennünk, mert meg kell érteni a diákokat az ő szemüvegükön keresztül is, még akkor is, ha ez sokszor nehéz nekünk. Haladnunk kell a korral és fölvennünk az ő ritmusukat, persze nem lehet mindent megengedni, de fontos az együttműködés. Ma már az iskolát népszerűsíteni nem elég a legáció, hanem egyre több médiafelületen kell megjelennünk, mert a világ ezt diktálja.”
Érdeklődtem afelől, hogy miként látja – mint a kilencedik évfolyam osztályfőnöke – új osztályának hozzáállását a hitélethez, és a közösségi programokban való részvételhez. „A Forráspontra (évente megrendezett országos katolikus ifjúsági rendezvény Budapesten) a kilencedik évfolyam ment, a jelentkezés pedig önkéntes alapon zajlott.”
„Egyre nehezebben tudjuk rávenni olyan dologra a diákokat, amik a szabadidejüket emészti fel.”
Emellett Bécsi Szilvia hozzátette azért, hogy a közösségépítésre elég nyitottak az új diákok is, az évfolyamközösségre pedig kifejezetten vevők – mint például a Mikulás buli, melynek a tanítónő elmondása szerint igencsak nagy népszerűsége van. „Próbáljuk nem osztályközösségre leszűkíteni az évfolyamot, hanem évfolyamközösségre, és a mostani kilencedik erre nagyon vevő. Minden osztályfőnök arra törekszik, hogy a közösség továbbra is megtartó erő legyen.”
A digitális generációváltás tehát nemcsak pedagógiai és módszertani, hanem lelki és közösségi válságot is okozhat – még a leginkább megtartó erejű, hagyományos iskolákban is. Az egykor erős közösség lassan olvad, ha nem figyelünk, a hitre nevelés pedig egyre nagyobb kihívás az egyházi iskoláknak, a jól bevált módszerek nem olyan effektívek.
Folyamatosan új utakat kell keresni a fiatalok megszólításához, felvenni a ritmust gyakorlatias gondolkodásmódjukkal. Ahhoz, hogy fenntartható közösségi és lelki élet legyen a katolikus gimnáziumokban, befogadóbb és személyre szabottabb megközelítésre van szükség. A kihívás hatalmasnak bizonyul, de a Szent Imre Katolikus Gimnázium pedagógusainak töretlen elhivatottsága ad reményt arra, hogy az iskola továbbra is erős bástyája marad a közösségi és lelki nevelésnek.
Fotók: Szent Imre Katolikus Gimnázium Facebook oldala
