A világ számára már ismerős lehet Austin Richard Post, másnéven Post Malone amerikai rapper, énekes és dalszerző neve, aki a zenei térben való elismerést különböző műfajok, köztük a hip-hop, trap, pop, R&B és a country keverésével, és az ezekből született nem mindennapi hangzású számaival szerezhette meg.
2024 viszont a country műfaj reneszánszának éve. Lana Del Rey country albumának februári bejelentésétől kezdve egészen Beyoncé tavasszal megjelenő country albumáig, a műfaj ismét reflektorfénybe került. Nem véletlen, hogy az idei nyár slágere Shaboozey amerikai zenész “A Bar Song (Tipsy)” című country száma volt, ami még Barack Obama volt amerikai elnök hivatalos nyári lejátszási listáján is az első helyet foglalta el. Az évtizedek óta tradicionális country hangzás most újragondolva, modern elemekkel gazdagítva hódítja meg a zenei világot. Olyan előadók, akik eddig más stílusban alkottak, most bátran nyúlnak a country alapjaihoz, új irányvonalat mutatva például a fiatalabb generációknak. Így történt Post Malone-nal is akinek augusztus 16-án megjelent első country albuma, az F-1 Trillion, 12 órával később pedig a még egy lemezzel bővített változata: az F-1 Trillion: Long Bed.
Ma már furcsa lehet elképzelni, hogy Post Malone professzionális zenei karrierjét elmondása szerint egy heavy metal bandában kezdte, majd nem sokkal utána a rock kezdte érdekelni őt, aztán a hip-hop. Az FL Studióban kezdett el kísérletezni, és így született meg karrierjének igazán nagy megindítója, a 2015-ben SoundCloudon megjelent White Iverson című albuma, aminek nem kellett sok idő, hogy elnyerje a cloud rap rajongóinak szívét. A Republic Records látta a zenészben a potenciált, így leszerződött vele, és 2016-ban már meg is jelent első stúdióalbuma, a Stoney, ami már inkább a hip-hop műfaja felé hajlott, viszont érdekességképpen már itt is megjelentek a country és az outlaw country zenei hatásai. Úgy gondolom, hogy az első igazán nagy változást a 2018-ban megjelent Beerbongs & Bentleys című albuma hozta. Itt figyelhető meg igazán először a műfajok keveredése, mivel megtalálható benne pop, R&B, hip-hop, pop rap és még trap elemek is visszaköszönnek. A 2019-es Hollywood’s Bleeding albumán pedig már a pop és a hip-hop keveréke figyelhető meg a számokban. 2022-ben Post Malone folytatta a határok feszegetését a Twelve Carat Toothache című albummal, amely tükrözi a művész fejlődő érzelmi mélységét és a műfajok elmosódását. A sötétebb, melankolikusabb hangvételű albumon keverednek a hip-hop, a pop és még az alt-rock elemei is, ezzel is megmutatva Post Malone képességét a stílusok közötti zökkenőmentes váltásra, miközben megőrzi jellegzetes, nyugodt, mégis sebezhető hangzását.
Hirtelen jött műfajváltást hozott a 2023-ban megjelent Austin című albuma, amely az első olyan munkája volt, ami eltért az eddig főleg hip-hop központú albumok hangzásától. Senki nem számított rá, hogy a hip-hop-ból synth-pop lesz, ráadásul rock és alternatív-rock hatásokkal, hasonlóan az előző albumához. Az emberek és a kritikusok viszonylag pozitívan fogadták a hirtelen jött változást. Úgy gondolom, hogy ez volt az, ami bátorságot adott Post Malone-nak ahhoz, hogy kiadja élete első pop-country albumát, a 2024-es augusztusi F1-Trillion-t, ami az Egyesült Államokban a Billboard 200-as listájának első helyén debütált. Aki jobban, mélyebben ismeri Post Malone karrierjének történetét, az tudhatja, hogy
Austin világéletében country zenész szeretett volna lenni.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az egyik tweetje pár hónappal 2015-ös befutása után, amiben az akkor 19 éves művész azt írta:
“HA BETÖLTÖM A 30-AT, COUNTRY/FOLK ÉNEKES LESZEK.”
Úgy néz ki, nem kellett 30 éves koráig várnunk, mivel 29 évesen kiadta első country albumát, amit az emberek és a kritikusok egyaránt pozitívan fogadtak.
Amint már említettem, az F1-Trillion: Long Bed egy két lemezes album.
Az első lemez (F1-Trillion) tele van kollaborációkkal nagy nevekkel a country világából, mint például Morgan Wallen, Blake Shelton, Luke Combs és még sokan mások, illetve többet kísérletez, mint a második lemezben (Long Bed), mivel itt még megfigyelhető a műfajok keveredése.
Ezek a kollaborációk a country és pop keverékét kínálják a hallgatóknak, lehetőséget adva Post Malone-nak, hogy a komfortzónáján kívül kipróbálja ezeket a hangzásokat. Személyes véleményem szerint sokkal kényelmesebben érzi magát a country zenei stílussal, mint a hip-hoppal vagy a rappel valaha, és ez hallható a számokon is.
Az F1-Trillion két legsikeresebb és leghíresebb száma az ‘I Had Some Help’ és a ‘Pour Me A Drink’ például ötvözik a country számokra tipikusan jellemző történetmesélést a mainstream pop-ra jellemző hookokkal és produkciós elemekkel.
Az ‘I Had Some Help’ például egy erős vokális hookot tartalmaz, amit pedal steel gitár kísér, ami klasszikus country hangulatot ad, miközben a produkció sima és kifinomult marad. Emellett a dalban hallható hegedű és akusztikus gitárok erősítik a hagyományos country hangzást, miközben a modern pop elemek, mint a rétegezett vokálok és a dinamikus átmenetek egy rádióbarát refrént hoznak létre. A ‘Pour Me A Drink’ hasonlóan ötvözi a country és a pop elemeit, ritmikus gitárpengetéssel és rétegzett produkcióval épít egy emlékezetes hookot. A dal a country hatásait olyan vokális effektekkel ötvözi, amelyek inkább a pop műfajban megszokottak, ezzel is bemutatva Post Malone sokoldalúságát mindkét stílusban.
Az első lemezen a legtöbb dal boldog, felemelő hangzású és hasonló egyszerű témákat dolgoz fel a dalszövegeiben, amik a country zenékre jellemzőek, mint például szívfájdalom, megváltás, a mulatozás, és természetesen az amerikai kisvárosi élet, de van bennük egy modern csavar, főleg a nyelvhasználat és a már említett műfajkeveredés szempontjából. Az ikonikus country sztárok jelenléte is segít Post Malone-nak, hogy szélesebb közönséghez kapcsolódjon, illetve, hogy autentikusabbak zeneszámai legyenek. Az első lemez inkább a country zene szórakoztató felfedezésének tűnik, fülbemászó, lendületes dalokkal és könnyedebb történetmeséléssel.
Az olyan dalok, mint a Luke Combs-szal közös ‘Guy For That’ játékos hangulata tükrözi a country humorérzékét és sztereotipikusságát, amit már a dalszöveg első két sorából érezhetünk:
“I got a guy designin’ my rifle
My mama’s new boyfriend re-binds Bibles”
Ez magyarul annyit jelent, hogy:
“Van egy fickó, aki a puskámat tervezi
Anyám új barátja Bibliákat köt újra.”
Hiszen mire gondol az átlagos ember amikor a déli államokban élő amerikaiakról van szó? Természetesen a fegyverekre és a vallásra, ha már a sztereotípiáknál tartunk, na meg persze a cowboy csizmákra és kalapokra, amik habár nem szerepelnek a dalszövegben, Post Malone fellépéseire nem megy el nélkülük.
A lényeg, hogy a szöveg arról szól, hogy mindenre van embere, kivéve arra, amire igazán szüksége lenne, hogy begyógyítsa az exének az összetört szívét.
De ott van még a már említett Morgan Wallennel közös ‘Pour Me A Drink’ című szám is, ami nem éppen a legmélyebb dalszövegéről híres,
már a címből is kiderülhetett, ami magyarra lefordítva annyit jelent, hogy „tölts nekem egy italt”. Érezhető, hogy nem a szerelemről, szívfájdalomról, személyes küzdelmeiről vagy esetleg traumáiról fog szólni, egyszerűen csak egy péntek estéről, amikor egy nehéz munkával teli hét után iszik az ember a barátaival. Nem véletlenül a második legtöbbet streamelt szám az albumról, mert az emberek tudnak azonosulni vele, vidám a dallama és nem egy bonyolult szám. Feldobja az ember kedvét, mikor meghallgatja.
De persze van ellenpélda is ezekre az első lemezen, mint például a szintúgy Luke Combs-szal közös ‘Missin’ You Like This’ című szám, ami már hangzásában sem annyira felemelő és boldog mint a többi, dalszövegében pedig kifejezetten nem számít annak.
Ez a lassú, melankolikus dal a megbánás, a szívfájdalom és az elvesztett kapcsolat tartós érzelmi hatásaival foglalkozik. A dal a szakítás hosszan tartó fájdalmára reflektál, ahol mindkét előadó mély bűntudatot és megbánást fejez ki tetteik miatt. A felismerés, hogy az a személy, akit hátrahagytak, még sokáig kísérti őket, miután a kapcsolat véget ért. Illetve ott van még a HARDY-val közös ‘Hide My Gun’, ami talán hangzásában a legkiemelkedőbb az albumon.
Se nem boldog, se nem szomorú, hanem inkább a Post Malone-ra jellemző műfajkeverő stílust egy sötétebb, country hangulatú elbeszéléssel ötvözi.
A szám a hűség, a megbánás és az erkölcsi konfliktus témáit dolgozza fel, metaforikus nyelvezetet használva, hogy feltárja, milyen messzire menne el az ember, hogy megvédjen valakit, akit szeret, még veszélyes helyzetekben is. A dal erőteljesen merít a country zenéből jellegzetes, csilingelő gitár hangokkal és olyan történetmesélő szöveggel, ami leginkább az outlaw country alműfaját idézi meg, illetve zeneileg lecsupaszított, viszont intenzív. A minimalista hangszerelés által létrehozott kísérteties atmoszférával lehetővé teszi, hogy az ének és a dalszöveg kerüljön a középpontba.
Ettől függetlenül az első lemezen a legtöbb szám még mindig vidám, játékos és felemelő egyszerű dalszövegekkel, illetve a kísérletezés és a kollaborációk kerülnek középpontba. Ezáltal egy széles közönséget megszólító albumot létrehozva és ez így a jó. Az F1-Trillion arra hivatott, hogy élvezhető és hozzáférhető legyen, és úgy gondolom, hogy ezt sikerült elérnie.
Persze lehet azon vitatkozni, hogy túl sok volt a kollaboráció, illetve hogy a számoknak nincs mélységük, és ez egyesek számára negatívum lehet. Azonban véleményem szerint éppen ez volt az első lemez lényege: egy rádióbarát, minél könnyebben befogadható albumot készíteni. Erre nyújt megoldást a már sokkal komplexebb második lemez, a Long Bed, amely 9 új szólószámmal bővíti a már meglévő F1-Trillion-t.
A Long Bed Post Malone egyéni, kizárólagosan country ihletésű útjára koncentrál.
Míg az F1-Trillion-be műfajilag a pop keveredett a country-val, addig a második lemezen Post Malone teljesen átöleli, átveszi a country műfajt. Itt már nincsen kollaboráció, de ami a legfontosabb, műfajkeveredés sem. Ez a lemez már teljes mértékben country egy kis modernitással. Persze ebben sem a tipikus old school country számok találhatóak. Austin mindenbe beleviszi saját stílusát, itt sem volt ez kivétel.
Konkrétabban: Post Malone ötvözi a 90-es évek country zenei hatásait a modern produkciós technikákkal.
A lemezen lévő dalok nemcsak klasszikus country elemeket tartalmaznak, hanem a legújabb zenei technológiákat is felhasználja számaiban, ezzel friss és aktuális hangzást adva nekik. Úgy gondolom, hogy a Long Bed szóló számai megerősítik Austin kényelmét a country műfajban. Ezekben a dalokban valahogy természetesebbnek tűnik, mint a kísérletezéssel teli első lemezen, de ez lehet, hogy azért van, mert ezek a számok már tényleg country-k, nem pedig kóstolgatások a műfajba. Post Malone különleges hangja ezekben a számokban is kitűnik, nem tudtam volna elképzelni a hangját egy country számban addig, amíg nem hallottam, de mégis olyan természetesnek hangzik. Úgy érzem Austin végre tényleg megtalálta a helyét a zenei világban.
A country zene, főleg a régebbi stílusúak a történetmesélésükről híresek. Az első lemezen is bőven megtalálhatóak voltak ennek jelei, viszont nem túl komplex történeteket dolgoztak fel a számok.
Ezzel ellentétben a második lemezen már sokkal személyesebb és mélyebb témák és történetek kerültek középpontba.
Például a ‘Killed A Man’ című dal érzelmi súlyával tűnhet ki a többi közül. Ebben Post Malone belső konfliktusáról van szó (metaforikusan persze) és a múltjára reflektál. A számban egy ember megöléséről énekel és ez az ember ő maga.
A dal önreflektáló, érzelmekkel teli és a saját transzformációjáról szól, ahol Austin egy zene formájában végre úgy dönt, hogy szembenéz múltjával, hibáival és önpusztító hajlamaival és úgy dönt, hogy maga mögött hagyja ezeket.
Érdemes összehasonlítani például a parti-centrikus Beerbongs & Bentleys albumból néhány számmal, hogy mennyit fejlődött azóta Post Malone, nemcsak zeneileg, hanem szövegileg is.
Ezzel ellentétben, a második lemez első száma a ‘Fallin’ In Love’ egy tökéletes bevezetés az albumba, már a szám legelején lévő Telecaster riff-en érezni, hogy itt nem egy kísérleti albumról lesz szó, hanem egy minőségi, teljes mértékben country albumról. A dalszöveg itt még nem megy túl komplex témákba, egyszerűen egy klasszikus szerelmi szövegről, hagyományos country trópusokat használ, mégis Post Malone egyedi stílusával, zenei technikáival és énekhangjával frissnek, valami újnak tűnik.
Ahogy sorban hallgatjuk a számokat az albumon, az vehető észre, hogy egyre komplexebb, érzelmesebb és komolyabb témákról van szó. A hetedik szám, a ‘Two Hearts’ például gyerekkori traumákról és az válás hatásaival foglalkozik, zeneileg is eléggé lehangoló és melankolikus. Post Malone a személyiségének egy új oldalát mutatja meg ebben az albumban, ami korábbi rajongóit váratlanul érheti.
A legtöbb kritikus és jelentősebb rajongó is inkább a Long Bed-et dicsérte, mivel az F1-Trillion-hoz képest sokkal hitelesebb és autentikusabb country próbálkozás. Míg az alkalmi country és Post Malone rajongók jobban élvezhetik az első lemez által nyújtott fülbemászó dallamokat és egyszerűbb szövegeket, addig a hardcore country szerelmesei jobban értékelni fogják második lemezét mélyebb mondanivalója és hagyományos, mégis friss country hangzása miatt.
Austin nem erőlteti magát a country műfajába, hanem inkább hagyja, hogy személyes tapasztalatai formálják a zenéit. A country ezért tűnik a legmegfelelőbb választásnak, és nem véletlenül. Személyes kapcsolódása a műfajhoz, valamint a country zene jellemzően mély történetmesélésének köszönhetően egyértelmű, hogy ez a stílus illik legjobban ahhoz, amit Post Malone szeretne csinálni és előadni.
Post Malone új albuma, az F-1 Trillion: Long Bed egy figyelemre méltó kísérlet, amelyben az énekes egyszerre tér vissza a gyökereihez és nyit új műfaji távlatokat. A lemez kettős struktúrája különös dinamikát ad az anyagnak: az első darab egy könnyedebb, modern hangzásvilágot hoz, számos kollaborációval és kísérletező dalokkal, melyek jól illusztrálják Post Malone friss zenei irányvonalát. Ugyanakkor a Long Bed sokkal mélyebb, személyesebb tartalommal bír, erősebben merít a country hagyományaiból, és közvetlenebb, személyes hangvételével egy másik dimenzióba emeli az alkotást. E két rész közti kontraszt egyértelművé teszi, hogy Post Malone képes több stílusban otthonosan mozogni, és megőrizni egyéni stílusát mindkét zenei megközelítésben.
Az F-1 Trillion: Long Bed nemcsak egy sokszínű zenei utazás, hanem az önazonosság és az újraértelmezés példája is.
Az eddigi zenei karrierjére visszatekintve egyértelmű, hogy ez a lépés logikus, sőt, talán szükséges volt a művész számára. Bár a country egy merész irányváltás lehet, Post Malone számára ez a műfaj nem csupán csak egy újabb kísérlet, hanem egyfajta hazatérés is. Az F-1 Trillion: Long Bed tehát nemcsak zenei sokszínűségéről szól, hanem arról is, hogy egy művész hogyan találhatja meg a saját hangját.
Képek forrása:
Borítókép: Chris Hollo
1. Kép: Adam Degross – Instagram
2. Kép: Adam Degross – Instagram
