Az Alice Határországban című japán Netflix-sorozat harmadik, egyben befejező évadát 2025. szeptember 25-én mutatták be világszerte. Erőteljesen ábrázolja, milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek az életben maradás érdekében. A sorozat tartalmi motívumai és végkimenetele emlékeztet a Netflix másik sikersorozatára, a Squid Game-re.
A második évad egy cliffhangerrel zárult: az asztalon egy joker kártyát láthattunk, amivel a rendezők egy harmadik évad érkezésére utaltak. Alice és immár a felesége, Usagi újabb megpróbáltatásokban vesznek részt különböző játékokon keresztül a Joker kártya kijátszása érdekében. Kiderül, hogy az egyik egyetemi adjunktus keze van abban, hogy mindketten visszatértek ebbe a másik világba. Sok halálközeli élményen és kalandon mennek keresztül, de végül sikerül kijátszaniuk a túlélőjátékokat. Alice végül megtudja, ki irányítja ezt az egész világot – aki maga a Joker. Mondhatni, az évad legfőbb témája, hogy a főhős miként csatlakozhatna az ország állampolgárai közé.
A képi világ – az előző évadokhoz hűen – a maga karakteres stílusában jelenik meg. A nézők nem csalódhatnak a sorozatkészítőkben, hiszen az előző két évadhoz hasonlóan hozták a megszokott színvonalat. Az esetek nagy többségében esti felvételek, illetve sötétben játszódó jelenetek láthatók, mesterséges fényekkel előállított – többnyire sárga vagy fehér – színekkel világítják be a játéktereket. Ráadásul ezen fények esetén mindig felülről világítják meg a szereplőket. A játékok mindig este kezdődnek, ezzel is tovább fokozzák a sorozatban a feszült hangulatot. A játékmenetek között nappali jelenetekben a szereplők múltjába kapunk betekintést; ezekben általában igen mély háttérinformációk derülnek ki róluk a visszaemlékezésük segítségével.
Néhány jelenetben bemutatják, hogy jelenleg mennyire rossz állapotban van Sibuja, Tokió egyik kerülete. A második évad zárórészéhez hasonlóan itt is felfigyelhetünk némi technikai kivetnivalóra,
hiszen már korábban is láthattunk olyan véres jeleneteket, ahol a szereplőnek a rengeteg szúrástól, lövéstől és sok vérveszteségtől már régen meg kellett volna halnia.
Nos, ebben az évadban sem maradtak el a fizikát illető baklövések. A harmadik epizódban például a nyitott ajtóval haladó metrón a szereplők egyszerűen csak egy kézzel, lazán fogódzkodtak, holott ekkora sebesség mellett sokkal erősebben kellett volna kapaszkodniuk. Az utolsó előtti játékban leesett a földre a bomba, ami nem robbant fel, viszont amikor megkoccant a mozgólépcsőn, akkor igen. Sajnos ezeket az apró malőröket sokkal jobban ki lehetett volna küszöbölni a filmkészítőknek.
A többi évadhoz hasonlóan itt is szinte mindig a főszereplő van a kamera központjában. Alice minden gondolatát és mimikáját figyelemmel kísérjük. A sorozatban gyakran alkalmazzák a közeli plánokat, így tehát a karaktereket közelebbről is szemügyre tudjuk venni, ugyanakkor a városról rendszeresen kapunk drónfelvételeket és távoli képeket is. Jellemzően Alice esetében (de más karakterek esetében is) megfigyelhető a békaperspektíva, ezzel is arra utalva, hogy ő a főszereplőnk, őt helyezik a „főnök” szerepébe. A madárperspektívát általában akkor használják a készítők, ha egy karaktert a környezettel együtt is szemléltetni akarják, továbbá még a zoomolást sem hanyagolták el a harmadik évadból. A haláleseteket és a sebesüléseket elég részletgazdagon ábrázolja a sorozat, hogy fokozza a feszült hangulatot.
Alice nemcsak a különböző kameraállásoknak és több játékidőnek köszönhetően kerül a középpontba, hanem azért is kitűnik a többi szereplő közül, mert az egyik epizód során felváltva láthatjuk őt és Usagit, két különböző játékban. Ennek ellenére a két főkarakter közül még így is jóval többször szerepel Alice, ami viszont a sorozat rovására megy, hiszen Usagi játékának lényegét nem ismerjük meg részletesen.
A harmadik évad minden része fenntartja a néző figyelmét a megvilágítás, a kamerabeállítások és nem utolsósorban a zene segítségével.
Ez a három elem együttesen segíti a közönséget abban, hogy minél jobban beleélje magát a látottakba, ezáltal sokszor egy-egy szereplővel együtt izgulunk, örülünk vagy éppen szomorkodunk. Az esetek túlnyomó többségében elég változatos, nyomasztó hangulatú zenék csendülnek fel – érzékelhetjük, hogy a sorozat roppant módon szeret játszani a hangokkal, az aláfestő zenékkel. Ritkán halkul csak el a zene – általában játékok között fordul elő –, ezt a módszert tudatosan alkalmazzák a hangtechnikusok. Ha teljesen csönd uralkodik, akkor az vagy azt jelenti, hogy nincs semmilyen veszély a karakterekre nézve, vagy éppen ellenkezőleg. Az utóbbi esetben a kamera lassítva közvetíti az eseményt.
Ugyanakkor elengedhetetlen a színészek alakítása a szerepjátékukban, amely még hozzátesz az izgalmakkal teli évadhoz. Mint az előző két évadban, úgy ebben az utolsóban is megismerhetünk újabb és újabb karaktereket, akik továbbszínesítik azt a világot, ahová a főhős a feleségével ismételten belecsöppent. A szereposztást ügyesen állította össze a filmkészítő brigád, a karakterek jól le tudták hozni az éppen odaillő arcgesztusokat, mimikákat, valóban hitelessé téve az adott jelenetet. Az utolsó évadban a mellékszereplők inkább csak Alice és Usagi céljainak elősegítésében játszottak szerepet.
A sorozat előzményeihez képest sok motívum tér vissza, de a hatodik epizód tartogatta a legtöbb váratlan fordulatot. Mindközül a zárórész sikerült a legizgalmasabbra, mert ebben a szűk hetven percben történt – az egész évadot tekintve – a legtöbb meglepetés. Alice végül ekkor találkozik a Jokerrel, akinek a keze alatt működik az egész világ, azonban az is említésre méltó, hogy egy cameo erejéig az előző évadokból néhány szereplő is visszatért. Ki lehet jelenteni, hogy mára már ezt a fajta technikát igen kevés produkcióban alkalmazzák.
A sorozatot végigkíséri egyfajta mély pszichológiai sík.
Jól ábrázolja azt, hogy hogyan viselkedik a „csordaszellem”, ha a karakterek tömegesen pánikolni kezdenek, vagy éppen a túlélésért mennyi mindent képesek megtenni; akár saját embertársuk életét is hidegvérrel kioltják. A főszereplő az, aki nem dől be ezeknek a pszichológiai trükköknek és realistán nézve az eseményeket megküzd az akadályokkal. A sorozat néhol tartalmaz bizonyos tartalmi motívumokat, amelyeket megtalálhatunk a koreai Squid Game című Netflix sikersorozatban. Ilyen például a játékok fő lényege:
ha nem játszol, meghalsz, illetve ha veszítettél, szintén meghalsz.
Az utolsó részben azonban már nem azért izgulunk, hogy minél többen próbálják túlélni a játékot, hanem hogy a házaspár (Alice és Usagi) épségben kijusson a határországból.
Az Alice Határországban című sorozat a Squid Game-mel való párhuzama főleg az utolsó, hatodik epizód zárójelenetében válik igazán egyértelművé. A sorozat fináléja valóban félelmetesen hozta a Squid Game utolsó részének zárójelenetét abban a tekintetben, hogy mindkettőben ugyanazokat az utalásokat kaptuk a jövővel kapcsolatban, bár mindegyik a maga stílusában adta át ezeket. Ez a célzás nem más, mint hogy a játék kinövi magát, s egészen Amerikáig kiterjed.
Ettől függetlenül az utolsó epizód idegtépő volt az újabbnál újabb csavarjai miatt, s fennhagyta a sorozat utolsó percéig azt a félelmet, hogy főhősünk és felesége nem éli túl a játékot. Az Alice Határországban című sorozat jól szemlélteti az emberek manipulálhatóságát, a reményért való harcot; egy sötét történetet mesél el, s ugyan a forgatókönyv tartalmaz néhány gyengeséget a fizika tekintetében, az akciók erőteljes hatása miatt érdemes megnézni.
Képek forrása: Netflix.com
