Dupla finisszázs és katalógusbemutató néven 2024. november 9-én vehettek részt a MODEM és a Debreceni Református Kollégium Múzeuma által szervezett kiállításon a debreceni művészetkedvelők. A három órás esemény során két ingyenes tárlatvezetésen és egy katalógusbemutatón fogadták a látogatókat a szervezők.
Az esemény első blokkja a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában zajlott, ahol Szíj Kamilla grafikusművész és Kovács Levente közgazdász, műgyűjtő tartott tárlatvezetést. Az ott felállított kiállítás a “Makropaedia, a könyv kortárs olvasata” címet viselte.
A közel egyórás tárlatvezetés során valóságos időutazásban lehetett részünk, ahol a könyv és tudás különböző formáit mutatták be – változatos alkotásokon keresztül.
A kiállítás kronológiai sorrendben haladt, az egész tárlat az Encyclopaedia Britannica korszakaira épült. A kiállított tárgyak között megtalálható volt egy térkép, amely a nagy felfedezések korában készült és az ismert országokon, településeken kívül egy olyan fontos történelmi esemény is jelölve volt rajta, mint Magellán utazásának útvonala.
Az oktató szerepére is kitért a kiállítás az Encyclopaedia Britannicának, olyan emléktárgyon keresztül, mint egy palatábla, amelyen a használat során okozott sérülések, kopások szimbolizálják, hogy a tudás megszerzése a fizikai tárgyak elkopását eredményezi, hiszen a tudás az egyetlen állandó érték. Ehhez kapcsolódóan állították ki Pólya Zsombor Kiradírozott Robert Rauschenberg című képét, amellyel emléket állít az alkotó annak a történetnek, amikor egy oktató, akinél az alkotó vizsgázott, fiatalkorában kiradírozta egy vetélytársa művét.
A tárlatvezetés során különösen érdekes volt, hogy bár próbáltak inkognitóban maradni, de a jelenlévő művészek is szívesen beszéltek a kiállított tárgyaikról, azok történetéről. Az ilyen felszólalásoknak hála volt lehetőségünk megtudni többet például Hegyvári Bernadett Üvegtárgyak című kompozíciója kapcsán azt, hogy milyen anyagok keveredésével lehet az üveget színezni és díszíteni, hiszen nem minden anyagot fogad magába az üveg, van amelyiket kitaszítja.
Egy hasonló megszólalás során árulta el Szíj Kamilla azt, hogy az a napló, amelybe rajzait gyűjti egy általa megálmodott lényt tartalmaz. Elmondása alapján
ezt a lényt elsősorban saját maga szórakoztatására hozta létre, nem szánta a nagyközönség szeme elé,
de a későbbiekben meggondolta magát és úgy határozott, hogy megismerteti a nagyközönséget lényének történeteivel.
A következő szakaszban már a MODEM területén folytatódott a tárlatvezetés, ahol a Berhidi Mária életművét felölelő kiállítást tekinthettük meg Emlékezni a jelenre címmel. Ezen a helyszínen Turai Hedvig és András Edit művészettörténészek igyekeztek minél mélyebben bemutatni a tavaly elhunyt szobrásznő alkotásait. A két szakmabeli nem titkolta, hogy szoros barátságban álltak a művésznővel, így talán még inkább hitelesnek hatott, ahogyan Berhidi művei történetét mesélték.
A kiállítótérbe lépve rögtön egy monumentális művel állunk szembe, amely az Örökség-hagyaték címet viseli. Ez nagyjából összegzi is a szobor lényegét, hiszen a hatalmas betűkkel megformált hagyaték szó mögül gyengéden átsütött a világító örökség szó is. Ezt követően Berhidi Mária diplomamunkájával találtuk szembe magunkat, ami egy női alakot ábrázol, öltözködés közben. Azért is szokatlan ez a szobor, mert nem előnyös pozícióban mutatja a hölgyet, aki (a szokatlanságot fokozva) kopasz. A tárlatvezető hölgyek elmondták, hogy az ábrázolt nőalak egy valóságos személy, aki igazából is kopasz volt, amikor modellt ült a művésznőnek, akinek az volt a célja, hogy ne hétköznapi munkát adjon ki kezei közül.
A következőkben a szobrásznő kisebb alkotásai közül láttunk néhányat, többek között Nyakék, Lepke és Kerti törpe címmel. Az ezt követő kiállított tárgyak nagyobb volumenűek voltak. Az első egy tárgy volt, amelyet a művésznő az anyósa halálát követően készített. Ebben a szoborban számtalan szoknyát használt fel – mert állítása szerint ezek mind olyan ruhadarabok, amelyeket az anyósa rendszeresen hordott –, viszont akkora mennyiségben, hogy egy átlagos embernek nem lenne lehetősége mindet felvenni, akárcsak egyszer.
A másik nagyobb tárgy egy házbelső volt, aminek a különlegessége, hogy szintén csak és kizárólag kemény anyagok felhasználásával készült, de mégis az otthon kényelmére emlékeztetett. A ház “terasz” részén egy kőből készült kártyavár kapott helyet, amely azért érdekes, mert a művészre jellemző megmunkálatlan kövekből készült, de
a tetején elhelyezkedő, befejező darabok, tökéletes formára vannak csiszolva, ezzel is szimbolizálva egyfajta befejezettséget.
A következő kiállított tárgyakról sem mondható el az, hogy bármilyen mértékben is unalmasak lettek volna. Három különböző törött tégla kapott helyet a vitrinben, amelyeket sütemény-tésztával egészített ki a szobrász. A tárlatvezetésen elhangzott, hogy nyilvánvalóan nem az eredeti tészta került kiállításra, hiszen az idők folyamán megromlott, de a pontos eredeti receptet követve készítették el újra a töltelékanyagot.
A kiállítótér sarkán befordulva meglátott műtárgy sem mondható szokványosnak, hiszen egy hatalmas, vörös hímzőkészletet láthatott a közönség. Ennek az volt az igazi különlegessége, hogy András Edit, az egyik tárlatvezető hölgy megmutatta, hogy
anno az 50. születésnapjára ennek mását kapta meg Berhidi Máriától, csak jóval kisebb változatban.
Az utolsó bemutatott mű a Kompozíció vályúkra címet viselte, amit sajnos nem tudtunk élőben megtekinteni, mert egyben nem tudták megvalósítani a biztonságos szállítást és kiállítást. Ennek ellenére prezentáltak számunkra egy képet az eredeti műről és egy-két darabból álló replikát is láthattunk a kiállítótérben.
A rendezvény harmadik etapjában a Berhidi Máriáról készült katalógusbemutató apropóján egy kerekasztal-beszélgetésen vehettünk részt. Ennek résztvevői voltak: András Edit, Turai Hedvig művészettörténészek és Andrási Gábor, Süli-Zakar Szabolcs kurátorok.
A beszélgetés moderátora Kovács Edward kurátorasszisztens volt. Érdekes részleteket tudhattunk meg arról, hogy mikor és hogyan született meg a katalógus ötlete, továbbá a szerkesztési folyamatokba is betekintést nyerhettünk. Megtudhattuk, hogy a katalógus a két művészettörténész tanulmányával kezdődik, amit a művésznővel kapcsolatos szoros barátságuk inspirált.
A helyszínen megvásárolható katalógus több résztvevőt is inspirált a beszerzésére, így ők nem csak az élménnyel, de a kiadvánnyal is gazdagabban térhettek haza.
Az eseménysorozat végeztével egy látogatót kérdeztem az elmúlt 2 óra eseményeiről és benyomásairól, aki így nyilatkozott:
Az elmúlt időszakban volt szerencsém szinte az összes MODEM-es eseményen részt venni és a mostani sem okozott csalódást. A tárlatvezetést rendkívül élveztem, már csak azért is, mert hozzásegített számos olyan műtárgy megértéséhez, amelynek jelentésére talán magamtól rá sem tudtam volna jönni.
„Továbbá a kiállítást nagyon változatosnak találtam, mindegyik mű egyedi módon nézett ki. Az ezt követő kerekasztal-beszélgetésben pedig kifejezetten tetszett, hogy belátást kaphattunk úgymond a kulisszák mögé azzal, hogy meghallgathattuk a kurátorok és olyan emberek gondolatait és élményeit, akik ténylegesen ismerték a művésznőt.”
Az esemény után még zárásig a helyszínen töltöttem az időt, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy nem csak én gondoltam érdemesnek azt, hogy helyben átgondoljam a látottakat és hallottakat, hanem több látogató társamat láttam a későbbiekben is a MODEM falai között barangolni, s a már korábban látott műveket csodálni, gondolkodni rajtuk.
