A város kulturális intézményei idén is csatlakoztak a Múzeumok Őszi Fesztiválja országos programsorozathoz, és október 4-én gazdag programkínálattal várták az érdeklődőket. A fesztivál középpontjában idén Szabó Magda állt, az események sok helyszínen az írónő születésnapjához kötődő megemlékezések és művészeti bemutatók voltak. A délután kezdődő és estig tartó programok irodalmi, zenei, fotóművészeti és divattörténeti tartalmakkal kínáltak sokszínű kulturális élményt.
A szombati napon elsőként 15 órakor a Szabó Magda Emlékházban tárlatvezetés vette kezdetét, amely az írónő korai éveit és diákéveit állította középpontba „Szabó Magda, a pedagógus: az ifjúsági műveinek a tükrében” címmel. A Dóczy Gimnázium egész napos rendezvényt tartott, ahol a volt diákok visszatértek, és megtekinthették Szabó Magda személyes tárgyait.
Ezután a MODEM-be mentünk át, ahol 16 órakor Máthé András fotóművész tartott tárlatvezetést a Szipál 101 Fény-Élet-Örökség című kiállításon. A művész saját szemszögéből kalauzolta az érdeklődőket, hiszen Szipál Márton jó barátja volt. Az Amerikában híressé vált fotós olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint John Travolta vagy Priscilla Presley. Ahogy Máthé András fogalmazott
„Marci lakásában egy bizonyos növény szaga áradt mindig”.
Emiatt és a megszokottól eltérő kinézete miatt már körvonalazódott bennem, hogy egy bohém művészalkatról van szó. A kiállítás egyik eleme egy Szipállal készített interjú volt, mely során kiderült, hogy viszonya volt egy fiatalkorúval nyugdíjas korában. Ennél a résznél egy idősebb hölgy felállt és elhagyta a termet hangosan kijelentve: „micsoda perverz alak”. Így számomra a habókos fotóművészről alkotott kép kerek lett.
Majd a Déri Múzeumban folytattuk utunkat, ahol Ormosi Viktória muzeológus „Divat a cívisek világában” címmel tartott ismertetőt. Szó esett a város lakosságának korabeli viseletéről, a polgári divatról, illetve arról, hogyan tükröződött a stílus az otthonok és templomok berendezéseiben is. A tárlatvezetés során olyan, általában zárt raktárakban őrzött textíliákat is láthattunk, amelyeket ritkán mutatnak meg a nagyközönségnek. Közelről megtekinthettünk egy 1805-ben készült aranyozott ezüstszálas úri hímzéses terítőt. Érdekes volt nem a vitrinen keresztül látni egy több mint 200 éves anyagot.
Szabó Magda nemcsak az irodalmi életben, hanem az egyházi közéletben is jelentős szerepet vállalt: a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokaként fontos tisztséget töltött be a református egyházban. Tanári oklevelet szerzett, doktori disszertációját pedig a római szépségápolásról írta, ez utóbbi jól mutatja, hogy a műveltség mellett a nőiesség és az esztétikum is fontos szerepet játszott életében. Különösen érdeklődött a divat iránt: leveleiben gyakran kérte ki barátnője véleményét az öltözködésről, például arról is, mit viseljen a főgondnoki beavatás alkalmával. Ahogy önironikusan fogalmazott magáról: „egy kellemes, vonzó világi fej” szeretett volna lenni, vagy ahogy egy barátnőjének írta:
„Én csak egy szerencsétlen nő vagyok, aki imád jól öltözni.”
Az este folyamán különleges műsorral készült a Nagytemplom: irodalmi és zenei elemek izgalmas kombinációja idézte meg Szabó Magda életét. Felolvasások, zenei részek és emlékezések váltották egymást. Az esemény hangsúlyt fektetett az érzékenyítésre is, a Látássérültek Egyesülete tagjai is részt vettek, jelezve, hogy a kultúra elérhető minden közönség számára. A Szabó Magda életműve előtt tisztelgő zenés-irodalmi est egészen más hangulatot hozott, mint a korábbi programok: a közönség teljes átszellemüléssel hallgatta az írónő műveiből elhangzó részleteket. A zene és az irodalom találkozása különleges atmoszférát teremtett. A szövegek mélysége és a zenei kíséret harmóniája mélyen megérintette a hallgatóságot. A műsor végén egy elcsípett párbeszéd is erről tanúskodott. „Ez lélekemelő volt” – hangzott el a sorok között, tömören összefoglalva az este lényegét.
Majd a délután zárásaként a Kistemplomban hallhattuk Szabó Magda kedvenc református énekfeldolgozásait. A koncerten Sárosi Dániel orgonaművész konferáló szavaiban hangsúlyozta, hogy az írónő számára a zsoltárok nem csupán vallásos tartalmuk miatt voltak fontosak, hanem irodalmi ihletforrásként is szolgáltak. A művész kiemelte: az írónő életét és munkásságát áthatotta a református gyökerekből fakadó, debreceni kálvinista szellemiség, amely meghatározó szerepet játszott alkotói látásmódjában is. A zene és az irodalom találkozása nem véletlen az írónő maga is kedvelte a hangszereket, zongorán játszott, s a zeneirodalom nagyjai különösen közel álltak hozzá.
A koncerten megszólaló ének és orgonazene méltó módon tükrözte azt a lelki-szellemi világot, amelyben a zene a lélek nyelveként van jelen, ahogyan az az írónő műveiben is visszhangzik.
Az est zárásaként felmentünk a Kistemplom tornyába, ahonnan a kivilágított Debrecen fényeiben gyönyörködhettünk, méltó lezárásaként ennek a különleges délutánnak.
Külön erőssége volt az eseménysorozatnak az intézmények közötti szoros együttműködés és a szervezés: a programok jól illeszkedtek egymáshoz, a látogatók könnyedén válthattak helyszínt és ezáltal élményformát is. Mint minden nagyszabású kulturális fesztivál esetében, itt is akadtak kihívások.
Néhány helyszínen érzékelhető volt, hogy a programok szoros egymásutánisága nem mindig hagyott elegendő időt az elmélyülésre – például a fotókiállítás esetében. Egyes események időbeli felcserélésével vagy hosszabb átvezetési szakaszokkal még gördülékenyebb lett volna a hétvége.
Október 4-én debreceni intézmények nem csak kiállításokat és tárlatvezetéseket kínáltak, hanem élményszerű kulturális terekké alakultak.
Az idei fesztivál egy lehetőség volt arra, hogy a helyiek és az ide látogatók új szemszögből tekintsenek a város szellemi örökségére. A „Szezonja van! Az örök Szabó Magda! Az örök divat!” mottó jegyében megvalósított események az irodalmi sétáktól a fotókiállításokon és a zenei, templomi műsorokon át sokszínű élményt nyújtottak. Egyszerre tisztelegtek a város ikonikus írónője előtt és teremtettek új kulturális kapcsolódási lehetőségeket.
Fotók: Takács Júlia Lilla
