A Debreceni Egyetem Pszichológia Tanszékének épülete 2024 júniusa óta felújítás alatt áll. Ebből kifolyólag a pszichológia szakos hallgatók a 2024/25-ös tanév első szemeszterét online oktatásban kezdték. Az utolsó hat hétre a hallgatók bizonyos kurzusok során visszatérhettek a jelenléti oktatásba, de közel sem a megszokott termeikbe, mivel a renoválás jelenleg is folyamatban van. Ideiglenes megoldásként a legtöbb órát helyszínmegosztásban tartják, többek között a Postás Üdülő nagytermében, a Matematika Intézetben, sőt még a Kossuth III Kollégiumban is, ám a kivitelezés több sebből vérzik.
Annak ellenére, hogy egyértelművé vált augusztusban, hogy az épület nem fog elkészülni szeptemberre, ezáltal nem lesz alkalmas az órák megtartására sem, mindenki csak a szemeszter kezdete előtt egy héttel értesült a hírről: bizonytalan ideig online oktatás lép érvénybe a pszichológia szakosok számára. Már ez önmagában több kérdést is felvet, ám ezzel közel sincs vége. Meglepő volt hallani, hogy semmiféle segítséget nem kaptak sem a hallgatók, sem a tanárok az online oktatásra való átálláshoz.
Tulajdonképpen már nyáron el kellett volna kezdeni ezt a tervet, amikor kiderült, hogy a pszichológiai intézetet felújítják.
Így kezdte nyilatkozatát Paronai Rozália, harmadéves pszichológia alapszakos hallgató, majd folytatta. „Ami a legterhelőbb volt számomra ebben az időszakban, hogy állandóan kaptunk üzeneteket e-mailben, hogy jövő héten már lesz óra, már azt tudjuk biztosítani, de ez nem valósult meg a következő hétre. Aztán jött az újabb levél, hogy következő héten már lesz jelenléti óra… és megint nem volt.”
Az online oktatás több adminisztrációt, és az eddigi tapasztalatoktól eltérő alkalmazkodási készséget igényelt, a bizonytalanság érzete pedig új kérdéseket vetett fel az oktatók kompetenciaérzetében. Habár a technikai feltételek adottak voltak, az oktatók mégis duplán nehezített helyzetbe kerültek, és számos kihívással kellett szembenézniük.
Úgy vágtak bele az online oktatásba, hogy nem láttak senkit, nem volt lehetőségük személyesen beugrani egy-két kolléga irodájába, és átbeszélni a felmerülő kérdéseket.
Felkerestem Csontos Flórát, aki a Pszichológia Tanszéken tanít. A vele készített interjú során betekintést nyertem rengeteg nehézségbe, amikkel az oktatóknak nap mint nap szembe kellett nézniük.
„A legnehezebb számomra az volt, hogy ne engedjem el magam, és tudjam tartani az órák menetét. Én tudom magamról, hogy hajlamos vagyok nagyon sokat beszélni, nagyon sokszor ismételni magamat. Amikor órán ülsz, akkor nem biztos, hogy jó, hogy négyszer ugyanazt elmondja a tanár. Ezen próbálok változtatni, és amikor látom a visszajelzéseket az arcokon, hallok egy sóhajt, megy a szemforgatás, akkor érzem, hogy ott már túltoltam. Biztos, hogy nem ez a legjobb évem, van még hova fejlődni.”
Ráadásul online nem is láttam ezeket a visszajelzéseket, így simán el tudott menni a gondolatom egyik helyről a másikra úgy, hogy ismételtem magamat, vagy nem tudtam, hogy képesek-e még egyáltalán követni.
„Emellett feltűnt, hogy elkezdtem kevésbé szakmai szavakat használni, hiszen nem volt meg az a megszokott tudományos közeg, hanem lényegében a laptopnak beszéltem.”
A Covid-19 járvány miatt bevezetett karantén során mindannyian megtapasztalhattuk ezt a furcsa szituációt, így még jobban együtt tudunk érezni a pszichológia szakos hallgatók és oktatók helyzetével is.
Flóra egyetemistaként is átélte a karantént, most pedig oktatóként kellett helytállnia egy újabb online oktatás időszakában. Igyekezett pozitívan felfogni: mivel legalább már nem volt újdonság számára a helyzet, így jobban tudta kezelni. Hallgatóként nem szerette, kemény időszak volt számukra, mivel a tanulmányaik alatt a legnehezebb évben kerültek karanténba. Akkor tanulták meg az E-learninget, a Webexet kezelni, az oktatók még semmire sem voltak felkészülve. A vizsgaidőszak volt a legnehezebb, ki sem lehetett mozdulni, cserébe az volt a feladat, hogy tanuljon meg mindent.
Oktatóként ez azért másabb, mert a tanár nem csak passzív elszenvedője az órának, hanem aktívan részt kell rajta vennie, ott kell lennie fejben, ami nem csak maga felé kötelesség, hanem a hallgatók felé is.
„A technikai része is összetettebb a tanár részéről, hiszen nem csak annyiból áll a nap, hogy megnyitnak egy linket, hanem mindent elő kell készíteni az E-learningtől kezdve a Neptunon át.” – nyilatkozta Flóra.
Nagy a felelősség és a kockázat is. Egy pici hiba is súlyos következményekhez vezethet mindkét fél részéről. Keveset beszélünk erről, pedig igen fontos téma: azt gondolnánk, a Covid után egy újabb online időszakra a felsőoktatás jobban felkészül, de a pszichológia szakosok esete pontosan ezt cáfolja. Bele sem gondolunk, hogy egy újabb hosszú távú online oktatásnak milyen mértékű következményei vannak. Ezekről a pozitív és negatív hatásokról kérdeztem Flórát.
„Összességében negatívnak ítélném meg. Nem mondom azt, hogy csakis kizárólag negatív, de a személyiségnek a fejlődésére ez az izoláció nincsen pozitív hatással. Az interakciók hiánya, amit a hallgatók ilyenkor ebben a bizonytalan helyzetben átéreznek, az nem segíti elő azt, hogy a társas normákat megtanulják.”
A nonverbális kommunikáció, ami a 70%-át adja a kommunikációnknak, jelentősen háttérbe szorul ilyenkor. Ez a fajta elszigetelődés azonban magányossá teszi az embert.
„Hogyha valaki érzékeny erre, az meg fogja növelni a depresszió kockázatát, el fogja zárni magát a barátaitól, rosszabb lesz a teljesítménye, nem akar aktív lenni, tehát ennek nagyon súlyos negatív következményei lehetnek. Ennek ellenére látok benne pozitívat is. Ha az ember be van zárva egy szobába, akkor egy idő után unatkozik, és kénytelen lesz elkezdeni felfedezni azt, amit ő szeretne csinálni, azt, ami őt érdekli. Nagyon sokszor ilyenkor új hobbikat lehet találni, ki lehet próbálni új dolgokat.”
Számos hallgatónak akadtak nehézségei az online oktatás alatt, például felerősödött bennük a szorongás, megfelelési kényszer. Flóra szakmai szemmel is nyilatkozott, megosztott pár hasznos tanácsot, amely segít átvészelni egy ilyen időszakot. Szerinte a legfontosabb a napi feladatok strukturálása.
Írjuk össze a tervünket, legyen egy napi rutinunk.
Ez természetesen attól függ, hogy kinek mire van igénye. Ha valaki azt igényli, hogy a reggeli elkészítésétől kezdve az asztal letakarításáig mindent egyben lásson, akkor érdemes így csinálni. A lényeg, hogy mindenképpen legyen egy struktúra, különben könnyen el lehet veszni a napjainkban. Hogyha valaki tudja magáról, hogy ő maximalista vagy épp azt, hogy képes elúszni a feladatokban, akkor állítson magának másfél óránként ébresztőt a telefonjára, hogy tartson szünetet.
A második fontos elem a mozgás és a kimozdulás. Hogyha nem lehetséges a szabadba menni, akkor otthon például egy aerobik videó, vagy a jóga is sokat segít. Akár egy harminc perces séta is bőven elegendő, de a friss levegő, a természet hangjai, az utca zaja is rengeteget számít.
Ezt követi a munka és a magánélet közötti egyensúly fenntartása. Ha van valakinek lehetősége, és mondjuk nem csak egy szobában lakik, akkor legyen meg a helye annak, ahol ő szórakozik, kikapcsolódik és legyen meg az a kis asztal, amihez mindig leül, amikor órára megy, vagy éppen dolgozni kell: tehát a helyiségeket válassza el.
Fontos, hogy kicsit mindig változtassunk a téren, ne azonosítsuk a munkát a szórakozással és a pihenéssel, mert akkor a kettő közötti pszichológiai határok el fognak mosódni.
Találjunk a napban egy olyan fél órát, amikor azzal foglalkozunk, amit szeretünk: festés, éneklés, ha valakinek van egy kedvenc sorozata, nézzen meg belőle egy részt. Legyen meg az a minőségi énidő, amit saját magunkkal töltünk!
Ezek a tanácsok később is jól jönnek, sosem lehet tudni, mikor kerülünk mi is egy olyan szituációba, ahol ezek a tippek relevánsak lehetnek. A pszichológia szakosok jelenleg is tudják ezeket alkalmazni, hiszen novembertől ugyan az oktatás félig-meddig visszaállt jelenlétire, néhány órát különböző helyszínekre, termekbe helyeztek ki, azonban pár kurzust továbbra is online tartottak. A teljes online oktatástól tehát még mindig nem sikerült megszabadulni. Ez a szituáció jelentősen megbolygatta az eddig megszokottá vált rendszert a hallgatók számára, hiszen a félév végéig rendszertelen időpontokban, össze-vissza kellett mozogniuk az ideiglenes helyszínek között, melyek bizonyos esetekben még csak közel sincsenek egymáshoz.
A jelenléti oktatásba való átállásról Flórát mint oktatót is megkérdeztem, aki eléggé hasonló véleményt fogalmazott meg. Az elején nagyon örült, hogy visszamennek, újra arcokat lát, a hallgatókkal tud végre rendesen beszélni, azonban az árnyoldalaival is szembesült.
,,Nagyon sok logisztikával, tervezéssel járt ezt összeegyeztetni. Rengeteg ember munkája van abban, hogy termeket kaphassunk különböző helyszíneken, az a hét, amikor ezt megszervezték, brutális túlórával és logisztikával járt.”– mondta Flóra.
Köztudottan az online oktatás kevésbé hatékony, mint a személyes. Viszont az oktatók olyan akadályokba ütköznek jelenleg, hogy a technikai felszereltség nincsen meg, az első két hét (abból a maradék hatból, amit jelenléti oktatás keretein belül teljesítettek) azzal telt el, hogy megismerjék a helyet.
Az oktatóknak nincsen külön irodája, ahova a két óra között beülhetnének, számukra sem egy kényelmes helyzet ez. Vannak olyan órák, például a statisztika, amelyek speciális termeket igényeltek volna: számítógépes termeket vagy tréningtermeket, de ezeket nem tudták biztosítani.
A másik kétes pont a vizsgaidőszak: ezen belül is a vizsgák lebonyolítása, amiben már benne is vagyunk. A hallgatók ismét azzal szembesülnek, hogy nem tudnak konkrétumokat mondani nekik, néhány oktató még azt sem döntötte el, hogy a vizsgáztatást online vagy személyesen fogja lebonyolítani. Így a diákok jogosan kezdenek el aggódni azon, hogy vajon sikerül-e teljesíteniük a tárgyaikat. A Rozival készített szorgalmi időszak végén készült interjúban kiderül, ő hogyan vélekedik erről:
Amivel leginkább jellemezni tudnám, az a nesze semmi, fogd meg jól. Van, aki nem is mondja el a követelményeket, ezáltal semmit nem tudunk még a vizsgákról. Az egyik tárgyból online már írtunk két dolgozatot, nyilván azt ki lehetett puskázni annak, aki nem tanult. Később volt élőben is egy, de túl jól sikerültek, mert a legtöbben ezt is kipuskázták. Eredetileg úgy lett volna, hogy a három zh eredménye adja meg a végső jegyet, viszont nemrég az oktató kitalálta, hogy mivel túl jók lettek a zh-k, ezért inkább még egy kérdés erejéig jöjjünk be majd vizsgázni a vizsgaidőszak alatt.
Rendkívül összetett ez a szituáció, de összességében több nézőpont is alátámasztja, hogy sem a hallgatók, sem az oktatók nem viselték jól az online oktatást.
A jelenlétivé alakított oktatás, minden hibalehetőségétől eltekintve, egy fokkal megkönnyíti a tanulást, de mint látjuk, bőven lenne mit javítani rajta.
Ahhoz, hogy az egész gördülékenyen menjen, csak egy megoldás lenne: visszamenni az időben, és hamarabb elkezdeni a logisztikát a kurzusok elhelyezését illetően. Mivel ez nem lehetséges, így minden érintett kénytelen elviselni ezt a bizarr és kételyekkel teli időszakot. Ami a legszomorúbb az egészben, hogy továbbra sem áll rendelkezésünkre pontos információ a felújítás végéről, így számos felvetett kérdés maradt megválaszolatlanul. Hogyha nekünk valamilyen súlyos problémánk van, nehézségekkel küzdünk akkor a pszichológusok segítenek nekünk, számíthatunk rájuk. Amikor a leendő pszichológusok vannak bajban, rajtuk ki fog segíteni?
Borítókép: Balog Zsanett
